Kajálásba torkollik a szakkör :)

110404-062-2066-2084-1

Az úgy volt, hogy Nagayama Tanárnő mondta már a múltkor, hogy ha csak hatan járunk a kalligráfia szakkörre, akkor ne kelljen már termet foglalni a kultúrházban, hanem otthon is tarthatjuk, mert eddig is a saját nappalijában tanította az összes cserediákot; ha kevesen vagyunk, akkor szokjunk át inkább oda. A szomszéd gyerek is oda jár órára, meg a fél falu, nekünk is biztosan megfelel majd.

Mondtuk is Lónak(MAL), hogy jól van, akkor Ő fog minket odavezetni, mert Ő véletlenül pont Nagayama Tanárnőhöz volt beosztva a múlt hónapban családlátogatásra, egyedül Ő tudja az utat közülünk.

Volt is hely rendesen, tatamis szoba meg fűthető szőnyeg (azakirály!), úgyhogy nem volt okunk panaszra. Annál is inkább, mert fél hatkor ilyet szól a Tanárnő: "...na jólvan, akkor hatig még festünk, aztán kész a kaja..." :)

Hazajött időközben Nagayama bácsi is, aki hírhedt a faluban a menő szóvicceiről, Vele vívott mindenki szócsatát vacsora közben. A szóvicc-improvizációs készségem aztán Őt is lenyűgözte. :_D

Elvittem még a Tanárnőnek az itthon festett munkákat is, hogy javítsa majd ki őket pirossal mire megyünk jövő héten. Köztük odaadtam a tegnapi Zérót (a híres világháborús vadászgép neve) is, aminek köszönhetően kiderült, hogy a Tanárnő nagybátyja mellesleg Kamikaze-pilóta volt a háborúban... Azanemmindegy!

19 évesen jelentkezett, és 21 éves volt az utolsó bevetésén, amikor belerepült egy amerikai hadihajóba.

A Tanárnő elmondása szerint nagyon szépen írt - nyilván mert minden héten úgy írt haza a családjának, hogy lehet hogy az lesz az utolsó levél amit kapnak, és azt nagyon szépen kell megírni. Nagayama Tanárnő ugyan 8. danos, de szerinte a nagybátyja legalább tízszer szebben írt nála, pedig akkor még nem is volt kalligráfia oktatás az iskolákban, mindenkinek egyénileg kellett tennie a fejlődésért.

A kamikaze-felvételi egyébként nem piskóta: nagyon okosnak, és nagyon erősnek kell lenni ahhoz, hogy oda valakit felvegyenek. Nekem ez egy kicsit ellentmondásosan hangzik, mert igazából annál inkább kár a vitéz pilótákért, de hát Kamikaze-pilótának lenni mindig is megtiszteltetés volt. Legalábbis így szeretik beállítani a történészek...