Sakai ②

110516-104-4277-4599-1

Hétfőre virradtunk. Előző nap Ló(MAL) és Mai(VIE) elmentek ugye "kemény péniszért"* a villamossági szaküzletbe (ld. az előző bejegyzést), ma ebéd közben Lóval ezen megint jót nevettünk (nem volt szép, tudom -_-"), akivel utána meg ketten ellátogattunk a "közeli" (fél óra vonattal) Sakai nevű "városkába" (igazából nem is olyan kicsi, mert a 14. legnépesebb egész japánban), a késmúzeumot megnézni - többek között.

Sakai neve ismerős lehet, hiszen egyszer voltunk már itt: itt van az a hatalmas kofun, amit nem tudtunk megnézni mert 1. nem lehet bemenni 2. talajszintről nem is nagyon látszik (de később megtudtam Sz. Ádám-santól, hogy a közeli városháza tetejéről meg lehetett volna nézni), valamint itt volt ugye a Daisen Park, a hatalmas japán kerttel. Már akkor is felfigyeltem a városka utcáinak szépségére, úgyhogy még egy ok, hogy visszajöjjünk. Ló is volt már itt, de Ő korábban, és másokkal (talán leginkább egyedül, mert Ő már csak úgy szokott várost nézni). Azonban a fő úti cél a KÉSMÚZEUM, és ha marad idő, akkor a Sumiyoshi Taisha (shintó nagyszentély).

A már ismert vasútállomás fogadott bennünket, ezúttal le is fényképeztem:

A bejárat fölött pedig valami középkori festmény (nyilván replikája) lóg,
érdekes hangulatot kölcsönözve ezzel a várónak.

...és ez a legelső szelet a városkából, amit az utazó meglát:

Ez meg a második. A kijárat rögtön egy buszpályaudvarra visz.
A baloldali kékes épület a vasútállomás, a sárga meg a "PlatPlat" Shopping Center.

Ez meg a helyi Rákos-patak; kicsit több benne a víz, és a képen épp háromfelé ágazódik. :)

Osztott pályás főútvonal, a közepén sövénnyel és villamossínnel.

A közeli bevásárlóutcában találtuk EZT: Japán szakosok most tippelhetnek, hogy mi van ide írva. Én magam jól ismertem már a jobboldali hiraganát (japán betűt) Emzé Tanár Úr órájáról, ahol még olvasni is kellett olyan szöveget, amiben a fele írásjegy kikopott, középkori formájában volt fellelhető; de azt legvadabb álmomban sem reméltem, hogy egyszer "élőben" is találkozom effajta nyelvi őskövületekkel. Nyelvemlék - mondhatni. Körülbelül, mint mikor az első magyar szitkozódást olvassuk 1370-ből: „Wezteg kwrwanewfya zaros nemeth, iwttatok werenkewht, ma yzzywk thy wertheketh” (wikipedia).

Ez egyébként a から (Karako), ahol a こ még nem a 己 -ból alakult ki, hanem a 古 -ból.

Halbolt, kíváncsi boltos bácsival. Kínálta nekünk a halat, de mondtuk Neki, hogy turisták vagyunk, és furcsán mutatnánk fényképezés közben a hónunk alatt egy hallal.

-Te, Ló, szerinted a múzeumba egyébként beengednének egy hallal a kezünkben?

Japán utca japán járdával Sakaiban. Igen, az ott az út közepén egy macska.

Ez meg a sok sintó szentély egyike, amiket aznap láttuk; volt legalább hatféle:

"Figyelem: [...] tilos a rongálás, a csínytevés és a graffiti."

Daruma a szentély egy félreeső "charm-rack"** -jén. A Darumáról azt kell tudni, hogy eredetileg egy kejfel-jancsi-szerű, kemény, belül üreges labda, ami a képen látható is fatáblák mintázatát viseli. Az eredeti változatot a szekrény tetejére teszik japánban, de jelen esetben a szentély fogasára voltak akasztva.

Na de mi lehet a funkciója (azon kívül, hogy biztos jól lehet vele frizbizni)? Az van, hogy amikor ezeket megveszi az ember, akkor mindkét szemük fehér. És ilyenkor kívánni kell valamit (fogyjak le a nyárig, vagy ne bukjak meg matekból... vagy valami hasonlót), és ezzel egyidőben az egyik szemét befestjük feketére. De csak az egyiket. Azért csak az egyiket, mert amikor a kívánságunk végül valóra vált, akkor fogjuk majd befesteni a másik szemét is! :)

Az eredeti, labda-formájú változatot olyankor szélnek eresztik a tenger habjain.

És most jön a szokásos rejtvény: "Miért nincs befestve az alsó Darumának egyik szeme sem feketére?" A helyes választ beküldők között magas jutalmat sorsolunk ki.

Másik sintó szentély...

Harlem. Kocsma. A "HALEMU" nyilván a "Harlem" japános, kiejtés szerinti "helyesírással" írva.

Japán betonkeverő: figyeljük a méreteket! Japánban ez is egy kicsit kisebb. ;)

Ez meg már a 堺刃物博物館、a kések és pengék múzeuma. A képen látható kések
átlagosan 20.000 forintba kerülnek, ez a belépő kategória.

Ezek már 40.000-be, ez az alsó-középkategória. Volt ám kés félmillióért is...
Illetve ez még nem is maga a múzeum, hanem csak a hozzá tartozó bolt.

Sakai-pólókat is árulnak. :)

Sakai nevezetességei: 1. a világ legnagyobb kofunja, Sen-no-Rikyu, a teaszertartás szülőatyjának szülővárosa, 3. Yosano Akiko, aki japán létére a feminizmus egyik úttörő képviselője volt nyugaton (is), 4. Kések, füstölők és kerékpárok, mind-mind Sakai évszázados hagyományos mesterségeit őrzik. Fedezze fel mind!

A kalligráfia-szakkör tagjainak külön ajánlom figyelmébe a "mintát".

Ez meg már a múzeum: Baloldalon eperlevél-aprító (ami a japán papír alapanyaga),
középen bálnafiléző, jobbra két görögdinnye-vágó kés. :) Ezek nem viccelnek!

Aztán van itt két tatami (gyékényszőnyeg)-vágó,
meg két kínai kajához való konyhakés.

Meg papírvágó, alatta meg selyemvágó kés.

Az a hosszú meg tonhalfiléző! (De vajon hogyan kell - hogyan LEHET egy ilyet haszálni?)

Ez meg egy másfél méteres olló, csak a poén kedvéért.

Ez meg egy olyan késkészlet, ahol a nagykés lapjából kispóroltak
még egy kiskésre valót is a takarékos japán kovácsmesterek! :)

A kijáratnál aztán megállított minket egy furgonból épp kiszálló japán csávó, nekünk szegezett egy váratlan kérdést: "Skacok! Mutathatok Nektek egy kártyatrükköt? Nem bánjátok?"

Persze nem bántuk. Engem kért meg a bácsi, hogy húzzak egyet a lapok közül, és jegyezzem meg. Kihúztam a kőr négyest, és jól megjegyeztem. Erre a bácsi a következő keverésnél megtalálta; tényleg az volt. :) Aztán - nyilván túlságosan jófej akart lenni a csávó - megmutatta a csodapakliját, amiben a fele kártyák hátulja mind-mind kőr négyes volt! :_D Nem csoda, hogy azt húztam... :D Udvariasan megköszöntük a "medzsiket" és visszasétáltunk a villamosmegállóba (nem kellett sokat keresni).

Villamosmegálló: Myōkoku-ji (ami egy buddhista templom).

Japán villamosmegálló sínnel, felsővezetékkel és váróval (jobbra).

-Figyelj, Ló... nem az a megálló neve, hogy Myōkokuji? ...ami egy buddhista templom?

-De.

-Akkor nem kéne itt a közelben lennie egy ilyen nevű templomnak valahol?

-Meglehet...

-Na és nem nézzük meg, még mielőtt felszállunk a járműre?

-Nézzük!

Ez még nem az, csak útba esett egy MÁSIK buddhista templom is,
mert aznap legalább hetet láttunk! :D

Ennek a cserepei voltak szépek:

Ez meg egy HARMADIK, szintén akkor akadtunk rá, amikor a Myōkoku-ji nevűt kerestük.

És itt történt meg velem, és talán Lóval is először - három hónap és tizenhat nap után (azaz több, mint három és fél hónap után!) - hogy olyan helyre léptünk cipővel, ahova nem szabadott volna! Történetesen a felső képen látható deszkapadozatra. Azonban ez úgy történhetett meg, hogy nem szemből mentünk fel a lépcsőn, hanem a templom főépületének oldalsó kerekesszék-feljáróján sétáltunk fel, mert ott volt egy nagy harang, ami felkeltette az érdeklődésünket! Felsétáltunk a rámpán, lefényképeztük a harangot, majd elsétáltunk a főlépcső irányába (ez van a fenti kép előterében). Itt Ló lement a népcsőn, és utána valamiért zavartan pisszegni kezdett nekem... Odanézek: látom, hogy Ló mindkét karját lengeti, és a lépcső aljára mutogat. És akkor megláttam: a cipőtartó "raklapot" a lépcső lábánál (a képen is látszik a sarka)! Rajtunk kívül még két turista nézelődött arra (japánok), úgyhogy próbáltam lehetőleg feltűnés nélkül visszaosonni a rámpához, ahol feljöttem - nehogy feltűnjön nekik, hogy "cipőben" vagyok. Szerencsére atabinak nincsen hangja...

Tanulság: Ha fafelületen járkálunk cipővel, az már eleve gyanús! Ha hátsó vagy oldalsó bejáraton/lépcsőn megyünk fel valamilyen faépítmény teraszára, mindig bizonyosodjunk meg róla, hogy nem utal-e valami a cipő levételére a főbejáratnál! Például cipőtartó...

Ez volt a harang, ez a hibás!

Erről meg azt hittem első látásra, hogy pagoda, de nyilván nem... :D

És végre megtaláltuk a Myōkoku-ji templomot. :) Fehér betűk hirdetik:

A Nichiren (-buddhista) Szekta Temploma - Myōkoku-ji

Kívülről ezt is a már megszokott marcona, kigyúrt istenségek őrzik,
amolyan kidobóemberhez hasonlatosan:

Belül azonban a szépen gondozott kert már másfajta szobrokat rejt...

Például Doraemon...

vagy Pikachu...

Hello Kitty...

...és a macskabusz a Totoróból.

Meg ez az alumínium-sárkány. Ezek a jövő templomai, kérem.

Volt a szobrok között Miki egér és Donald kacsa is!

Itt meg ami vöröses barna - és azt hinnénk, hogy fából van - az mind-mind hegesztett fém.Na és igen! Itt visszajöttünk a villamosmegállóba, és felszálltunk a villamosra, a Sumiyoshi Szentély felé. A villamos összesen egyetlen kocsiból állt, és az oldalán nem három, hanem csak két ajtó volt: a kocsi közepén levőn kell felszállni, a elején meg - miközben fizetünk a sofőrbácsinak - leszállni. Az alábbi képen épp felszálltunk, de indulás előtt még megvárjuk, hogy a leszálló utasok elhagyják a járművet. Addig le lehet válogatni a felszabaduló helyek közül. :)EZ meg a vezetőfülke. Tévedés, nem azért nincs itt a vezető mert ez már robotvezérelt vonat, és nem is azért mert kiszállt megtolni a villamost, hanem mert ez egyszerűen a hátsó vezetőfülke - akkor használják, ha tolatni kell. :D Meg ha visszafelé megy a villamos, de olyankor az idő is visszafelé telik.

Ez már menet közben a villamos utastere:

Na igen. Ez az ablakkilincs. Japánban egyébként ezt kapjuk a legtöbb ablakkilincs helyett - ilyen van a szállodákban ablakán is. Hiroshimában, Nagoyában, Fukuokában, és valószínűleg mindenhol máshol is.

Ez meg az ablakkitámasztó - legalább ötféle opció közül választhatunk
aszerint, hogy mekkora rést szeretnénk nyitni az ablakon.

Japán Császári Államvasutak - Shōwa Császár 32. éve (azaz 1957!).

Mitsubishi (!)

