Tsuwaya

110210-009-0950-1022-4

Ma egész délelőtt a tanárok interjúvolták a társaságot a célkitűzéseikről. Előzetesen kitöltöttünk többféle papírt: hogy a 4 hónap alatt ① milyen kulturális dolgokkal akarunk megismerkedni, ② milyen nyelvi képességeket akarunk csiszolni, és hogy ③ hogy akarjuk előremozdítani a szakdolgozatunkat. Mindeki kapott egy-egy időpontot a három tanár egyikéhez, akik igyekeztek képet alkotni ittlétünk céljáról, és mindenféle jótanácsokkal láttak el bennünket.

Én Ishii sensei-hez kerültem. Elég ijesztő néni, olyan arca van, mint Reptile-nak a Mortal Kombat 4-ből, vagy mint egy ufónak... beesett sovány arc, nagy szemek... az orra nem is nagyon látszik szemből, csak az orrlyukak... plusz valamiért mindig fehér műtős maszban jár... ijesztő. De a látszat ellenére elég kedves.

Süti:

Délután meg előadtuk az Ószakában töltött napunk eredményeit.

Az érdekes fényképek között szerepelt egy metróban látott plakát, amin egy műkorcsolyázó pár látszott, de ha közelebbről megnézzük, a nő is egy férfi. Pechemre ezt a képet éppen Jason1 mutatta be:

"...és ezt a plakátot meg azért fényképeztük le, mert a Feri imádja a buzikat..."

Mindenki nagyon meglepődött - rólam nem is beszélve! Jason1-nek lehet hogy ez viccesen hangzott, de errefelé az ilyesmit könnyen elhiszik... A japánok híresek a hiszékenységükről.*
Na várj csak Dzsézön-egy, ezt még visszakapod! -_-"

* * *

Késő délután meg felültem a biciklire és ellátogattam egy Ryokan-ba. Sok hotel van Japánban, de az igazi tradicionális, japán stílusú vendégház igazi kulturális kincs. Amolyan családi vállalkozás-szerű Zimmer frei. Az összesen 5-10 főnyi utazóra a nagyi főz, az anyuka takarít, az apuka karbantart, a nagypapa meg vezeti az egészet. Aki Japánban jár, érdemes ezt kipróbálni, bár általában jóval többe kerül, mint egy szállodai szoba, éppen a kulturális szolgáltatások miatt.

Hallottam a recepción, hogy van itt a közelben egy Tsuwaya névre hallgató hagyományos japán ryokan, ahol ráadásul - állítólag - csupa híresség szokott megszállni. Gondoltam, megnézem magamnak, ha már úgyis ilyen közel van (a kolitól 2-3 km), és ha már ott vagyok, megérdeklődöm, hogy most éppen milyen híresség lakik ott, vagy hogy eddig kik voltak. :)

Hanem meg is találni, na az igazi kihívás volt. Kezdetnek ugye - mint japánban általában - a térképek nem nagyon hasonlítanak valóságra, így azt magunkkal se kell vinni. Én mégis elvittem, de végül lépten-nyomon megkérdeztem mindenkit, hogy hol van ez a híres Tsuwaya ryokan. Senki nem tudta. A sokadik japán azonban azt javasolta, hogy van a közelben egy Kóban (rendőrbódé), ott biztosan segítenek (a japán rendőrök híresek a kedvességükről és a segítőkészségükről). Miután lelakatoltam a biciklit, bekopogtam.

Elmondtam bent, hogy ezt a Tsuwaya nevű vendégházat keresem, de sehol sincs. Ugyan ők se hallottak róla, de mindketten beszaladtak a belső irodába, és egy-egy vastag telefonkönyvvel tértek vissza, majd bőszen versenyt lapoztak benne. Öt perc se telt bele, mire megtalálták az említett helyet a telefonkönyvben, az egyik olvasta a címet, a másik meg egy újabb telefonkönyv-vastagságú térképben kereste. A lelkes keresést már csak az oda vezető út elmagyarázása múlta fölül, de azzal már nem volt probléma.

Tudni kell, hogy japánban nincsenek utcanevek. Sőt, európai értelemben vett házszámok sincsenek. Az összes japán város kerületekre van osztva, a kerületek körzetekre, a körzetek meg blokkokra, azokban meg a háztömbök vannak, de semelyik utcának nincsen semmilyen neve. Az épületek meg vannak ugyan számozva, de még véletlenül se sorban, hanem az építésük sorrendjében. Ha pl a 0013-as számot keresem, akkor valószínűleg az egy elég régi ház lesz, de ne lepődjek meg, ha nem találom a 0012-es közelében, mert amellett csak a 0097-es van, utána a 0058, aztán a 0290, és csak pár sarokkal arrébb lesz majd valahol a 0013 - ha megtalálom egyáltalán :D

Hanem hiába jutottam el arra a helyre ahol elvileg a fogadónak kellett volna lennie, nem volt sehol.

Szerencsémre közeli udvarban egy kocsiból szállt ki éppen egy anyuka a gyerekével, meg ott volt még a nagyi is, hátha ők tudják hol van - gondoltam. Legnagyobb meglepetésemre amikor rákérdeztem, mondta a hölgy, hogy igen, itt van, és odaszaladt... egy közeli bokorhoz! "Nézd csak: ha ebbe a bozótba bemész, akkor ott bent megtalálod."

Ott volt. Háromszor mentem el mellette. :_D

És ha már arra jártam, megérdeklődtem, hogy tényleg szoktak-e hírességek megszállni, mert ez a hír járja. Azt mondta a tulaj - egy nagyon idős bácsika - hogy eddig nem volt, de most várnak valaki fontos külföldi vendéget. Kávéval kínált, meg nekem is próbálta ajánlgatni a japán stílusú szobákat "...meg van ám nyugati ágyunk is, tudja, az aminek lába van" - magyarázta, mert gyanította / lerítt rólam, hogy nyugati fehérember vagyok. Hazafele meg fényképezgettem még egy kicsit a környéken, mert a statív már megérkezett - csak a nagygépre kell még várni. :(

--

*amit bizonyít a Viktor története, amikor a japánok elhitték neki hogy három fekete-afrikai felesége van, és a kilenc gyereke közül nyolc gyárban dolgozik azért, hogy ő kint lehessen Japánban).