Először is érdemes indulás előtt túlesni mindenféle sérülésen - hogy ne Japánban kelljen. Épp ezért én úgy döntöttem, hogy most, még a kiutazás előtt fogom letudni az idei sérüléseimet.
Neki is álltam mosogatni, mert az veszélyes üzem, hamar szerezhetünk mindenféle sérüléseket - az evőeszközök típusától és állapotától függően. Ezekből válasszuk ki a számunkra legmegfelelőbbet!
Én a kokakólás promóciós üvegpoharat választottam, mert vékony a fala, és nem kár érte, mert ingyen volt. Ráadásul a mérete is pont ideális, mert kis odafigyeléssel akár négy ujjam is belefér, amivel a szivacsot tudom körbefuttatni a pohár fenekén. Csak sajnos a tenyerem ujjtöveknél mért átlagos szélessége kis mértékben meghaladja a pohárszáj keresztmetszetét - ez egyelőre nem baj, mert ha összehúzom a csontokat a tenyeremben, akkor még pont el tudom mosni.
Itt szeretnék rámutatni, hogy az ilyen mértékű szorgalom és kitartás kifejezetten balesetveszélyes! Ha ökölbe szorítva nem fér bele a pohárba a kezünk, akkor hagyjuk azt másra vagy dobjuk ki, de ne erőltessük bele a kezünket, még ha látszólag "pont kényelmesen elfér" is.
A választott időpont éjjel 00:30 - ennek később lesz majd jelentősége.
RECCS - kész is a baj. Jön a vér... a sok vér. Nézi az emberfia, hogy tényleg: eltört a pohár, a sok vér pedig folyik lefelé a mosogató lefolyóján. Erre vigyázni kell! Vérünket igyekezzük nem olyan helyen tartani, ahol nem vesszük hasznát! (Általában a szervezetünkön kívül nem vesszük hasznát). A férfilét alapszabálya sérülés esetén 1: Ordítani! 2: Megint ordítani! Vegyünk egy nagy levegőt és ahogy a torkunkon kifér, mondjuk, hogy "ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. VÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!" Ez a leggyorsabb módja ugyanis, hogy segítséget kérjünk a környezetünktől.
Én szerencsés vagyok, mert nekem Luca jelenti a környezetet, Aki rögtön ki is szaladt a konyhába, és közölte véleményét: "ÚRISTEN FERI!"
Első lépésként felhívtam Anyát, mert tudtam, hogy kell otthon lennie még némi amerikai tapasznak*, amivel elkerülhetem, hogy össze kelljen varrni a nagyjából 3 centis vágott sebet a jobb kezem külső élén a kisujj alatt fél centire. Nem volt. Kénytelen leszek bemenni a kórházba. Kérdeztem Lucát, hogy van-e kedve velem jönni, hogy ne unatkozzak a kórházban. "-Hát persze hogy van. Reggel korán kelek, mi nekem az a 3 óra alvás ami marad!". Úgyhogy felöltöztünk - nekem Luca segített, mert én közben azzal voltam elfoglalva hogy minél több mindent összevérezzek a magasba tartott kezemmel. Valamint a taxi telefonszámát is Luca kerítette elő, én meg kihívtam. Szándékosan nem kötöttem be a sebet, mert nagyon rossz, ha valami beleragad. Ezért fogtam a konyhapultról a papírtörlő tekercs maradékát, és azzal itatgattam, törölgettem a lecsöpögő vért a kezemről, illetve igazgattam a lógó húsdarabot, hogy az végig pont a sebet takarja.
Hátrahagytuk Marcit - Luca Öccsét - hogy a vérnyomokat mossa majd fel, ha ráér. Odalent nem is kellett sokat várni, jött is a taxi. "-Így nem szállhat be!" figyelmeztetett a taxisofőr a csöpögő vér láttán. "-De, lécci-lécci, muszáj a kórházba mennem. Majd belecsavarom a kabátomba" - kamuztam a sofőrnek, mert tudtam, hogy nem fogom a kabátomat szándékosan még tovább vérezni, elég lesz a törlőkendő is. Az volt a lényeg, hogy beszállhassak. Persze vigyáztam, hogy tényleg ne vérezzem össze a járgányt. Mondtam is nagy büszkén miután kiszálltunk, hogy "Tessék megnézni - mint az új! Egy csepp sincs rajta!"
Előreszaladtam a kórházba, Luca próbált lépést tartani. A honvédban az éjjeliőr kiskatona mutatta az irányt: balra, aztán előre, majd jobbra, kicsitbalra, aztán fel a lépcsőn. Persze hogy nem jegyeztem meg, de amikor a folyosón hátranéztem, láttam hogy a kiskatona a karját lengeti amolyan földi irányító módjára "-A másik balra!" Luca is őtőle kérdezte, hogy én vajon merre szaladtam - mert közben a taxiban maradt a telefonja, emiatt maradt le tőlem. "-Kövesse csak a vérnyomokat!"
Megtaláltam az ügyeletet; nagy betűkel tábla: "BALESETI SEBÉSZET" Láttam, hogy úgyis unatkoznak az orvosok, majd most akkor kicsit lehet velem foglalkozni. :)
Félórát mostuk a nővérbácsival a sebemet a betadine-os lavórban, aztán megérkeztek az orvosok. Tetanusz; Röntgen - hogy maradt-e benne üveg (szerencsére nem); majd összevarrták. Három öltéssel, amiből az egyiket éreztem, mert nem hatott elég messzire a lidokain-injekció. Egy jótanács: Soha senki ne kapjon a kezébe injekciót, mert az nagyon rossz. Sok az ideg benne - nagyon fáj. Combba / karba megszokja az ember, de kézélbe kapni ugyanolyan sokkoló, mint mikor felszúrják az ember fülét (nekem szerencsére még sose szúrták fel).
De legalább a doktornénik gyorsak, kedvesek, jófejek voltak, ez némiképp kárpótolt.
Tanulságok:
- Sose mosogassunk. Hagyjuk ezt a Nőkre.
- Ha mégis mosogatunk, akkor tegyük azt éjjel, mert ha megsérülünk és kórházba kell szaladni, akkor nem lesz forgalom az utakon - jól lehet haladni - és a kórház se lesz tele sérült, ellátásra váró emberekkel.
- Ne kapjunk kézbe injekciót, mert az nagyon fáj.
--------------------------------------------------
* Amerikai tapasznak hívják a "ragtapaszt", ami ilyen vékonyka, szivacs nélküli csíkokból áll, és arra való, hogy az összevarrandó sebet - varrás helyett - ezekkel rögzítsük seben kívüli bőrhöz. Ilyennel "ragasztottak" össze sok éve a Madarász utcai Gyermekkórházban. Szintén a Bal.Seb-en. :)
eredeti dátum: jan11. újradátumozva: júl09.
Én nagyon sajnáltalak Zsoltika, amikor megtudtam, hogy éppen a Te kezed sérült. Remélem, indulásra teljesen meggyógyulsz.
VálaszTörlés