Barbecue Party

110528-116-5528-5582-6

Az utolsó szombat... Már csak a vasárnap van hátra, hiszen hétfőn összepakolunk meg kézhez kapjuk az oklevelet, kedden reggel meg repülünk haza... Az utolsó hétvégét mindenki egyfajta "világvége-hangulatban" töltötte, hiszen már látszik a pudingos tál alján a minta... Látszik a befutó vonat a horizonton, amire fel kell majd szállni...

Mintha az időjárás is ezt sugallná: kezd kifakulni a kilátás is az ablakból:

Énnekem kellett még pár tintapatron az ecsettollakba, meg egy kis tus, meg papír, úgyhogy Mai(VIE), Andrea(ROM) meg én, délelőtt kiruccantunk a közeli plázába bevásárolni. Andreának egy új bőrönd vagy táska kellett, mert elhatározta, hogy nem fog, "nem tud" a 30kg-os súlykorlátozásnak megfelelni, és inkább kifizeti a reptéren a "+1 csomag" pótdíját.

Utolsó csoportkép:

Feri(HUN), Andrea(ROM), Mai(VIE)

Aztán Andreával azt beszéltük az áruházban, hogy van ám akkora táska is amibe Mai simán belefér, és hazacsempészhetnénk Európába! :_D Romániában ugyan se szalmakunyhók, se dzsungel nincsen, de Európa már félig-meddig a Mennyország kapuja... Észak-Európa legalábbis mindenképpen. Nyugat-Európa  meg még így is a kapu előtti kocsifelhajtó... Na jó: Kelet-Európa legyen akkor a Mennyország pöcegödre, de azért az is valami... :D Az is már a Mennyországhoz tartozik... :D Gondoljátok csak el: a "nagybetűs" EURÓPA... a Világ közepe. Hiszen ott a kerítés is kolbászból van... Hú de honvágyam lett hirtelen...

Délután meg előzetes jelentkezés és 1000 Jenő befizetése ellenében részt vehettünk a tiszteletünkre rendezett búcsú-grillpartin. Aki alkoholt is szeretne inni, annak 2000 Jenő. Én az absztinens opciót választottam. Eszem-iszom, jó társaság, amolyan rendes grillparti. :) 

Lássuk hát: ez a helyszín, a helyi halászkikötő fedett udvara. A grillpartit egyébként a helyi
Tajiri International Club (alias Nyugdíjasklub) szervezte.

Kilátás a halászkikötőre, védelem az esőtől - minden rendben van.


Gyülekezik a Nagyérdemű:

Íme az egybegyűltek egyik fele. Felhívnám a figyelmet a mindig elegáns Silviára(ITA):

Jason (AUS)
Joost(NED)                  Tooru(THI)
                                          Sally(AUS)
Sai(CHN)                             Silvia(ITA)
                                                    Akira(CHN)
    Souei(CHN)                                      Moukan(CHN)

Jason nem jezsuita szerzetesnek van öltözve, ez csak a látszat. Igazából
Őrá fért volna rá egy kisebb ördögűzés aznap este. Az egyébként
mindig csendes, intelligens Jason-t megszállta az alkohol ördöge:

Loh(MAL), Jason(AUS) - ők már javában sütögetnek.
Van csirke, marha, disznó, tintahal, polip és valami fehér kagyló is.

Nagayama-san(JAP) - a kalligráfia tanárnő férje, hívójele "PAPA" - és a Többiek

Loh(MAL), Sai(CHN), Feri(HUN)

Aztán felszólalt a házigazda:
"Tessék csoportba rendeződni, mert mostkezdődik az est fénypontja, a VERSENY.
Hogy milyen verseny, az egyelőre titok, de tessék négyfős csoportokat alkotni! :)

Souei(CHN), Feri(HUN)

A játék pedig nem egyéb volt, mint "lépőverseny",
azaz egy-egy lépésszámlálót kellett feltornázni az egekbe.
4 fő x 1 perc = 4 perc. Ennyi idő állt rendelkezésre, hogy kiakasszuk a lépésszámlálókat... :)

A mi csoportunkban volt Icha(INA), úgyhogy nem nyertünk, pedig
a géppuskalábú Feri(HUN) mindent, de tényleg mindent beleadott!

Ez itt a másik csoport számlálója: 4 perc alatt 276 lépés.
Ez nem az én kezem, mindkettő a háttérben van:

Loh(MAL), Souei(CHN), Mai(VIE)
Mai ekkor még nem látja, hogy Loh és Souei mindketten E-betűt mutatnak
(E = "Ero", mi hárman szerettük az ilyen témájú poénokat és vicceket... erre utalnak. A lányok persze ilyenkor mindig ferde szemmel néztek ránk: mi voltunk a "gonosz" fiúk... :D)

Na itt már látja... :D

Itt aztán Yuuto-kun(JAP) - aki egyébként az ottlétünk alatt lett kezdő
angoltanár egy középiskolában -  fal egy falatot a tiszteletemre a tésztájából:

Juuto-kun(JAP), Sai(CHN), Joost(NED)

Andrea(ROM) & Loh(MAL)

Itt volt persze Nagayama-sensei(JAP), a kalligráfia tanárnő (jobbra)

Sütünk-fűzünk:

Feri(HUN) & Andrea(ROM)

Feri(HUN) süti a csokis banánt. Jobban mondva 
ráolvasztja a csokit a banánra - több-kevesebb sikerrel.

Loh(MAL) & Feri(HUN)

"Csokis banán"

"Finom! Nagyon finom!" (+Andrea, aki személyesen jelen volt a csokis banán tesztelésénél)

Végezetül egy tripla búcsúsör: Yuuto-kun(JAP), Taku-san a recepcióról(JAP), Feri(HUN)

Hazafelé még ettünk a kollégium előtt sorakozó cseresznyefákról egy kis japán cseresznyét. :) Érdemes tudni, hogy a japán cseresznye nagyon pici. Japánban a cseresznyét nem a terméséért ültetik, hanem a virágáért, és ennek megfelelően a virága sokkal nagyobb és sokkal szebb az európai fajtáknál, a gyümölcse viszont szinte elhanyagolható. Érdekességképpen megjegyezném, hogy a tudományos kutatások szerint a átlagos cseresznyevirág szirmainak hullási sebessége körülbelül 5cm/sec. A japánoknak erre is van energiájuk, hogy ezt kiszámolgassák ;)

Ez pedig a szobám azon az estén. Nem bomba robbant, nem. Feri "csomagol". Én így szoktam csomagolni. Lényeges, hogy egyszerre át tudjam tekinteni a cuccaimat amit be akarok csomagolni, úgyhogy azokat előzőleg szét kell teríteni a földön és egyéb lapos felületű helyeken. Innentől kezdődhet a csomagolás!