Ma voltunk "várost nézni", illetve a környéken körbevezettek minket.
Reggelire ettem rántott halat meg 2 lekváros kenyeret meg rizset meg norit (szárított algakapka, „édesség”) – monjuk ez inkább csak belecsúszott véletlenül a kabátzsebembe – meg KAKAÓT is vettem, ilyen fémdobozosat 150 yenér’ de nem volt finom, elég híg volt. L
10-től meg jött értünk vagy 5-6 japán, akik körbevittek minket a városban, ami a Tajiri nevet viseli: 田尻町 azaz Rizsföld(田)Segg(尻)Város町。Kérdeztem japánokat hogy miért ez a neve, de nem tudták a választ. :_D Volt nem messze egy régi rizsfőző műhely,
meg aztán voltunk egy sintó szentélyben,
ahol imádkoztam is. AZ ember átmegy a kapu alatt, ami az istenek szent földjének a határát jelzi. Itt az épület oldalában lóg egy vastag kötélfonat, aminek a tetején pár csengő. Ezt a csengőt kell megrángatni, hogy ránk figyeljen az éppen azon a vidéken ismerős kami (istenség). Majd kétszer meghajolunk, kettőt tapsolunk, - itt kívánunk valamit - és végül megint meghajlunk. Kényelmes a sintó vallás, mert nem kell megkeresztelkedni, nem kell templomba járni, nincsenek szent könyvek sem, nincsenek előírások sem - kivéve a tabunak számító véres-hullás foglalkozásokat (pl. hentes, szűcs, mészáros), és ezek a szent helyek mindig a természetben találhatóak, erdő szélén, hegyekben, vagy városokban mindig egy parkban.
Megfigyeltem azt is, hogy a japánoknak teljesen mást jelent az autó, mint az európai embernek. Az itteni autók legfontosabb tuéajdonsága az alacsony fogyasztás - sok autó itt is elektromos - de főleg a KIS MÉRET. A kocsik háromnegyede törpeorrú szappantartó, az esztétikum minden igénye nélkül. A tervezők nyilván fogtak 4 embert meg egy bevásárlókosarat és körberajzolták egy ceruzával.
Sokszor látom - és mindig meg is lepődöm rajta - hogy Japánban óvodás gyerekek is vezetnek autót. "-Úristen, ezek engedik az ilyen kicsi gyerekeket autót vezetni az utcában?" - kérdezem mindig meglepődve a többieket. Sőt! Ma például egy kutya állt ki az egyik garázsból a gazdája kocsijával! Persze csak addig van ez így, amíg le nem esik, hogy errefelé jobbkormányosak az autók...
Kiderült az is, hogy a Daihatsu, az Ószakai Hajtóműgyárról kapta a nevét, az Oosaka Hatsudouki 大阪発動機 rövidítése a Daihatsu 大発。
Később elmentünk egy buddhista templom mellett is,
voltunk megnézni hogy hogy kell jegyet venni a gépből a vonatállomáson, meg hogy hogy kell a bankból pénzt kivenni,
láttunk dzsukut (tanulószoba, "tanuló intézet" a vizsgára készülő diákoknak, amolyan napközi, csak annál nagyságrendekkel komolyabb),
meg megnéztünk egy Chashitsu-t, egy tatamis teaházat. Utóbbi is tejesen szabadon látogatható mindenki számára. Nagyon durva, hogy csak úgy odamész és akkor ott vagy. Egy védtelen, őrizetlen tatamis (nagyon drága) faházban, és ehhez nem kell se fizetni, még csak engedély se kell, egyszerűen bemész egy udvarba...
Hanem az igazán jó hír csak az, hogy szereztem magamnak SHODO (japán kalligráfia) tanarat! VÉLETENÜL az egyik idős bácsika, aki velünk volt, neki a felesége shodótanár. És VÉLETLENÜL a felesége is elkísért minket, úgyhogy séta közben meg is beszéltük, hogy járhatok hozzá órára, és hogy vigyem magammal a többieket is. Úgyhogy most én leszek a shodófelelős, és összegyűjtöm, hogy hányan megyünk, meg hogy mikor. Megmutattam Neki a tegnap este festett cuccot, és odahívta a többi japánt is hogy nézzék meg, mert ilyet külfölditől úgyse látnak többet... :D
Megyek is most, mert karaoke van a hallban, ott szerintem kihirdetem, hogy nálam lehet feliratkozni, meg aztán megnézem a százjenes boltot. J
…
Vettem hanshi-t (rizspapír), ecseteket meg tust meg egy nagy tálat, de hatalmas csalódás volt az ecset, mert rohadt nehéz vele írni… Ló- meg borzszőr nem is volt, csak ilyen hülye kecske / birka, ami nem olyan rugalmas, úgyhogy a következő beruházásom egy NORMÁLIS ecset lesz, ha tűvé is kell tennem érte mindent, mert ez így nem állapot. Mondjuk lehet hogy nem a százjenes boltban kéne keresni a kalligráfia-ecseteket… vagy majd max rendelek ugyanolyat netről, mint ami otthon van; azt úgyis kihozzák ingyen.
Holnap megyünk először Ószakába. A lánycsoport meg valami Iga nevezetű híres nindzsafaluba akar valamikor ellátogatni, mert állítólag közel van és olcsó az odaút. Szerintem én is megyek, de addigra muszáj lesz beszerezni egy a meglévőnél sokkal komolyabb fényképezőt, mert már nagyon hiányoznak a manuális beállítások… a reggelinél ugyan állítottam a mostanin is fehéregyensúlyt, de se zársebesség, se rekeszérték lehetőségek, rendes manuális beállítások nélkül nem lehet élni… mindig érzem, hogy ebből vagy abból a témából sokkal jobb képeket is ki lehetne hozni, ha lehetne állítani a blendén vagy a záridőn, pláne statívval… mert az oké hogy most van egy olyan fényképezőm ami elég kicsi ahhoz, hogy mindig nálam legyen és emiatt ne maradjak le semmiről, de ezek csak olyan átlagos képeket csinálnak, mint amilyeneket a szomszéd Tihamér bácsi, ami messze nem elégíti ki az ember esztétikai igényeit, pláne ha arról van szó hogy itt leszek 4 hónapig, és életem végéig azokat a képeket kell nézni/mutogatni, amiket itt sikerül csinálni, ami nem mindegy. Holnap kicsit jobban szétnézek Ószakában, hátha találok olyan boltot, ami megfelel az alábbi 3 kritériumnak: ① van benne CANON SX30 IS, ② lehet Master Card-dal fizetni, és főleg: ③ olcsó...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése