Nara ②

110517-105-4600-4841-2

A mai nap is egy fontosabb saját szervezésű csoportos utazásnak indult, mert a legutóbbi Narába tett kirándulásunk alkalmával ugyan voltunk a világ legrégebbi faépületében (Houryuu-ji), viszont nem látogattuk meg Japán leghíresebb és legnagyobb buddhista templomát (Tōdai-ji) ahol a legnagyobb japán Buddha-szobor is van, úgyhogy erre mindenképpen sort kellett keríteni.

Mai-chan(VIE) volt, aki magához ragadta a szervezést, és kikeresett az internetről minden menerendet, és összerakta hogy mikor mire kell felszállni... a bökkenő már csak az volt, hogy Silviának(ITA) meg Lónak(MAL) nem volt már pénze hogy eljöjjön Narába, Andreának(ROM) meg Kinkinnek(CHN) nem volt ideje, Sōei(CHN) meg már volt pár napja, úgyhogy végül Mai és én ketten mentünk kirándulni. Erre egyébként volt már példa valamikor sokkal korábban, amikor azt a zsonglőr csávót láttuk a 100 yenes boltba menet.

Nekem könnyű dolgom volt. Mai ugyan mindent kijegyzetelt ami a menetrendeket illeti, azért mindenre fejből emlékezett, nekem csak követni kellett a tömegben. :)

A vonaton aztán - rendes beszédtéma hiányában - megmutatta a határidőnaplóját, amiben minden Kalligráfia-szakkör mellé kis szívecskék voltak rajzolva - már megérte Japánba jönni, ha más emberekkel is megszerettethettem a kalligráfiát, pláne olyanokkal, akik sose próbálták azelőtt. Eddig azt gondoltam, hogy Vietmánban - dél-kelet ázsiai ország lévén - is sok ember kerül kapcsolatba a kalligráfiával, de kiderült, hogy nem.

Narába egyébként Kiotón keresztül mentünk, és a Kiotó-Nara vasútvonal a vártnál sokkal kevesebb ideig - alig egy órát - tartott. Közben hallgattuk, ahogy egy csapat japán diáklány Harry Potterről beszélget - meglehet, hogy pont én emlékeztettem rá őket...

A vasútállomáson egyből Nara város kabalafigurája fogadott minket - egy agancsos buddha. A Buddha a Toudai-ji miatt, az agancs meg a sok szarvas miatt, ami errefelé őshonos.Ez meg a metróból a felszín felé igyekvő kisiskolás csoport - zöld egyensapkában. Mai szerint nagyon cuki sapkájuk van, nekem viszont inkább a második világháborús japán századföldi hadsereg Dél-Kelet Ázsiába rendszeresített tarkóponyvás sapkájukat juttatta eszembe, amiben a japánok végigmészárolták Vietnamot és az egész dél-kelet ázsiai térséget akkoriban. Mai szerint a gyerekeknek attól még jól áll. :D

Az állomás előtt ez a látvány fogadott bennünket: egy szökőkút a tetején egy buddhista szerzetes... és előtte is! :_D Hogy melyik volt előbb, azt nem tudjuk. :)

Itt van a szerzetesbácsi közelről:

Ez meg a japán postaláda. Akkora, hogy elég (lenne) havonta csak egyszer üríteni.
A baloldaliba megy a belföldi levél, a jobboldaliba meg a külföldi címzésűeket kell dobni.

Apró Shinto szentély az országút mentén:

Itt meg egy csoport Jizó. Róluk már volt ám szó, ők ugye a gyerekek védőszentjei.

Narában az első állomás a Kōfuku-ji volt, illetve találtunk még egy nagy tavat is, ami rögtön ott volt a templom közelében, úgyhogy megegyeztünk, hogy előbb Kōfuku-ji, és majd utána visszamegyünk teknősöket fényképezni.

Recepció (kézmosó kút):

A Kōfukuji-ben ismét hódoltam gyűjtőszenbedélyemnek, és vettem egy autogramot a füzetembe :) Plusz duplán is jófej volt a dedikálós bácsi, mert egyrészt megengedte hogy végig fényképezzem, plusz adott még a kalligráfia mellé egy kis papírszeletkét egy színes tusfestménnyel - valami virág volt rajta, meg a Kōfukuji pecsétje. Ezt nagylelkűen Mai-nak adtam, mert segített fogni a cuccaimat, amíg én a füzet elővarázsolásával bíbelődtem. Meg mert egyénként is jófej vagyok. :D Különben, lehet hogy a bácsi is azért adta, mert látta, hogy ketten vagyunk egy füzetre, és Mai se szomorkodjon. :)

A tóhoz visszatérve - aminek a partján kint ült a fél Narai Nyugdíjasotthon: mindenki bőszen rajzolta a háromlábú festőállványon a tavat meg a hátteret - keresünk pár teknőst; meg megnéztem, hogy mennyire hideg a víz. Erre azért volt szükség, mert mondtam Mai-nak, hogy ha nem túl hideg, akkor beledobom a tóba. :_D Persze nagyon megijedt, mert elmondása szerint nem tud úszni, így végül letettem eredeti szándékomról. Helyette próbáltam elkapni pár teknőst amik a sziklák mentén úszkáltak, de nem sikerült, meg amint megláttak, fejvesztve menekült mind...

Emeletes teknős bal felül; a galamb meg anyahajóról indítható
(ami épp a szárazdokkban vesztegel) - bal alul

Mai-chan listáján a következő állomás a Nara Kōen (=Nara Park) volt, ami kb olyan mint aVárosliget, csak szokszor akkora, és sokkal zöldebb. Plusz még telis-ele van ide-oda bóklászó kóbor-őzekkel meg szarvassal (Shit-Iron ugye, angolul). Meg az elhullajtott bogyóikkal. Próbáltam is becserkészni legalább egyet, de nem sikerült. Helyette mi is ide-oda bóklásztunk, mert úgy eltévedtünk, hogy azt se találtuk, hogy hol a park kijárata. Vagy legalább a bejárat, amin ki tudnánk menni. Helyette találtunk több száz iskolás kisgyereket, mindegyik a kis sárga sapkájában szaladgált. Tanári szempontból jó dolog egyébként ez az egyensapka, mert ha látja az ember hogy egy kisgyereket üldöz egy nagy farkaskutya, akkor hamar meg lehet győződni róla, hogy kell-e intézkedni. Ha nem sárga sapka van a fején, akkor nincs probléma. :)

Itt vagyok - mögöttem a Nara Kōen

A fenevad:

Ez meg egy nagy tó, a közepén egy kis pavilonnal:

...a partján meg velem:

Ez meg egy kanyargós lépcső (meg egy vietnámi lány):

Ez meg itt a park kellős közepe. Kerestük a legmegfelelőbb helyet a pázsiton, hogy megpihenjünk (a vonaton is idefele végig álltunk), de annyi volt a kecskebogyó, hogy le se lehetett ülni tőlük. Aztán végül megtaláltam ezt a szimpatikus fát, aminek kellő gyökérzete volt a föld felett - arra ültünk. Oda nem potyogtatnak az őzek - vagy ha mégis, akkor is legurulnak róla a golyók!

Ez meg a kilátás a fotelemből - közben szemből fúj
a hűs tavaszi szellő (kicsit a kecskebogyók szagát is hozza)

A "Kecskebogyó Örs" teljes létszámmal jelen van...

A következő célpont a listán a Nara Kōen végében rejtőző
Kasuga Taisha (azaz egy sintó "katedrális"):

Ez a bejárat, plusz a fél csoport:

Ez meg a használati utasítás az őzekhez. Többféle opció közül is választhatunk:

① HARAP　② RÚG　③ ÖKLEL　④ FELLÖK

Ez meg a Nara Kōen mögötti ÚJABB park. :) Egy újabb tóval.

És végül a mai nap fénypontja: japán egyik leghíresebb buddhista temploma,
a japán legnagyobb Buddha-szobrának is otthont adó Tōdai-ji!

...ahogy azt a "tábla" is hirdeti:

Ez itt még a főbejárat:

Bent meg a főépület, az udvar végén:

A főépületben a négy égtájőrző istenség hatalmas szobra tornyosul, ez itt például a nyugati égtáj őrzője, Kōmoku Ten, kezében egy tekerccsel meg ecsettel - erről lehet felismerni.

Ez meg Japán legesleghatalmasabb bronzból készült Buddha-szobra:

Magassága 15 m; tömege 500 tonna, azaz
csaknem 20 db T-34-es szovjet harckocsi tömege!

Végezetül egy shinto szentélyt őrző rókák egyike,
ezek a templomtól nem messze levő szentély bejáratát őrizték.

Valamint volt a közelben MÉG EGY tó**, a közepén egy kis szigettel meg padokkal:

Aztán valahonnan megtudtuk, hogy van Narában Kalligráfia Múzeum, így elhatároztuk, hogy végül azt is megnézzük; úgyis volt még csomó idő a kiszemelt vonat indulásáig. Útközben a híres japán csatornafedelek egyikére bukkantunk, ez épp narai témájú, középpontban az őzzel (Akit bővebben érdekel, keressen rá a japán csatornafedelekre az interneten, mindegyik egy műalkotás, és minden városban tematikus a legtöbb). Ennek a közepén azt írja: "szennyvíz".

Majdnem el is mentünk mellette! Illetve én ugye simán, de Mai nem,
mert Ő néz néha előre is. "Sugioka Kason Kalligráfia Múzeum, Nara"

Sugioka Kason [Szugioka Kaszon] (1913~) bácsi mellszobra az előtérben, akiről a múzeum a nevét kapta. Őt tartják ma Japán legjobb kana-írójának, de nem csak az Ő műveit rejti a tárlat.
(A nagy nyomáson tárolt kalligráfiákkal egyébként vigyázni kell, mert ha hirtelen megszüntetjük az üveg mögötti nyomást, a papír belsejében hirtelen kicsapódnak az addig oldott nitrogénbuborékok; ez a Kaszon-betegség.* A kalligráfiákra nézve gyakran halálos).

Kifele menet otthagytuk kézjegyünket a vendégkönyvben is. Illetve csak én írtam bele, mert Mai-chan nem mert... furcsállta hogy golyóstoll helyett ecsetet adnak a vendégkönyv mellé. De végül - ilyen irányú tapasztalat híján - én is elrontottam: fölülre csak a városunkat kellett volna írni, és alulra a nevünket. Hát én hirtelen felindulásból elkezdtem a "sor" (oszlop?) tetején a nevünkkel, és akkor szólt közbe Mai, hogy éppen elrontom... na de sebaj; így legalább el is hiszik majd, hogy külföldiek jártak itt. Odaírtam az országot is: hadd lássák, milyen bénák a magyarok, hogy még ezt sem tudják rendesen leírni! :D

Egyébként a minap kaptam Sakaiban (a késmúzeumban) egy olyan térképet, ami régiónként a Japán kézművestermékeket vonultatja fel - Nara az ecseteiről híres. Gondoltam is, hogy majd jól bevásárolok itt valami fain darabot a kalligráfiához, de SEHOL SE TALÁLTUNK! Pedig nagyon kerestük: végigjártuk a fél Nara-machit is,
ami Nara történelmi bevásárlóutcája. Itt se volt.

Ez meg az utolsó kép a mai napról: a vonaton lőttük. Ki-ki értelmezze saját belátása szerint.

A mai nap tanulsága:

MINDIG ellenőrizzük, hogy a fényképezőgép memóriakártyáján levő előző napi és korábbi képeket áttettük-e a vincseszterre is! Én Narában elkövettem azt a súlyos hibát - a Nagoyába tett egyetemlátogatásnak és az emiatt a memóriakártyán felhalmozódott nagy fényképmennyiségnek köszönhetően - hogy anélkül töröltem le fényképeket a gépről, hogy azokat átvettem volna a laptopra. Hirtelen betelt a memóriakártya (mert ugye több napig nem foglalkoztam a fényképek kimentésével) és hirtelen kellett a hely a parknak meg a tó közepén a pavilonnak. Ki is töröltem egy csomó fényképet, amikről biztos voltam, hogy már rég a gépen vannak. De nem! Úgyhogy amikor következő héten kellettek volna, már rég sehol se voltak! T-T Úgyhogy tessék a memóriakártyát csekkolni rendesen, és ha nem is ürítjük ki mindig egészen, azért a tartalma legyen elmentve máshol is, különben NAGYON megszívjuk! Vagy legalább azt jegyezzük meg rendesen, hogy melyik volt már kimentve és melyik nem. Ne járjatok úgy, mint én...

--------------------

* El ne hidd! :_D

** Ezt se higgyétek el, ez ugyanaz a tó mint az előbb, csak elfelejtettem, hogy a Toudai-ji előtt is lefényképeztük, meg utána vissza is mentünk, mert már nagyon le akartam ülni. :)