Könyvtár

110215-014-1173-1245-2

Egyre furább kajákat eszem... félelmetes.

Tegnap például angolnát (sok benne az apró szálka), ma ráklevest (furán ropogós)... mindenféle tengeri herkentyűt...

A polipgombócra nagyon könnyű rászokni - leszokni annál nehezebb - de igyekszem kiegyensúlyozottan táplálkozni, ezért mindent megteszek, hogy lehetőleg a napi A vagy B menü közül válasszak. Ez persze nem mindig sikerül, mert ami nagyon fura, ahelyett úgyis mindig takoyakit (sültpolip-gombócot) eszem. Múltkor pl ráfogták valami kajára hogy az indonéz népi étek, közbe' meg lecsó volt... hát ezért jöttem el otthonról 8.921 kilométerre, hogy itt is lecsót kelljen enni? -_-"

De azért néha egész jók a herkentyűk is :)

Ez itt például rákleves:

Ez meg angolna (tele szálkával):

Meg tegnapelőtt vettem a menzán egy tubus wasabit is, ami kicsit feldobja a takoyakit ha véletlenül kezdeném már unni. A lányok persze úgy néznek rám, mit az istenre, aki saját maga teremtette a Chuck Norrist, amikor látják hogy előveszem a kabátzsebemből a brutális zöld wasabit és nyomok belőle minden falatra bőven :D

"ÚÚÚRISTEN... FERI..."

Mondom is nekik mindig, hogy mifelénk mindenki ilyen kemény, Apukám téglát eszik reggelire... Öcsém meg úgy eszi a flambírozott borjút, hogy még lángol...

Aztán ma megtudtam azt is, hogy Ázsiában reggeli közben tabutéma a barátnő. Nem kell semmi extrára gondolni, a lányokról volt szó, amikor Sally Chan (CHN) megkérdezte, hogy van-e otthon barátnőm. Mondom neki, van bizony, nem is akármilyen! Erre az asztalnál ülők mind furán kezdtek nézni rám, és azt kérdezgették, hogy hogy képzelem, hogy ilyeneket mondok reggeli közben... "mer' mér mi ezzel a baj? Különben is Te kérdezted..." - faggattam őket eredménytelenül.

Aztán odaült Silvia(ITA), az olasz csaj - az ugye már Európa - elmeséltük Neki a problémát, és furcsamód Ő se értette, hogy a csíkszeműek min problémáznak... :D

Pláne az volt a fura, hogy meg lehet említeni délben vagy este, de reggeli közben szigorúan tilos... Aki tud valamit erről, az legyen szíves világosítson majd fel :D

Viszonylag keveset aludtam az éjjel így a fáradtság jelei már a vacsoránál jelentkeztek. Történetesen akkor, amikor elvettem Ló evőpálcikáit is és szobrot építettem belőlük meg a fagyispoharamból. Mindenki fogadott hogy nem fog sikerülni, de mondtam nekik, hogy Magyarországon ez alap, ott mindenkinek sikerül. És így természetesen nekem is. Hát persze hogy sikerült.

Meg azon lepődik meg itt még mindenki, hogy pálcikával eszem a pudingot.

"Te micsinálsz Te Feri???"

"Hát látod: eszem a pudingot."

"Pálcikával?"

"Jappánban vagyunk, nem? De! Nem pálcikával eszik itt mindenki? De! A levest is? Hát igen biza'! Akkormeg min csodálkozol? :D"

"...jó, de a pudingot senki nem eszi pálcikával..."

"Csak azért nem, mert ők nem tudnak pálcikával pudingot enni. Én meg de!"

Egy hete ez a napi műsorszám, a "Feri pálcikával pudingot eszik." Nem könnyű. de nekem - ugye - ez is megy. Ma este felvettem a repertoárra a fagyit is. :) Ha már pálcikát adnak a menzán, akkor csináljuk rendesen...

Ma megint volt könyvtári körbevezetés, megmutatták, hogy hogy kell az OPAC-ot használni (Online Pubic Access Catalog). Ami nekem már ismerős volt a Febeftyén Gyuli bácsi órájáról (még az ősidőkben az ELTÉn).

Viszont a könyvtárba belépve olyan óra fogadja a kutatókat, amit otthon még nem láttam: a baloldali ablakban a mai dátum szerepel, a jobboldaliban meg hogy ha ma veszek ki könyveket, akkor mikorra kell majd visszahoznom. Elég kényelmes itt :)