...szóval az úgy volt, hogy a Júlia Tanárnő épp szembe jött a folyosón:
-De jó, hogy éppen itt vagy, Feri, mert van a számodra itt valami, gyere csak...
És a tanári asztalról felkapott egy papírköteget és az orrom alá tartotta:
-Tudod, minden évben van ez az ószakai tanulmányi ösztöndíj, négy hónap Ószakában, teljesen ingyen. A Szeidzsi Tanár Úrral pedig idén Rád gondoltunk. Ha esetleg nem szeretnél menni, akkor találunk mást, de szerdáig mindenképpen szólj, hogy tudsz-e menni vagy sem, mert ha nem, akkor még szerdán keresünk mást. Azért remélem, hogy tudsz menni...
- Ööö... nagyon köszönöm... meg kell ezt otthon beszélnem még a családommal, de szerdáig kitalálom... (ami az én nyelvemen azt jelentette, hogy
"bakker... én nemakarok egyes-egyedül csupa idegen ember közé menni a világ végére... úúúristen... én itthon akarok maradni... mert ez biztos nagyon rossz..."
de azért elvettem a papírt, mert mégis kell adnom magamnak (a családomnak) egy esélyt, hogy kijussak (az egyik legtehetségesebb sarjuk kijusson).
P.S.: egyébként az Ószaka az nem véletlenül Ószaka, mert igazából az hosszú "ó" ám. Csak ahogy mi se ejtjük szép fővárosunkat Budapesztnek, hanem ezt a lehetőséget meghagyjuk a hülye külföldieknek, úgy az Oszaka is csak egy korcs, egy selejt: a romlott nyugat tökéletlen kreálmánya. Helybelieknek 大阪 Ószaka, azaz "NagyLejtő". Ha röviddel írnám, akkor egyenesen 小坂 "KisLejtő" lenne belőle! Egy-egy ékezet Odakint ártatlan emberek életébe kerül.
Hogy az én utam mennyire lesz egy lejtő, azt majd odakint meglátjuk; elképzelhető, hogy emelkedő lesz, de az japánul szinte ugyanaz, a ferdeség a lényeg! :_D Ezt a japánok nagyon jól tudják, ahogyan azt majd mi is meglátjuk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése