110514-102-0000-0000-6
Plusz még vele jön az egész társulata, mert Japánban is összeszokott stand-up társulatok vannak - azzal a különbséggel, hogy hagyományos kimonóban, ülve adják elő a szöveget.
Eredetileg 2000 yen volt a jegy, viszont Nagayama Sensei nekünk odaadott 10 db-ot 500-ért, hogy hívjuk meg a barátainkat is az intézetből - de végül nem sokan jöttek, még az is lemondta előző nap, aki végig mondta hogy jön. De hát ez már csak így szokott lenni. Végül öten mentünk: Mai(VIE), Akira(CHN), Silvia(ITA), Andrea(ROM) meg Feri(HUN). Az első/második sorban foglaltunk helyet, ahonnan jól lehetett látni/hallani - és ahhoz képest, hogy eléggé vidéki már az a kisváros ahol lakunk, nagyon profin volt megoldva a világítás meg a hangosítás is.
A Műértők: Mai(VIE), Akira(CHN), Silvia(ITA), Feri(HUN), Andrea(ROM)
Annak ellenére, hogy szombatra esett az előadás, a közönség 90%-a nyugdíjas volt. :D Bár az előadók is :D
Mivel a japán stand-up-okban nagyon szeretnek az előadók hadarni, pláne ők ugye mind az ószakai dialektust beszélik, mezei japán szakos diák bizony a felét se érti. Akira 60%-át értette, Mai, Silvia meg én kb 30-at, Andrea 10-et. :D Ezzel versenyeztünk az előadás után, de volt rengeteg olyan rész, amit egész jól felfogtunk - a temérdek mennyiségű szóvicc ellenére.
Szóval kifejezetten tetszett. Ráadásul fényképezkedtünk Jack Jackson* bácsival is, plusz Nagayama bá' vett nekünk a könyvéből is - ötünknek kettőt, hogy majd osztozunk rajta. :) Az egyik egyelőre nálam van... Lehet hogy beszkennelem és elküldöm a Többieknek Itáliába meg Kínába! :D Jelen körülmények között egyedül Andreának tudnám odaadni az eredetit...
Itt a kép Katsura Jaku-Jaku bácsival (japán Hofi):
Pirosban egyébként Nagayama Sensei, a kalligráfia-tanárunk
(Tőle balra ismeretlenek, csak belógtak a fényképbe)
(Tőle balra ismeretlenek, csak belógtak a fényképbe)
A Rakugóról egyébként annyit érdemes tudni, hogy egy egyszemélyes "stand-up"-os (illetve jelen esetben "sit-down"-os) adja elő a rendszerint két- vagy többszereplős párbeszédet - ezért is olyan nehéz követni. Gyakran csak annyi utal a szerepcserére, hogy épp nem jobbra, hanem balra néz a bácsi. A mi társulatunk ráadásul ószakai volt, és az ószakai poénok sokkal hosszabbak, mint a "hoch-japán"; nem ritka, hogy 30-35 percig is hadar az előadó egyetlen történetet, a legvégén szereplő egyetlenegy csattanó kedvéért... De Ószakában ezt szeretik. :)
--------------------
* Katsura Jaku-Jaku
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése