Vasárnapra meghívott minket Nagayama sensei (akihez kalligráfiára járunk hetente) a piacra, hogy segítsünk a földrengés-károsultak adománygyűjtési tevékenységében. A feladat annyiból állt, hogy egész délelőtt a piacon kellett állni egy asztal mellett, a kezünkben egy-egy pénzes ládával, és torkunk szakadtából üvölteni, hogy a földrengés-károsultak számára gyűjtjük a lét, tessék adakozni.
Egy egész rakat pénz összegyűlt :) a japánok közül nagyon sokan adakoznak.
Utána kaptunk reggeli gyanánt valami beazonosíthatatlan japán sütit, ami kívülről gombóc, belülről piskóta volt. Az asztal másig végén két nyugdíjas bácsika békésen csorgatta lefelé a reggeli betevő szakét, de végül megszólítottak minket. Mikor közöltem vele hogy Magyar Honból jöttem, rögtön beugrott neki, hogy "Jaaa, a Magyarország? ...ahol híres a nemzeti balettintézet?" Az ember nem mehet úgy a világ végére sem, hogy ne találkozna olyan egyedekkel, akik valamilyen szegletét ne ismernék a magyar kultúrbirodalomnak. :)
Képet is teszek fel, ha kézhez majd kaptam őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése