Daisen Park (Sakai ①)

110503-091-7075-7434-2

Péntek óta szünet van, úgyhogy a mai kedd reggelen a közeli Sakai nevű városkába látogattunk el. Mai-chan(VIE) szervezgeti mostanság ezeket a kirándulásokat, mert van Neki az Anh-san nevű földije a DLGL csoportban - mellesleg rendőrnő - akitől folyamatosan kapja az infókat, hogy hol mit érdemes még megnézni, mert Ő itt is járt, meg ott is járt... (Aki október óta van itt mint a DLGL, annak persze könnyű).

Úgyhogy összegyűltünk a túrára, fele UP4 - Mai(VIE), Silvia(ITA) Kinkin(CHN) Feri(HUN) - és fele DLGL - Anh(VIE), Rudi(KSV), Phanarith(CAM), Sigit(INA) - hogy bejárjuk a legérdekesebb helyeket a környéken - már amennyire ezt a térképen levő fényképekből meg tudtuk ítélni. Vonattal az út alig negyed óra a Japán legjobb kései és a tea mestere, Sen no Rikyū szülővárosába.

De Sakaiban már az utcák is szépek:

Ez itt rögtön a Daisen Park, a "zöldövezet".

Orgonasípok. Ritka látvány Kinkin(CHN) a szabadban - most
sikerült elrángatni az íróasztala mellől...

Silvia(ITA) meg mindig kiakaszt a hiúságával. Amint készül róla egy kép, rögtön azt nézi, hogy hogy fest a képen a ruhája, jól áll-e a lába, nem látszik-e kövérnek, és hogy milyen arcot vág... 100 képből jó esetben kettő felel meg az elvárásoknak... Persze Silvia nem csak Önmagához ilyen szigorú: szerinte a többi lány még Nála is sokkal rondább... :_DEz meg már a Nihon Teien - a japánkert - bejárata. A képen látható DLGL-hölgyről azt hittem először, hogy angol, vagy minimum angoltanár, mert olyan kiejtése van, mint egy sültangolnak. Aztán a buszmegállóban rákérdeztem, hogy miért beszél nálam jobban angolul. Kiderült, hogy nem angol, hanem koszovói; de a feltevés helyes volt: korábban tényleg angoltanár volt.Egyébként a parkkal szemben található Japán leghíresebb Kofunja (japán piramis). Épp a múlt héten írtam, hogy Nintoku császáré a legnagyobb (l=430m) és a leghíresebb. Hát itt volt. Csak nem lehet bemenni, és lentről nem is látszik semmi :D Úgyhogy álljon itt most ez az internetről levadászott kép; itt jártam, közel:

Hoppáhoppá, most veszem csak észre (hónapokkal később), hogy a mai bejegyzés második fényképén levő magas toronyépület szerepel a fenti kofunos légifotón is: a jobb alsó sarokban. A Nihon Teien - a japánkert - pedig attól feljebb, a kulcslyuk "talpánál" fekszik; itt jár(t)unk!

Ez meg már a japánkert:

Nem is lehetne az, ha nem volna tele ehhez hasonló hidakkal (persze két egyforma se volt):

Meg ugye a kihagyhatatlan Koi:

Mindenki lázasan fényképez...

Az alábbi képek illusztrálják, hogy ha fényképről van szó,
a nők még egy fával is képesek pózolni...

Mondjuk én meg híddal... :D

Panarith(CAM) a DLGL-ből; majd elkérem Tőle a képeket :)

Ezt meg nem igazán értettem. Vízinövények a tóban... de igazából cserépbe vannak ültetve... ennek mi értelme? Vajon azért kell, hogy ne legeljék le a halak?

Ez meg (lent) már a pizzázó, ahova az éhes hasunk vitt bennünket - meg a kert portásbácsija, aki jófej volt és megmutatta, hogy hol lehet a közelben finomat kajálni.

Ott kezdődik, hogy a fele társaság nem akart bemenni, mert ugye nagyon drága: 1050 jenő egy Margarita pizza. Silviának leesett az álla: "-Úristen, ez nálunk a felébe kerül" - mondtam is Neki, hogy bizony még nálunk is! De Anh-san annyira éhes volt, meg a többiek is, hogy végül beültünk. De legalább finom volt. Aztán amikor kérte valaki a vizeskancsót, akkor a sarkával belelöktem Kinkin(CHN) ölébe az egyik pohár vizet...

- ...

- Na Feri, nem hajolsz meg nyilvánosan? :) - kérdezték poénkodva a többiek

- Dogeza megfelel? (=a földre térdelős meghajlás, a lehető legelszántabb)

- Majd ha hazaértünk; az Intézetben a recepció előtt, hogy mindenki lássa! :D - vágta rá Kinkin, persze nem gondolta komolyan. Szegény nem tudta akkor még, hogy én viszont de! :_D

Hazafelé meg leszálltunk Kishiwadában, ahol nem messze tornyosul a Kishiwada-jō. Pechünkre 4-ig van pénztár. 16:12 volt. Viszont a kapu nyitva volt, így Silvia(ITA), Rudi(KSV) és a többiek fellopakodtak. Nekünk Mai-channal(VIE) az volt a vesztünk, hogy pont szóba elegyedtünk egy japán nénikével, aki ugyan nem ellenezte hogy belógjunk, de pont előjött a portás, és akkor már nem tudtuk letagadni, hogy értjük amit mond. "-Nincs jegy? Nincs belépés!" Rudi meg egyébként is - hithű DLGL-esként - folyton csak angolul beszél, őket meg se próbálták megállítani... :D Tanulság: Ha európaiként valami szabályszegésre készülsz, ne állj szóba japánokkal!

Ez meg már a várhoz közeli shinto szentély "recepciója."

...na és amikor hazaértünk, akkor a kapuban belépve odaadtam Silviának a táskámat meg a többi cuccomat, és mondtam, hogy most figyeljen, mert most jön a móka :) Kinkin sokkot fog kapni; vicces lesz.

És amikor pont a Front Desk előtt járt a csapat, akkor elálltam Kinkin útját.

...Ilyenkor egy határozott mozdulattal leguggol az ember. Vigyázni kell közben, hogy a jábak T-alakban legyenek összezárva, és hogy a felsőtest függőleges maradjon, miközben leereszkedünk. Előbb a jobb térdünket tesszük le a kövezetre; aztán a balt. Aztán a térdünk elé az egyik kezet 45 fokban, majd a másikat -45 fokban. Ehhez a háromszöghöz hozzáillesztjük a homlokunkat. :)

-Kinkin-sama*! Ne haragudjon, hogy ma annyi bajt és kellemetlenséget okoztam Önnek! Nagyon kérem, bocsásson meg!

Így kell bocsánatot kérni Japánban.

Persze Kinkin nem nagyon kapott levegőt... ott mindenki előtt, közvetlenül a recepcióval szemben... Nem tudta szegény, hogy most mit is csináljon... :D Ő mindig csöndes, kínosan kerüli a feltűnést; de hát ezt is meg kell tapasztalni, mástól úgyse számíthat ilyesmire, és ez ritka dolog :D Meg ugye nekem is új élmény volt, úgy sincs alkalmam japán módra bocsánatot kérni senkitől, úgyhogy ki kellett próbálni. :) De talán Kinkinnek rosszabb volt :_D

110506-094-2727-3113-5

Közben megszereztem Panarith-san képeit is, amiket most utólag adok hozzá a bejegyzéshez, hogy érezhető legyen a jó hangulat. :) Meg ezeken legalább én is rajta vagyok.