110128-000-0000-0000-5
A hegyre felérve új biztonsági őr fogadott - nem csak nekem volt új, hanem valószínűleg a szakmájában is, mert minden apró részletre odafigyelt, még ilyen kis ruhára csiptethető kártyát is adott amin a "CONSULATE" kifejezés volt hivatott hirdetni, hogy nem én vagyok a nagykövet, hanem csak a konzulátusra jöttem. Még arra is felhívta a figyelmemet, hogy a követség területén a mobiltelefon használata szigorúan tilos. Kérdeztem erre, hogy ki is kell-e kapcsolni, vagy elég ha csak nem veszem fel. -Elég, ha nem használja - felelte a marcona bádigárd.
Az irodában ugyanaz a BKV-stílusú kiadóablak fogadott, de ezúttal jobban szemügyre vettem a kiragasztványt, annál is inkább, mert vörös háttere volt, rajta 10-12 "igazolványképpel." Ezek a (japán) emberek egytől-egyig körözött terroristák lehettek; szerepelt a nevük alatt az évjárat amikor a felvétel készült (némelyik a '70-es évelben - nyilván azóta van szökésben a fószer), valamint a bűncselekmény, amiket elkövettek: gyilkosság, gyilkossági kísérlet (talán ez volt a leggyakoribb), okirat-hamisítás, pokolgépes merénylet, meg ami még a menőbb terroristákhoz illik.
Én szerencsére egyikre se hasonlítottam túlságosan, így nyugodt szívvel kértem ki a vízumomat az ablaknál. Mint megtudtam, ez nem csak nekem ingyenes - mármint a vízum - , hanem minden magyar állampolgárnak - hála a kitűnő japán-magyar nemzetközi kapcsolatoknak és a genetikai, nyelv-, kulturális, meg még ki tudja mennyiféle "rokonságnak." :)
A vízumom egyébként nem a bepecsételős fajta, hanem a beragasztós (egyesek rossz szemmel néznek az ilyen "beragasztós" vízumokra, mert útlevélbe állítólag nem is volna szabad beragasztgatni; "mert ez nem matricás album..." és hasonlók).
Kifele menet még megkérdeztem, hogy mi az oka, hogy nem szabad használni a kapun belül a mobiltelefont. Igencsak naiv voltam, amikor azt hittem, hogy a smasszer bácsi majd kedvesen elmeséli, hogy itt nincs "roaming szolgáltatás," pedig kellene, mert jogilag ez japán felségterület és akkor innen emelt díjas a telefon mivel nemzetközi hívásnak minősül, vagy mert biztonsági okokból szándékosan árnyéklova van a térerő, vagy mittudomén milyen indokokat említhetett volna ha jófej akar lenni, ám ehelyett felettébb rutinosan csak ennyire méltatott:
-Így döntöttek.
Hát... nagyon köszönöm a kimerítő tájékoztatást... ennek értékelhetőségét most kivételesen nem az úriember személyes kompetenciájának tudom be, hanem annak, hogy ez tényleg nemzetbiztonsági ügy.
2011-01-30 /vasárnap/
Ma este pedig félig becsomagoltam, meg kivágtam a névjegykártyáimat, mert azt írták a prospektusban, hogy nem árt ha van. Ugyan nem tették kötelezővé, de "amennyiben rendelkezik ilyennel, azt tanácsoljuk, hogy hozza magával." Viszem. Egyedi az összes: nincs két egyforma. Főként mert a dizájnpecsétet egyenként nyomtam rá mindegyikre, külön-külön.
Holnap leírom, hogy mi került végül a bőröndbe :)
Az alábbi képen pedig a vízumom látható (háttérben a vízumigénylő lappal), alul pedig a névjegykártyám, aminek a japánok majd nagyon fognak örülni.
-------------------------
Egyébként japánban a névjegykártyára egy csomó protokollszabály vonatkozik. Aki fél kézzel adja oda / veszi el a névjegykártyát, az neveletlen paraszt, mert két kézzel kell illedelmesen átnyújtani, mégpedig úgy, hogy az azt átvevő partner egyből el is tudja olvasni mindenféle további elforgatás nélkül. Ha pedig mi vesszük át - szintén két kézzel - a partnerünk névjegyét, azt minden esetben alaposan végig kell olvasnunk - hanyagul az ingzsebünkbe vágni szintén vérlázító. Ilyet csak "nagyon nyugatra" csinálnak. Mondanom sem kell, ha a farzsebünkbe tesszük, attól a japánok zsebében azonnal kinyílik a bicska...
eredeti dátum: jan31. újradátumozva: júl09.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése