Ma reggeli után megvolt a személyzet bemutatkozása, a diri, a csoportvezető, a tanárok. Mind elég jófejnek tűnnek. Utána ebéd, aztán placement test, majdpediglen Icebreak Activity, amik ilyen vicces beszélgetős feladatok, hogy mindenki jobban megismerje az osztálytársakat.
A placement test egyébként nem volt nehéz, összesen három-négy dologban nem voltam biztos. Az egyik feladatban pl a kanjkat kellett beírni: えらい先生のアドバイスが役に立った。(Erai sensei no adobaisu ga yaku ni tatta.) Ebben az erai (szigorú) volt a kérdés, amit ugye én nem ismerek. Hanem eszembe jutott, hogy mi lenne ha az erai nem melléknév, hanem a tanár neve volna, akkor tetszőleges, általam is ismert kanjikkal írhatom le! :_D Kíváncsi leszek, milyen lesz a fogadtatás, mert odaírtam hogy 江雷(人名)。:_D
A kaja elég jó, ma reggelire fura rántottát ettem, meg csirke nuggets-et, meg egy szelet kalácsot piros lekvárral, meg egy tál cornflakes-t. Az ebéd sushi (1db, de alig bírtam benyomni, mert 6-7 centi vastag, 20 centis tekercs), plusz megkóstoltam az asztal többi tagjának a kajáját is: valami fura sült hal – de azért finom – meg takoyaki (sült polip, de igazából nem lehet felismerni. Ha nem mondja senki hogy mi az, sose találom ki hogy polip), ez is finom.
A reggeli egy aláírásba kerül a listán, az ebédből
A kajálda csupa üveg, jó világos. A nap végén körbevezettek minket a kampuszon, elég jó. Minden csupa szép, tisztaság, ragyogás, a portás minden reggel (és nyilván napjában többször is) letörli az asztalokat, a folyosó padlójáról a nap 24 órájában enni lehet, és akkor most nem túloztam.
Ma reggel kipróbáltam, hogy vajon mennyire liberális a kártyatartó: nem csak a belépőkártyával működik a villany, hanem ha a névjegykártyámat rakom bele, azt is elfogadja. :)
Ezeken kívül nem történt semmi, megkaptuk a részletes programot, meg szereztem új barátokat. Ezek az otthoniakat persze nyilván nem pótolják, de legalább nem unatkozom :D
Van a 23 diák között csomó koreai, csomó kínai, pár thai meg malajziai, két ausztrál, meg egy srác Hawaiiról. Ő volt ma a padtársam, sapkában ült a tanteremben és végig vacogott. :D Mondjuk elég hideg volt, ezek a észlények10-fokra állítják a termosztátot, és ha kimegyek a folyosóra, akkor mindig kell kabát...
Ma volt egyébként a Szecubun, ami az évszakválasztó ünnep, a tél végét, tavasz elejét jelzi – legalábbis a hagyományos japán holdnaptárban. Ilyenkor a szusi az ünnepi kaja, de nem a hagyományos ∅30ｘ40, hanem a super mega-jumbo szusi, amit nem is vágnak fel kis hengerecskékre, hanem egyben kell megenni, mint a kiflit. Ez jóval nagyobb: ∅250ｘ700.
Komoly dolog ez a jetlag… még nincs hat óra, de kezdek tényleg kidőlni…
A másik meg, hogy ma elromlott a fényképezőgépem! Délután a kampuszos körbevezetéskor akartam fényképezni, de nem kapcsolt be. Először azt hittem, hogy az akku merült le, de most már fél nyolc van, öt óra óta töltöm, és nincs eredménye; csak kialszik a kis piros lámpa. Holnap ha lesz időm, beszaladok a Yamada Denkibe reklamálni. Nagyon kíváncsi leszek, hogy hogy reagálnak majd a külföldi panaszra…
Nem gondoltam volna, hogy az első dolog ami miatt elő kell vennem a szótárat az az lesz hogy elromlott a fényképező és hogy hogy van japánul a „lemerül”…
Ma se lett még internet, szerintem holnap már rákérdezek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése