"Legyen világosság!"

110218-017-0000-0000-5

Ma megvolt a havi esedékes jelentkezés az Önkormányzatnál, hogy "itt vagyok, külföldi vagyok, egyelőre élek és még nem bűnöztem.

Elkérik az útlevelet, csinálnak fényképet, - az ujjlenyomatot ugye már a reptéren megszerezték - és minden három hónapban be kell nézni a Városházára, hogy még megvagyok. :)

Tegnap előadást tartott a "UP-Fuyu" [ejtsd: "júpí fuju"] évfolyam (University Program - Tél). Az itt töltött hat hetük alatt random japánokkal intézett interjúvolásokról, különféle témákban. Érdekes volt, de a két és fél órás előadássorozat végére már agyilag zokni voltam. Pedig az elején még kérdést is tettem fel az előadóknak - mert a Hayashi Tanár Úr megmondta, hogy mindenki kérdezzen legalább egyszer. Az előadásra eljöttek a környékbeli nyugdíjasok is, akik sokat segítenek a Kansai Center diákjainak mindenféle interjúk, kérdőívek, beszélgetések formájában.

Hazamenetelünk előtt nekünk is kell majd hasonlót tartani. A mi évfolyamunk különben a "UP4" (yuu-pí-fóa) névre hallgat (Univ.Progam 4 hónapos).

Hála a UP-Fuyu évfolyam előadásainak, nem lehet a héten pingpongozni (mert az előadóteremben van az asztal is).

Ma délelőtt megérkezett végre a várva-várt masina, a CANON PowerShot SX30 IS, ami végre szabad teret enged a kreativitásomnak. Egyszer vagyok Japánban, így muszáj, hogy a lehető legtöbbet és a legjobb minőségben vigyem haza belőle mutogatni életem végéig. Nem érjük be mindenféle kis automata gépecskékkel - ami ennek ellenére gyakran jól jön, mert a nap 24 órájában a zsebemben lapít készenlétben.

A nagygép természetesen nem érkezett volna meg soha, ha nincs nekem az én Ádám Öcsém - arany betű nem volt, úgyhogy ez most csak fekete - Aki volt szíves kölcsönadni a bankkártyáját hozzá, mert az enyémen még szerepelt az az idióta napi limit, ami miatt csak a gépet nem tudtam egyben kifizetni - a többi cucc: pótakkuk, statív, tok, memóriakártya mind itt csücsültek egy hete a szobámban. :_D

Úgyhogy mindenki, aki Japánban akar kártyával nagyobb összegben vásárolni, győződjön meg róla, hogy nincs-e rajta vásárlási korlát, mert azt innen elég nehézkes utólag módosítani!

Az önkormányzat után ki is ruccantam fényképezni a városba, de a bicikliraktáros bácsi nem adta oda a kedvenc biciklimet. -_-"

-Jó napot kívánok, adjon legyen szíves egy bicajt.

-Itt van. Ide lesz szíves felírni az azonosítóját, a nevét, az időpontot, meg a bicikli sorszámát: huszonöt.

-Ne tessék haragudni, nem vihetem inkább a 29-est? Vagy ha az nincs, akkor a 33-ast? Az Ön kollégája mindig azt adja, amelyiket kérem.

-Jó lesz magának ez is, higgye el.

-... -_-" (ファックユウ・・・)

Visszafele aztán - már sötétben - próbálom felkapcsolni a dinamót, de nem világít, csak nyikorog. Na mondom, Vén Fószer, megkapod, ha hazaérek...

-Jó estét kívánok... Elnézését kell kérnem hogy ilyet mondok, de ez a kerékpár egyszerűen egy használhatatlan vacak amit Ön adott (ilyet egy japán nyilván soha még véletlenül se merne mondani, mert nem szeretnek konfrontálódni másokkal, de a bácsikának ez most kijárt. :_D)

-Hogyhogy "rossz"?

-Úgy, hogy nem működik a lámpa, ami nem csak életveszélyes ilyen sötétben, hanem a rendőr is megbüntethet miatta.

-Úgy érti, hogy nehezen lehet felkapcsolni?

-Hát én inkább úgy fogalmaznék, hogy KONKRÉTAN NEM LEHET FELKAPCSOLNI, pedig próbáltam. Nyikorog ugyan, de jobban örültem volna, ha inkább csak világít... Valószínűleg rosszul van a beállítva a dinamó.

Persze a bácsi nem győzött bocsánatot kérni a történtek miatt, és valószínűleg otthon az első dolga az lesz hogy elújságolja a családjának, hogy egy külföldi gyerek azt mondta neki hogy az egyik bicikli rossz... mert ilyet még soha senki nem mondott neki...

Különbenis. Ha a 33-ast kérem, akkor tessék már' ideadni a 33-ast, akutyaúristenit... mit nem lehet ezen megérteni? Bizony elég szépen kértem, egy mozdulatába került volna. :D

"Jó lesz magának ez is, higgye csak el..."

Persze-persze. Meg is halhattam volna! Meg a bírság se olcsó errefelé, és itt a szabálysértést a rendőr véresen komolyan veszi, nem úgy mint Magyarisztánban :)

Ha legközelebb nem adja ki a bácsi azt a biciklit amelyiket megszoktam - és biztosan tudom hogy működik az összes fékje és összes lámpája - akkor majd jól felemlegetem neki a fenti "gondatlan veszélyeztetéses" esetet. :) amíg meggondolja magát, hogy akar-e máskor is problémát. :_D

Japánban általában mindenki NAGYON kedves, és ehhez bizony könnyű hozzászokni. :)

Persze én is tanultam az esetből, legközelebb indulás előtt megnézem, hogy fog-e a lámpa, és világít-e a fék. :)

Ha meg nem, akkor csinálok problémát :)

--------------------

Konfliktuskezelési kulcs Japánhoz:

Alább olvasható pár példa azokra a kifejezésekre, amikkel hatni lehet a japánokra, mert ezeket nagyon nem szeretik hallani, és ezért ők maguk sem használják őket. Tényleg nem; soha.

-Nem

-Rossz

-Lehetetlen

...és ezekhez hasonló, az elégedetlenségnek vagy valamilyen hiányosságnak hangot adó bármilyen kifejezés.

Ezeket ha használjuk, nem fognak minket szeretni. Viszont megszűnnek a problémák, mert mindenki mindent megtesz, hogy ilyet soha (többé) ne mondjanak neki. :D