2011. április 30., szombat

English!

110430-088-3414-3430-6

Eljött a napja annak is, hogy szándékosan angolra váltsak.
Eddig nem hittem, hogy ez lehetséges.

Úgy kezdődött, hogy én eleve utálom a hétvégét, mert olyankor mindenki visszavonul a szobájába, a menza elnéptelenedik, a folyosókon sincs senki, egyszerűen kihal hétvégére az intézet, és úrrá lesz rajtam a magány. Most pedig Renkyū van, azaz hosszú hétvége. Tegnap óta összesen hat emberrel találkoztam a huszonegyből, és az a hat is annyi volt, hogy együtt ebédeltem hárommal, meg vacsoránál pont összefutottam Jasonnel véletlenül. És akkor aztán kiborul a bili, amikor látom a többieket sorra megjelenni a menza kasszájánál, de nem ülnének le, hanem inkább vesznek pár üveg ásványvizet, egy szatyor édességet meg rágcsálnivalót, és úgy lépnek le vele ahogy jöttek...

- Figyelj, te hétvégén nem eszel? ...vagy mi van veled?
- Már ettem. A szobámban. :)
- ... T.T"

Én meg óránként kinézek a folyosóra, hogy van-e valami mozgás, mert annyira rossz egyedül ülni naphosszat... és persze sehol senki. Persze annyira azért nem érek rá, de hétköznap legalább találkozom emberekkel... beszélgetünk... van egy kis élet. Így tanulni se lehet, hogy közben végig tudom, hogy olyan egyedül vagyok, mint a kisujjam...

Úgyhogy ma estére már annyira felhúztam ezen magam, hogy amikor megláttam Jasont(AUS) a tanulószobában, önszántamból átváltottam angolra, és lehet hogy ezután ez így is marad. Igazából eddig azért nem beszélgettünk, mert nem áll szegény azon a szinten japánból, hogy szabadon kifejezze magát bármilyen témában - mint mondjuk a szuperzseni Sai(CHN) például, aki két év japántanulás után ment át a JLPT1-es vizsgán - úgyhogy eddig nem is nagyon beszélgetett szegény senkivel. De ennek ma vége.
Ausztrália gazdasági helyzetéről dumáltunk, a magyar munkapiaci válságról, a facebook-őrületről, meg arról, hogy mit fogunk csinálni ha vége a programnak, mivel mindketten az egzisztencia hiányától hűvös, rideg valóságba térünk majd vissza...

A Facebook feltalálója mellesleg fiatalabb nálam és húszmilliárddal keres többet havonta egy a gazdaság / tudomány számára tökéletesen fölösleges szoftverrel, ami csak az emberek idejét rabolja... berosálok.

A mai naptól fogva Jasonnel angolul beszélek és kész. ...I don't give a shit anymore. I'm PISSED!

Ezt még pár hete fényképeztem az ablakból:

P.S.: ...de legalább a koreaiakat se láttam ma... minden rosszban van valami jó... :_D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése