Kitsuke ②

110311-038-3173-3173-5

...vagyis "felöltöztetés."

Csapó kettő.

Na igen. Sorra került a másik fele is a csoportnak. Nekem pechem volt, mert elég magas srácok voltak velem együtt, és a normális méretű hakamát (rakott férfiszoknya) mind rájuk adták, nekem - mint legkisebbnek - a legkisebb jutott. Ezért aztán a fél sípcsontom kilógott alóla, ami - valljuk be töredelmesen:

u l t r a g á z.

Ráadásul a tabi (kétujjas zokni) sem érte el a hakama alját, így a helyzet reménytelen volt.

Ettől függetlenül valóban nagyon jó öltöztetőmunkát végeztek a Nénike meg a segédjei, mert egyszerre volt stabil és lélegezhető - na meg ők nem tehetnek arról, hogy ilyen méretű hakama állt épp rendelkezésre a fenti méretű sápadtarcúak számára.

Hanem, mint kiderült, a kétlábú hakama csak régen volt elterjedt, amikor még sokat lovagoltak az emberek. Később felváltotta azt az egylábú hakama, ami gyakorlatilag "true" szoknya. Nem annyira menő ugyan, mint a kétlábú, viszont talán egy kicsit könnyebb benne gyalogolni. Meg összehajtani. :D Hátránya talán, hogy nem lehet benne olyan széles hanmit* felvenni. :)

A hakama felkötéséről csak annyit, hogy én mindig láttam, hogy a kendósok is, meg csomó mindenki kereszt alakú masnit köt rá, meg sok helyen lehet látni ugyanezt itt Japánban. Jason esküvői kimonót kapott, fekete-fehér csíkos hakamával, a felsőkabáton címerrel (hétköznapi viseleten nincs mon (a címer). Jason hakamáján is kereszt alakú szép masni volt.

...hanem a mienk! :D "Száj"(CHN) meg én ugyanis egyszerű kék felsőt és barna hakamát kaptunk. Az övet gyakorlatilag pont ugyanúgy kell megkötni, mint amikor elkések edzésről, és sietve begyűröm a hevedereket a belsejébe, a csomó is teljesen ugyanolyan, mint amilyet a legnagyobb kapkodásban sikerül megkötni. (Persze ez nem jelenti azt, hogy a nénik is kapkodtak volna, csak azt próbálom érzékeltetni, hogy az otthon edzésen használatos övkötési módszer teljesen valóságos, és a mindennapi viselethez passzol, nincs leegyszerűsítve vagy modernizálva; ami némiképp meglepett, mert én tudat alatt arra számítottam, hogy ez most más lesz). Tanulság: a csíkos hakamát kell csak szépen megcsomózni :)

A tabin hátul ilyen fura fémnyelvek (kohaze) voltak, azokat kellett a hozzájuk tartozó hurkokba bebújtatni, azt' annyi.

Így felöltözve mentünk be a nagyterembe, ahol már vártak minket a helyi Tajiri Általános Iskola negyedikes diákjai, hogy megismerkedjenek a szőrös barbárokkal. Az osztályfőnökük megkérdezte őket, hogy miképp vélekednek az öltözékünkről: "Nagyon szexi!"

Ismét elhangzott az ára a legmenőbb öltözékeknek; igyekeztem megjegyezni: a csoportképen a 2 baloldali esküvői Furisode (hosszú szárnyú lányruha) darabonként 3.000.000 yen, azaz kb 6-7.000.000 HUF. A jobboldaliak már "csak" 300.000, azaz 6-700.000 HUF.

Ezt a képet a laikusok nyugodtan nézegessék, mert elég menő: épp levágom Sallyt(AUS).
A Hozzáértők meg ne nézzenek oda, mert tuti hogy rossz; már csak első ránézésre a hanmi is pl úgy kakesz ahogy van... meg biztos a többi is... :) Viszont jól látszik az egyrészes hakama - meg a "hossza" :)

Ezen a képen meg "Tó"(THA) szerepel. Azért ezt a képet választottam, mert egyrészt mellette magasnak tűnök, na meg itt látszik a legkevésbé, hogy "térdig ér" a hakama :_D

--------------------

* ez a neve a japán harcművészetekben a mindenféle küzdőállásoknak