NEGYEDIK FEJEZET - Melyből kiderül, hogy milyen papírokat kell MÉG kitölteni ahhoz, hogy Feri Ószakába jusson; illetve megtudjuk, hogy hány volt van a japán konnektorban
December 7.
Jött is Gergely - "A Felelős" - a nagy borítékot: egy négykerekű kézikocsin tolta ki elém a könyvtár előterébe (merthogy a Japán Alapítvány főleg a könyvtár-funkciója miatt népszerű, igazából az egész egy könyvtár, ami sok egyéb más lehetőséget is kínál, pl. ösztöndíjat nekem).
Sárga boríték - benne minden földi jó, mint a Mikulás puttonyában. Úgyis pont a Mikulás hozta az egészet. Brossúra a szállásról, Házirend, Programfüzet, Meghívólevél, Elfogadási Nyilatkozat, Kérdőív, Esszéfeladatlap, Tudnivalók. Ebből kell hármat visszahozni 17-éig, történetesen anyilatkozatot, (amit alá kell írni hogy elfogadom és ott leszek), a kérdőívet és az esszét.
Visszagyűrtünk mindent a borítékba, a Felelős már a helyszínen jó alaposan összekeverte, és nekivágtam az ismere... ez hülyeség; szóval hazamentem.
Ki se nyitottam egy hétig. Ezer más - sürgősebb - dolgom volt; közben lassan múltak a napok. Nyolc... Kilenc... Tíz... Tizenegy... Aznap felugrottak hozzánk Tündiék (Luca Anyukájáék) Egerből, mert este megyünk csapatosan színházba, meg hoztak mindenféle házikoszt az épp kiürülő hűtőbe. Meg itt aludtak Nálunk. Vagy Lucánál. Vagy Marcinál, vagy hogy is fogalmazzak, én csak a potyautas vagyok. :) Papíron elméletileg Marci a Fővezér, mert Ő a jogosult.
Este kérdi is Tündi, hogy kitöltöttem-e a papírokat, mert 17-e az már mindjárt itt van, az "most péntek." Mondtam én, hogy "Hát persze hogy bele se néztem; nem is emlékszem pontosan, hogy mi van benne, valami brossúra... ráérünk arra még, hiszen csak szombat van." De végül meggyőzött, hogy mi van ha valami időigényes papír van a borítékban, amit orvossal vagy neadj'isten valami hatósággal kell kitöltetni: lesz majd akkor nagy baj, ha most nincsen!
Úgyhogy kibontottuk és átfutottuk: kiderült, hogy esszét kell írni, meg egy tízoldalas kérdőívre kell válaszolni, ami a kinti tanulmányi képességeimet és igényeimet hivatott felmérni. Szerencsére nem kell más hozzá, csak én, egy toll, meg egy csomó szabadidő, amikor kitöltöm.
A nyolc papírból ötöt elolvasás után vissza is lehetett tenni a borítékba: tájékoztatók, busz-menetrend, majd még olvasgatom ha ráérek.
A kitöltendők pedig az alábbiak voltak:
Elsőként a nyilatkozat, hogy Igen, elfogadom hogy mehetek Japánba, és el is megyek.
Aztán az esszé: (jobbra; kattintással olvasható) "Vannak olyan nők, akik házasság után kilépnek a munkából, otthon maradnak és háziasszonyok lesznek; míg vannak olyan nők, akik megmaradnak állásukban és tovább dolgoznak. Döntse el, hogy Ön melyiket pártolja; választását indokolja!" A fogalmazáshoz semmilyen szótárt vagy segítséget nem használhat! A fogalmazárt kézzel írja!
Tulajdonképpen ez egy "Placement Test", vagyis egy szintfelmérő fogalmazás: egyszerűen arra kíváncsiak, hogy a saját szavaimmal mit tudok ebből kihozni, milyen szókincset, szófordulatokat használok, a felhasznált szavak közül hányat írok kandzsival (kínai eredetű összetett írásjegyek). Úgyhogy nem kell megijedni: semmi komoly. Pláne, hogy minderre hagytak nekem egymás alatt nyolc vonalat: na ezt aztán már Ők se gondolhatták komolyan. Nyolc sorban még magyarul se tudom magam kifejezni, nemhogy japánul. Pláne egy bölcsész... nyolc sort általában egy-egy mondatra használunk el, ez így nem működik... úgyhogy fogtam a "szupervonalzót" (japán "Uchida" vonalzó, egy ezresért vettem a Japán Papír-Írószerben, a "Hegyen". Hasznos tulajdonsága a fokába épített késvezető acélbetét mellett, hogy a fonákján négyzetrács van, így pillanatok alatt annyi párhuzamost húzok, amennyi csak kell), és hirtelen felindulásból megdupláztam a sorokat. Úgyse kell egy sornak az a két centi, közé pont befér egy-egy vonal, és a nyolc sorból így lesz pillanatok alatt tizenhat! - vagy mennyi. Több szöveg ugyanakkora helyen:gazdaságos, környezetkímélő. Tökéletes. Így már arra is van esély, hogy értelmesen ki tudom fejezni a gondolataimat és állást tudok foglalni a fenti probléma kétféle szereplője mellett/ellen.
Végül kifejtettem, hogy Amerikában és Japánban ugyan nagy divat a "teljesmunkaidős" háziasszony, azonban vannak olyan országok - pl. Kis Hazánk - ahol ez az újgazdagok kiváltsága - és proletár körökben teljességgel kivitelezhetetlen, mert azonnal elveszi a bank a házat, mert a férj egyedül nem tudja kifizetni a drága rezsit meg minden... plusz enni is kell... ez nyugaton működik egyetlen kenyérkeresővel, de ex-kommunista Kelet-Európában ez csak egy illúzió.
Ezt írtam. Persze előbb beírtam word-be, hogy lássam, pontosan mennyi helyet is foglal el ez az egész. Jónak tűnt. Aztán lefénymásoltam (mert Tündiéknek hála, van otthon szuper nyomtató-szkenner-fénymásoló), és egy-két másolaton megnéztem, hogy kézzel kitöltve is ugyanúgy odafér-e: oda. Úgyhogy végül nem is adtam vissza a mellékelt eredeti bibliapapírra nyomtatott űrlapot, hanem az egyik ilyen másolat A/4-est kapták meg a japánok; az jól sikerült. Az eredeti űrlap ma is ott figyel a polcon. Emlék Japánból. :_D
Aztán harmadiknak ott volt a tízoldalas kérdőív.
Mennyi ideje tanulok japánul... Hol tanultam... mi volt az utolsó tankönyv ami a kezemben volt... milyen egyéb forrásból képzem még magam... hány darab kandzsit (kínai eredetű összetett írásjegy) tudok olvasni, hányat írni (értelemszerűen a kettő általában messze esik egymástól még sült-japánoknál is), milyen képességekre akarok szert tenni a négy hónap alatt, milyen segítséget kívánok igénybe venni a szakdolgozatommal kapcsolatban... mindenféle apróság, amiből az igényeimet akarják leszűrni, hogy a nekem legjobban megfelelő csoportba kerüljek.
Plusz egy nagyobbacska bemutatkozó-esszé, amiben a tanulmányaimra kellett kicsit jobban kitérni (jobbra; kattintással olvasható).
Ebbe a kérdőívbe kellett még írni egy-két olyan témát is, amit majd a csoporttársainkkal közösen, valami projektmunka keretében vitelezünk ki [sic]: japánokat kell majd interjúvolni választott témában. Én kettőt odaírtam: "Hogyan jelenik meg a japánok mindennapi életvitelében a Busidó, a japán szamuráj szellemiség?", valamint hogy "A japán üzletemberek (akikről köztudott, hogy naponta túlóráznak és nemritkán a munkahelyükön alszanak hogy reggel ne kelljen ingázni) hogyan tudják összeegyeztetni a munkájukat a családdal?"
A papíron szerepelt, hogy mivel ez csoportmunka, így előfordulhat, hogy nem az általam választott témát kell majd kikutatni, de mindenesetre én odaírtam, ami az eszembe jutott.
Másnap elvittem az egészet az Alapítványba, de a Felelős épp nem volt bent. Így visszamentem harmadnap délelőtt, mert akkorra mondta a Titkárnő, hogy tuti bent lesz. Bent volt, leadtam a cuccot. 17-e volt. :)
A Felelőstől még megkérdeztem egyet-s-mást: hogy ugyan a repjegyet az Alapítvány, illetve az engem is fogadó "Kansai Japanese Language Institute" állja, de mivel köztudott, hogy nincs Budapest-Osaka járat, az esetleges Budapest-Frankfurt kitérőt nekem kell-e állnom. Nem. Valamint hogy a laptopom jó lesz-e a kinti konnektorba, ahol csak 100V van. Elvileg igen, de ennek még utána kell járni, általában a nyugati gépek mennek 230V-ról is meg elég nekik a 100V is, a japán cuccokkal van az, hogy max.100V, és a 220V az már sok; erre kell kint odafigyelni, ha netán vennék valamit.
Megkérdeztem még, hogy kell-e olyan bakkártya, ami odakint is használható: elvileg kell majd kint is bankszámlámnak lennie ahova a zsebpénzt meg a kajapénzt utalják, de nem árt vész esetére egy OTP "back-up" számla. Ha minden kötél szakad. Ez már folyamatban van. Kérdeztem a vízumról is: majd a repjeggyel együtt postán érkezik még januárban a vízumkérő lapom, amivel majd be kell kopogtatni a Japán Nagykövetségre (a Rózsadomb tetején) és ráütik a pecsétet.
Nagyjából ennyi. Várjuk a következő borítékot. :)
eredeti dátum: dec24. újradátumozva: júl09.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése