Nara ①

110423-081-3276-3334-6

Megint elérkezett a nap, amikor kirándulni megyünk; ez alkalommal ismét a DLGL (diplomata/közalkalmazott-) csoporttal. Az úti cél pedig Nara. Szokás szerint előre kellett jelentkezni, csak most 1000 yen volt a helyfoglalás, mert csomó múzeumba meg mindenhova vittek minket a kirándulást szervező tanárok.

Kezdésnek ott volt az Asuka Történelmi Park, ami a japán Asuka-kor (593-710) eredeti környezetét hivatott megőrizni - ami legalábbis a tájat illeti. Valamint itt található többek között két híresebb Kofun.

Na nézzük mi is az a kofun - csak hogy értse mindenki a képeket. Az Asuka-kort pont a Kofun-kor előzi meg időben, ami ezekről a hatalmas sírhalmokról kapta a nevét. A közepén van általában egyetlen sírkamra, aminek a tetejére felhalmoztak többmillió köbméter földet. Kívülről egy hatalmas dombnak tűnik az egész, de belül általában valami híres uralkodónak a sírja van. A leghíresebb ilyen cucc egyébként Nintoku császáré, a sírhalom hossza meghaladja a 400 métert. Ez afféle japán piramis. Mi is ilyeneket néztünk meg ma, csak kisebbeket. :)

A Takamatsuzuka Kofun arról nevezetes, hogy a belseje díszes freskókkal festett, bár az egész kripta nem nagyobb egy méretesebb hűtőgépnél. Azonnal hatalmas szenzáció lett, amikor felfedezték - nem olyan régen. Halandó - a kutatókon kívül - egyébként nem láthatja, így a közelben van kiállítva a tartalma - replika, természetesen.

Így néz ki "kívülről" egy valódi bambuszerdő:

Aztán a két kofun között gyalog tettük meg az utat, közben pedig megnézegettük az egyéb helyi látványosságokat.

Ez az Oni ni Mana-ita, "az ördög vágódeszkája." A legenda szerint ezen a vágódeszkán aprította az ördög a falusiakat. :) Hossza 3m körül lehet.

Ez meg az Oni no Secchin, "az ördög vécéje." Miután elfogyasztotta az embereket, az ördög ide jött székelni, ahol "kiürítette" a felismerhetetlenségig emésztett falusiak maradványait.Itt jönnek a "DLGL" tagjai - közül páran. Egyikük kakukktojás, mert ő "UP4". Melyik lehet? :)
Ez meg a Kameishi - a kőteknős. Szintén gránitból. A legenda szerint a jelenleg dél felé mutató teknős eredetileg kelet felé nézett. A jóslat szerint, ha egyszer nyugat felé talál fordulni, egész Japánt elmossa a lesújtó hatalmas sártenger. :)Ez egy Jizō, az egyik legnépszerűbb buddhista bódhiszattva szobra. Sőt, egyből kettő is. Jizō azon gyerekek lelkeinek őrzője, akik korábban haltak mint a szüleik; esetleg eleve halva születtek. A buddhizmus tanai szerint a gyerekekre szenvedés vár a túlvilágon, mert nem tudtak elég jó cselekedet felhalmozni életükben, és ezért örökre a pokol folyójának partján pakolják a súlyos köveket. Ettől hivatott Jizō megvédeni a gyerekek lelkét, mert elrejti őket a démonok elől, és mantrákat hallgattat velük.Ezek pedig a házakat őrző oroszlánkutyák, a démonokat hivatottak távol tartani. Mindig ketten vannak, és az egyiknek nyitva, a másiknak csukva van a szája. A csukott szájú nem engedi be, a nyitott szájú meg bentről kiereszti a rosszat. Ez afféle démon-egyenirányító. :_D

VIGYÁZAT! Viperák!

Aztán a másik "sírhalom" az Ishibutai ("kőszínpad") Kofun, amely a híres történelmi személyiség, Soga no Umako (Shōtoku Taishi haverja) végső nyughelye volt - valamikor. Az benne a különleges, hogy eredetileg ugye ennek is föld volt a tetején, de az idők nyomán valahogy - máig megfejtetlen módon - eltűnt a föld, és csak a szikladarabok maradtak meg. A legfrissebb elméletek szerint egyszerű talajerózióról van szó.

Mire ideértük, annyit tévelyegtünk az ösvényeken meg az út mentén, hogy a néprajzi múzeumra már nem maradt idő, úgyhogy azt helyből kihagytuk :(

Viszont finom volt a Matcha-fagyi az út menti bódéban, meg a dobozos kávé az útszéli - igencsak viharvert - italautomatából. Japánban legalább az út szélén is lehet kávét kapni :)

Ebédelni megint az AEON Mall-ba mentünk, mert az mindenhol van, és itt használhatjuk az intézet újfajta bevásárlókártyáját. Ez pl. az AEON Narában....ahonnan rögtön a világ legöregebb faépületéhez siettünk, ami nem más, mint a narai Hōryū-ji. Még Shōtoku Taishi alapította - a "japán Szent István", az Úr 607-ik esztendejében.

A Hōryū-ji után aztán siettünk vissza a buszhoz; én különösen, mert a pecsétgyűjtő albumomba feltétlenül kellett még a kalligráfia, és mire onnan visszataláltam a főkapuhoz, már el is voltam késve. De nagy szerencsémre beértem a többieket, akikkel még vettünk Nagayama Tanárnőnek szuvenírt Narából. Plusz magamnak is vettem narai édességspecialitást: Shika no Fun = Őzkaki.

A dobozára az volt írva, hogy csokis süti, de amikor kibontottam, akkor kiderült, hogy nem csokis hanem kakaós, és nem süti, hanem "mochi". Nem valami finom, de legalább vicces. A japán gyerekek is biztos nagyon élvezik... :_D

Egész nap az idő NAGYON ROSSZ volt; kisebb szünetekkel végig szakadt az eső, és kevesebb esernyő volt összesen nálunk, mint a csoport létszáma - de legalább összehozta az embereket az ernyőhiány. A legantiszociálisabb DLGL-tagok is maguk mellé vettek egy-egy ázott vándort; én hol Maihoz(VIE), hol Andreeához(ROM) csapódtam; Ló(MAL) meg inkább ázott az esőben. Ennek meg is itta a levét később, mert estére belázasodott, és a Paracetamol, amit bevett rá, olyan allergiás reakciót váltott ki belőle, hogy azt hittük, bárányhimlős... tiszta vörös kiütés lett az egész teste, és nem mehetett emberek közé sem egy hétig. De mindig vittünk fel Neki a menzáról banánt. :)