110321-048-3644-4181-1
A Namba Parks című esőerdő Ószaka déli pályaudvara fölött van, a Plázahegy tetején. A rizskultúrának köszönhetően Japánban a plázázást is teraszosan művelik, így egy csomó hely van arra, hogy a zöld növényzetet körbefuttassuk az épületkomplexum tetején. Ráadásul így a házteteji földcsuszamlás és tetőerózió is kiküszöbölhető, mert az eső nem mossa le a zsindelyezést a tetőről. :D
Így néz ki alulról: mert az egész egy nagy hasadékba épült. Persze a kanyont körülvevő hegyet is úgy hordta össze a kivitelező, így a kőzetrétegek színárnyalata is mesterséges.
A tetején viszont virágzik a Természet. Vagy ha nem is konkRÉTan virágzik, de legalább zöld. Nyomokban akadálymentes.
De leginkább nem. Viszont folyik össze-vissza a víz, aminek a belsejében állatok vannak.
Meg vízesés. Persze aggodalomra semmi ok, a vízesés nem a halastó lefolyója; külön helyen volt. Bár biztos vicces volna, ha az apró vízeséseken folynának le a halak :D aztán lentről egy vízágyú visszalőné őket a tóba! :D
Valahogy így nézhetett ki a colorado-i Grand Canyon a prehisztorikus függőkertekkel, még a homo sapiens Neanderthalensis kifejlesztése előtti időkben, amíg a dinoszauruszok le nem legelték az egészet.
A fenti képen a japánok végletekig vitt higgadtsága figyelhető meg. Nem zavarja a bácsit, hogy már hét sarok óra kifordított esernyővel nyomul, azért bőszen tartja az égbe, amíg meg nem telik vízzel; vagy be nem fogja rajta a Sky Channelt. A kép hátterében látható egyébként Japán védjegye, a százjenes átlátszó esernyő. Nem csak azt láthatjuk így, ahogy épp belecsap a villám, de biciklin különösen praktikus, mert a kosárra támasztva szélvédőként funkcionál. Bevizsgáltam, és működik. Csak nincs rajta ablaktörlő.
...na igen. Ez itt a fenti képen egy metrókocsiban volt. A biléta szerint ez a HITACHI márkájú metrószerelvény akkor készült, amikor három éves voltam. Kerestem is rajta a graffitit, de egyet se találtam. És nemhogy graffitit, egy karcolást se. Se felhasogatott üléseket. Tökéletesen működik rajta viszont a fűtés.
Ez meg Takoyaki-stand, félúton az akvárium felé.
Aztán szembe jött a "Világ Legnagyobb Óriáskereke". Legalábbis a táblákon ez állt. :D Innen vettük szemügyre az Ószakai-öböl környékét.
Ez meg már a Kaiyūkan - az akvárium. Benne minden földi jó, ebédre meg vacsorára való. Folyami vidra, tengeri vidra (utóbbi ötször akkora), fóka, pörölycápa, bálnacápa, egy egész pakli rája, meg egy csomó tengeri hal. Az alján akkora rákok, hogy a lábából lehetne hátvakarót csinálni. A képen látszanak az emberek a háttérben, érdemes összehasonlítani. Meg persze a kihagyhatatlan pingvin!!! :D
Ez egy Kapibara.
Művészportré a pingvinnel
Célfotó a búvárpingvinről
Bálnacápa - embert nem eszik, csak planktont és krilleket.
Kifele menet volt a gyerekeknek - meg Lucának - rájasimogató. Elég nyálkás burkolatuk van ezeknek a lényeknek... A cápáé meg érdes.
Ōsakakō a neve annak az állomásnak, ahol az akvárium található. :)
Ha valami eszembe jut, majd írok még ide.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése