Záróbankett

110531-119-5727-5790-2

Elérkezett az utolsó nap. Holnap felszállunk a repülőre, és úgy megyünk haza, mintha soha itt se lettünk volna. Ez persze csak a látszat, hiszen az itt töltött négy hónap életem egyik legmeghatározóbb tavasza volt. Lesz! Ekkor még nem is tudom, mennyire...


Egész délelőtt mindenki csomagolt, illetve az utolsó bevásárlásokat intézte. Én is biciklire ültem, hogy amit eddig elfelejtettem volna beszerezni, azt most elvégezzem. Este pedig mindenki vagy öltönybe vagy népviseletbe öltözött (ez volt a másik opció, mert itt az adott ország népviselete is ugyanúgy elfogadott a hivatalos alkalmakkor), és átvettük a négy hónapos programon való részvételről szóló oklevelet. Megköszönni mindenkinek az anyanyelvén kellett. :)

Ezen az estén a nagyterem megtelt fehér abrosszal borított asztalokkal, rajtuk roskadásig sorakoztak a különböző étkek, amikre rá lehetett cápázni, miközben a vendégekkel beszélgetünk.

A vásznon pedig a 4 hónap alatt készült több tízezer kép közül villant fel pár másodpercre valamelyik - amolyan emlékeztetőül, ha hirtelen elfogyna a beszédtéma. Én is adtam be csomó képet - fel is tűntek. :)

Ők pedig az egybegyűltek: a japán interjúalanyok a környékről, a családlátogatás házigazdái, és akikhez a négy hónap alatt a "kinti világból" közünk volt.

Itt lehetett még egy utolsót beszélgetni azokkal a felnőttekkel, akik valahogyan érintve voltak a programban.

És imhol az utolsó teljes létszámú csoportkép:

平成20年度国内大学連携大学生訪日研修　‐　2011 UP4

Utána pedig a búcsúfotók zápora. 

Itt-ott könnyeké is - hiszen a lányok közül sokan itatták az egereket.

Loh(MAL), Feri(HUN)

Feri(HUN), Yousei(CHN)

Mai(VIE), Feri(HUN)
Ez egyébként az áo dài, a vietnámi lányok népviselete.

 
Ikegami-ojousan(JAP), Feri(HUN), Ikegami-san(JAP)
(ők voltak a fogadócsalád a családlátogatáson. Az anyuka totál dilis, de jó értelemben :)

Aztán a nagyterem előtti hallban tovább villogtatja mindenki a fényképezőt...

Loh(MAL), Jason(AUS), Feri(HUN), Moukan(CHN)

Feri(HUN), Anh-san(VIE)
Anh-san (haver a DLGL csoportból) rendőrnő, úgyhogy Neki pisztoly jár! :D

Ikegami-ojousan(JAP), Feri(HUN), Ikegami-san(JAP)Ők visszalopakodtak még egy kép erejéig, mert állítólag belőlem sosem elég... :D )

Aztán megjelent Nagayama-sensei is, és hozott mindenkinek búcsúajándékot:

Jobboldalt fénykép, baloldalt egy személyre szóló idézet -

aminek az volt az érdekessége, hogy találomra kellett választani, és még úgy is talált! :)

Loh(MAL)

Andrea(ROM), Miyazaki-sensei(JAP), Feri(HUN)

Feri(HUN), Miyazaki-sensei(JAP)
(Azért lássuk be: mennyi az esélye annak, hogy Miyazaki Tanárnőt, aki még az ELTÉn tanított engem, miután kiutazom Japánba, szintén áthelyezik Pestről az Oktogonról Ószakába, PONT abba a koliba, ahol én tanulok... これが縁だ！＾＾ )

Andrea(ROM), Feri(HUN)

Feri(HUN), Loh(MAL)

Yuuto-kun(JAP), Feri(HUN)

Feri(HUN), Hayashi-sensei (az osztályfőnök, JAP), Loh(MAL)

Silvia(ITA), Joost(NED), Loh(MAL), Nagayama-sensei(JAP), Feri(HUN), Mai(VIE), Andrea(ROM)

  
Icha(INA), Silvia(ITA), Yousei(CHN), Souei(CHN), Andrea(ROM), Loh(MAL), Mai(VIE), Tooru(THI)

A bandatagok:

Nagayama-san(JAP), Feri(HUN), Yuuto-kun(JAP), Souei(CHN), Joost(NED)

És amíg mindenki fényképezkedik, addig Hayashi-sensei megcsillogtatja egy újabb tehetségét. Eddig láttuk már verset szavalni, teaszertartást vezényelni, franciául(!) énekelni, úgyhogy én szinte meg se lepődtem egy kis zongorától... :)

Hayashi-sensei(JAP)

Ma éjjel alszom utoljára a puha japán ágyikómban. Ma éjjel látom az ágyból utoljára a H-hidat a kalászkikötő fölött. Ma éjjel iszom utoljára japán sört a saját hűtőgépemből. Ma éjjel nem alszom, mert nincs még becsomagolva... :D

Shodō ⑫

110530-118-5616-5660-1

Hétfőn még volt egy hátra a kalligráfia szakkörből - nem engedünk a negyvennyolcból (jelen esetben a tizenkettőből)! Amíg nem hurcolnak el minket erőszakkal, és amíg van kezünk, amivel fogjuk az ecsetet... addig festünk rendületlenül!

Sőt: Nagayama Tanárnő összegyűjtötte az eddig beadott műveket, és a halászkikötő irodájában akasztotta ki őket - mindenki okulására! Így festenek a külföldiek! Alatta a fényképeinkkel! :D

Andrea(ROM), Feri(HUN), Silvia(ITA)

Loh(MAL), Mai(VIE), Joost(NED)

Ez pedig az utolsó gyakorlás:

Joost szemüvegében menőbb a világ:

Loh(MAL), Yuuto-kun(JAP)

Utána Nagayama-sensei még marasztalt bennünket egy búcsúvacsorára is... :)

Meg még az unokákkal is kártyáztunk:

A 2011-es UP4 Kalligráfia szakkör harcosai:

Sakai ③

110529-117-5583-5615-7

A grillparti után aztán vasárnap valami utolsó városnézést kerestünk Lóval(MAL) és a többiekkel, ami végül is meghiúsult, mert Lónak már nem maradt pénze amiből utazhatna. Nekem azonban feltétlenül kellett még egy pecsétet szerezni ugye a zarándokalbumba... Silvia(ITA) sajnos nem ért rá eljönni, ellenben Mai(VIE) nagyon kíváncsi volt a Sakaiban közlekedő régi villamosokra, úgyhogy az eső ellenére elindultunk. Az út során kapunk hideget is, meleget is - de főleg hideget. Meglátjátok.

Itt még nagy vidáman ebédelek, nem is sejtve, hogy az a két hatalmas doboz süti (nagyon finom) már nem fog beleférni a feladandó ládába, amit hazaküldök postán... ˘_˘

Ez meg a táblázat a szállítási díjakról: a baloldali oszlop a csomag tömege (kg), utána a három oszlop: repülő expressz, repülő sima, hajó. Az árak yenben értendőek. Az én dobozom 20kg volt, de csak azért, mert ennyi volt a limit. Nehezebbet akkor se vettek volna át, ha én vagyok Chuck Norris.

 Úgyhogy Mai meg én felpakoltuk a fényképezőgépeket, az esernyőt meg a zarándokfüzetet, és nekiláttunk felkeresni a "szomszédos" Sakai nevű kisvárost (én harmadjára, Mai másodjára), hogy begyűjtsünk egy aláírást meg egy pecsétet a füzetbe, és hogy kipróbáljuk (bár én már utaztam rajta) a régi villamost. Vietnámban nem hogy ennyire régi villamos nincsen, hanem semmilyen sincs. :)

Azonban már rögtön Rinkuu Town-ban "elakadtunk", mert ingyen fuvolakonci volt az aluljáróban. Párnákra lehetett leülni a lépcsőn, úgyhogy mi is hallgattuk egy kicsit - úgyse nagyon járt arra senki más, szegények is pont egy esős vasárnap délutánt választottak... de mi azért megtapsoltuk őket:

Igen, ez egy japán aluljáró: 

Aztán odajött hozzánk egy idős bácsika, egy kupac CD-vel a kezében, és felajánlotta, hogy válasszunk. Mondtam Neki, hogy nincs otthon mivel lejátszani, úgyhogy nem akarom fölöslegesen lefogyasztani a készletet, nyugodtan adja oda másnak, aki többre megy egy CD-vel. Aztán kijavított, hogy igazából nem ideadni akarta, hanem hogy válasszuk ki a következő darabhoz az alapot, és arra majd ők jól ráfuvoláznak. :) Úgyhogy ki is választottuk a "Miyazaki / Ghibli animék betétdalai"-t. Ügyesek voltak a nénik/bácsi. De aztán indulni kellett, mer' megy a vonat Sakaiba, és Mai-nak még vissza is kellett érnie este 6-ra, mert Tooruval(THI) van valami közös mittudoménmi.

Már ülünk is a vonaton... Vonattípustól függően 10-20 perc az út Sakaiba.

Tűzoltóparancsnokság, Sakai (már meg vagyunk érkezve):

Ahol is felkapaszkodunk az egyik ősrégi csotrogányra - csak az áramszedőkről ismeri meg az ember: ez egy villamos. És igazából jobban megy, mint az új Siemens-villamosok a körúton...

Japán Császári Államvasutak - Showa Cs. 37. évében (1962).

Vezetőfülke:

Ebbe a dobozba kell leszállás előtt belepotyogtatni a viteldíjat:

Toshiba villamos.

Itt meg már meg vagyunk érkezve a Sumiyoshi Taisha (shintó nagyszentély) elé...

Izgatottan matatok a táskámban a zarándokalbum után...

De semmi szükség rá - ZÁRVA. Nyitva tartás: vasárnap 8-17h. Helyi idő: 17:04.

Úgyhogy elhatároztunk, csak csak azért se csüggedünk, hanem kivillamosozzuk magunkat a régi villamosokon - de mindenekelőtt megvárunk egy nekünk tetszőt, mert ezen a vonalon mindenféle típus jár. Nagyon modern, kicsit modern, kicsit régebbi, és nagyon régi. Nekünk a NAGYON régi kell, úgyhogy egyelőre várunk... de nem jön. Úgyhogy tovább várunk...

Aztán 8 fele már tényleg elhatároztuk, hogy feladjuk és hazamegyünk. Szerencsére pont e megálló közelében is volt egy vasútállomás, úgyhogy nem kellett messzire menni. A százjenes boltba még persze be kellett ugrani... Ha valaki erre jár: nagyon ajánlom a Sakai Station alatti százjenes boltot, sokkal értelmesebb cuccokat is lehet kapni, mint más helyeken. :)

És a fekete leves - arról már nincs is kép. Ma érte el japán partjait a 2011-es nyári tájfunszezon, úgyhogy hirtelen leszakadt több köbméter eső négyzetcentiméterenként... Ezzel alapból nem lett volna gond, csakhogy vasárnap este már nem jár az ingyenbusz Rinkuu Town és a kollégium között, úgyhogy ezt a busszal 5 perces utat gyalog fél óra alatt kellett megtennünk a szakadó esőben, ami a nagy szél miatt nem is felülről, hanem egyenesen vízszintesen esett... Mire hazaértünk, úgy néztünk ki, mint két bőregér... :_D
Úgyhogy az eltervezett dolgok tükrében ez a nap teljes kudarc. De azért mégse volt olyan rossz. :)

Még egy nap van hátra... ˘_˘ és hazamegyünk.