Ez meg a "limbó-hintó" kívülről:

Nem színváltós, hanem ez már a következő szerelvény. (Fú, mennyire szerettük óvodás koromban a színváltós autókat... volt is az oviban vagy három! - jaj, kicsit elkalandoztam :D)Ez meg már az új generációs villamos... ez már 711-es pályaszámú. Az '57-es Mitsubishi még az 500-as szériába tartozik...A Sumiyoshi Taisha Mae c. villamosmegállóig végig vonatsínhez illő volt a táj, kertes házak és tűzfalak között vitt a nyílegyenes sínpár, közben csomó sorompó... ha csak az utat láttam volna - és nem tudnám hogy villamoson ülök - azt hinném, hogy vonat. :)

A Sumiyoshi Taisha (egyik sintó főszentély) pedig rögtön a megállóval szemben van, el se lehet téveszteni. Ez itt a főbejárathoz vezető híd tetejéről a kilátás balra:

Alattunk tekik fürdenek.

Ez meg a "recepció":

Ez meg megint a hídról, csak a másik jobbra.

Ez meg a főkapu, de nem az ahová tartunk, hanem ahonnan jöttünk! A szürke Torii (szentélykapu) mögött volt a villamosmegálló, nekünk jobbra a recepció (kézmosókút), a bejárat meg a hátunk mögött van, de előbb átmászunk a hídon. :)Ez meg az adományozók névsora. Külön sorba kerülnek az 1.000.000 forint felett adakozók, az 500.000 felett, 100.000 és 50.000 forint felett adakozók nevei - fatáblákra festve.

Ez meg már a szentély udvara:

meg ez is...

ez meg a SHOP. Itt vehet az ember képeslapot, szerencsetalizmánokat, jövendölő sorsjegy-fecniket (Omikuji), és itt kapható kalligrafikus autogram a könyvecskémbe - amit ugye nem vittem el, mert ez nem buddhista templom! Úgyhogy ide majd vissza kel térnem, amikor nálam lesz - de arról majd később.

Ez az a híd, ami a főbejárathoz visz - elég híres lehet, mert az
összes fényképen / illusztráción / térképen ezt szerepeltetik.

Ez meg a megoldás a lépcső helyett.
A hordódonga-szerű boltívre egyszerűen rászegelték a fokokat. :) Ötletes...

Ez meg én vagyok.

Hazafele menet - még a vasútállomás előtt - betértünk a Kansai régió egyik legjobb százjenes boltjába. Ezekben a boltokban tényleg minden van, és olyan olcsón, hogy nem is sajnálja az ember rájuk a 105 (áfával már annyi) yenőt.Ez meg a villamosmegállóban szervált kakaó, az automatából. Ló is vett egyet, hogy kipróbálja, milyen is az a kakaó. Még nem ivott ilyet.
-Ló, biztos ki akarod próbálni?

-Persze; kíváncsi vagyok, hogy milyen...

-Jó, de ez KAKAÓ!

-Naésaztán...
...

......

-Na, milyen?

-...édes.

-Persze, mondtam hogy ez KAKAÓ...

-De azt nem mondtad, hogy édes...

-Milyen kéne legyen, ez "kakaó"...

-Jó, de nem tudtam, hogy a kakaó édes...

Azt kell itt tudni, hogy Ló utálja (de tényleg) az édes dolgokat - szó szerint képtelen megbirkózni velük. De ezt a kakaót derekasan lenyomta.

Tejből - finom - frissítő - kakaó

Ez meg a kilátás a vasútállomás peronjáról. Jobb szélen a Sumiyoshi Taisha (most nézem csak: jéé, rajta van a képen!) meg egy Pachinko-szalon, amolyan flipperbarlang, csak ipari méretekben.Ez meg már hazafelé a fa levele. Ló méh nem látott ilyet máshol, csak japánban. Én meg még ott se - eddig. Majd otthon a recepción megkérdezem Takut.

Ez meg az Intézet lakótornya - ezt a bicikliről fényképeztem. :)

Hazatérve a recepción aztán megkérdeztem Taku-szant, hogy mi ez a levél. Azt mondja, hogy ez az Ichō (amiről MOST derítettem ki az interneten, hogy a Ginkgo Biloba)... Mik nem vannak... Egyébként erről a növényről még hallani fogunk.

--------------------

* ezt mondta ugyanis Mai a "merevlemez" helyett :D
Tessék vigyázni a helyes kiejtésre: "haado disuku!"

** "Charm-Rack" ezt az idegen szót meg én alkottam az előbb. Aki tud magyarítást, az szóljon.