Búcsúparti

110331-058-4917-4942-4

A mai napon délelőtt a cserediákok tartottak előadást arról, hogy miért kezdtek japánul tanulni, meg hogy hogyan alakul most a sorsuk, illetve mit várnak a jövőtől. A mi csoportunkban Wang XinHui(CHN) és Said Abdul Fattah Kadir Zawawi(MAL) adtak elő. :)

Cserébe, hogy ők se unatkozzanak, közülünk is bemutatták egyetemüket a legbátrabbak:
Joost(NED), Silvia(ITA), Kinkin(CHN) és Sai(CHN).

Aztán még ebéd előtt a nagyteremben részletes tanácsadásban részesítettek minket, mert van, aki további ösztöndíjakat szeretne megpályázni pont azokon az egyetemeken, ahonnan ők jöttek.*

Ebéd után a cseregyerekek hazamentek, minket pedig várt Nishino- és Ishii Sensei a karaoketeremben egy búcsúpartira, mert mostantól mennek majd szülni. Elvileg pont akkorra vannak kiírva, amikor (1) a legvégén mindenféle előadásokat tartunk, és (2) amikor hazautazunk.

Előbb persze a lányok csináltak pudingot meg gombócot, meg Joost sütött valami holland mini-palacsintát, hogy arról üzemeljünk a karaoke alatt. Mivel mindenki szereti a karaokét, ezért csomóan énekeltek a Tanárnőknek mindenféle anyukás számokat (mint például a "Huligán vagyok, hö!, firkálom a falat, kemény rosszgyerek vagyok, de Te vagy az Anyukám és Téged szeretlek a legjobban, jeeeee..." és hasonló modern japán rap-slágereket).

Az éneklésbe Hayashi Tanár Úr is beszállt - imád szerepelni - és egy francia számot adott elő nekünk. :)

A távozó tanárnénik helyett jött otthonról (mármint konkrétan Pestről!) Miyazaki Tanárnő, akit az ELTÉről ismerhetünk, két félév erejéig tanított engem is :) , meg Kamei Tanárnő, akinek olyan a testtartása, mint valami reumás botsáskának, de azért nagyon kedves; Ő lesz majd a szakdolgozati mentorom Ishii Tanárnő helyett. Vele arról beszélgettem - míg a bátrak énekeltek - hogy milyen életpálya vár azokra, akik nem tudnak számolni.

Az éneklésre aztán Silvia (ITA) engem is rábeszélt, és duettben előadtuk Sakamoto Kyū híres slágerét, ami a '60-as években Amerikát is meghódította. Kamei Tanárnő meg örült, hogy jön végre egy szám, amit ismer... :D

A legnépszerűbb viszont ez volt (a lányok kórusban énekelték, mert mindenkinek a kedvence):

http://www.youtube.com/watch?v=Fgv7vzqjriw

--------------------

* Mielőtt bárki megkérdezné hogy én miért nem akarok további ösztöndíjakat meg efféléket megpályázni, gyorsan elmondom, hogy nem akarok még harminc évesen is munkanélküli lenni, így is épp elég időt szúrtam már el az életemből. :)
Sajnos a tudomány jelenlegi állása szerint kétkezi munkával (persze nem otthon) reálisabb az egzisztencia-építés mint negyven évesen is még betűhuszárkodni és termelni az oldalakat, amiket úgyse olvas el soha senki. :)