Sakai ③

110529-117-5583-5615-7

A grillparti után aztán vasárnap valami utolsó városnézést kerestünk Lóval(MAL) és a többiekkel, ami végül is meghiúsult, mert Lónak már nem maradt pénze amiből utazhatna. Nekem azonban feltétlenül kellett még egy pecsétet szerezni ugye a zarándokalbumba... Silvia(ITA) sajnos nem ért rá eljönni, ellenben Mai(VIE) nagyon kíváncsi volt a Sakaiban közlekedő régi villamosokra, úgyhogy az eső ellenére elindultunk. Az út során kapunk hideget is, meleget is - de főleg hideget. Meglátjátok.

Itt még nagy vidáman ebédelek, nem is sejtve, hogy az a két hatalmas doboz süti (nagyon finom) már nem fog beleférni a feladandó ládába, amit hazaküldök postán... ˘_˘

Ez meg a táblázat a szállítási díjakról: a baloldali oszlop a csomag tömege (kg), utána a három oszlop: repülő expressz, repülő sima, hajó. Az árak yenben értendőek. Az én dobozom 20kg volt, de csak azért, mert ennyi volt a limit. Nehezebbet akkor se vettek volna át, ha én vagyok Chuck Norris.

 Úgyhogy Mai meg én felpakoltuk a fényképezőgépeket, az esernyőt meg a zarándokfüzetet, és nekiláttunk felkeresni a "szomszédos" Sakai nevű kisvárost (én harmadjára, Mai másodjára), hogy begyűjtsünk egy aláírást meg egy pecsétet a füzetbe, és hogy kipróbáljuk (bár én már utaztam rajta) a régi villamost. Vietnámban nem hogy ennyire régi villamos nincsen, hanem semmilyen sincs. :)

Azonban már rögtön Rinkuu Town-ban "elakadtunk", mert ingyen fuvolakonci volt az aluljáróban. Párnákra lehetett leülni a lépcsőn, úgyhogy mi is hallgattuk egy kicsit - úgyse nagyon járt arra senki más, szegények is pont egy esős vasárnap délutánt választottak... de mi azért megtapsoltuk őket:

Igen, ez egy japán aluljáró: 

Aztán odajött hozzánk egy idős bácsika, egy kupac CD-vel a kezében, és felajánlotta, hogy válasszunk. Mondtam Neki, hogy nincs otthon mivel lejátszani, úgyhogy nem akarom fölöslegesen lefogyasztani a készletet, nyugodtan adja oda másnak, aki többre megy egy CD-vel. Aztán kijavított, hogy igazából nem ideadni akarta, hanem hogy válasszuk ki a következő darabhoz az alapot, és arra majd ők jól ráfuvoláznak. :) Úgyhogy ki is választottuk a "Miyazaki / Ghibli animék betétdalai"-t. Ügyesek voltak a nénik/bácsi. De aztán indulni kellett, mer' megy a vonat Sakaiba, és Mai-nak még vissza is kellett érnie este 6-ra, mert Tooruval(THI) van valami közös mittudoménmi.

Már ülünk is a vonaton... Vonattípustól függően 10-20 perc az út Sakaiba.

Tűzoltóparancsnokság, Sakai (már meg vagyunk érkezve):

Ahol is felkapaszkodunk az egyik ősrégi csotrogányra - csak az áramszedőkről ismeri meg az ember: ez egy villamos. És igazából jobban megy, mint az új Siemens-villamosok a körúton...

Japán Császári Államvasutak - Showa Cs. 37. évében (1962).

Vezetőfülke:

Ebbe a dobozba kell leszállás előtt belepotyogtatni a viteldíjat:

Toshiba villamos.

Itt meg már meg vagyunk érkezve a Sumiyoshi Taisha (shintó nagyszentély) elé...

Izgatottan matatok a táskámban a zarándokalbum után...

De semmi szükség rá - ZÁRVA. Nyitva tartás: vasárnap 8-17h. Helyi idő: 17:04.

Úgyhogy elhatároztunk, csak csak azért se csüggedünk, hanem kivillamosozzuk magunkat a régi villamosokon - de mindenekelőtt megvárunk egy nekünk tetszőt, mert ezen a vonalon mindenféle típus jár. Nagyon modern, kicsit modern, kicsit régebbi, és nagyon régi. Nekünk a NAGYON régi kell, úgyhogy egyelőre várunk... de nem jön. Úgyhogy tovább várunk...

Aztán 8 fele már tényleg elhatároztuk, hogy feladjuk és hazamegyünk. Szerencsére pont e megálló közelében is volt egy vasútállomás, úgyhogy nem kellett messzire menni. A százjenes boltba még persze be kellett ugrani... Ha valaki erre jár: nagyon ajánlom a Sakai Station alatti százjenes boltot, sokkal értelmesebb cuccokat is lehet kapni, mint más helyeken. :)

És a fekete leves - arról már nincs is kép. Ma érte el japán partjait a 2011-es nyári tájfunszezon, úgyhogy hirtelen leszakadt több köbméter eső négyzetcentiméterenként... Ezzel alapból nem lett volna gond, csakhogy vasárnap este már nem jár az ingyenbusz Rinkuu Town és a kollégium között, úgyhogy ezt a busszal 5 perces utat gyalog fél óra alatt kellett megtennünk a szakadó esőben, ami a nagy szél miatt nem is felülről, hanem egyenesen vízszintesen esett... Mire hazaértünk, úgy néztünk ki, mint két bőregér... :_D
Úgyhogy az eltervezett dolgok tükrében ez a nap teljes kudarc. De azért mégse volt olyan rossz. :)

Még egy nap van hátra... ˘_˘ és hazamegyünk.