Iga Ryū Ninja Village

110326-053-4257-4517-6

Ma ellátogattunk a szomszédos Mie megyében levő Iga faluba, ami japánban a nindzsák Mekkája. Ez a hely látta el nindzsákkal egész Japánt évszázadokon keresztül. Legalábbis ez a leghíresebb.

Meg volt mondva, hogy nem nagyon lesz hol enni, úgyhogy mindenkinél legyen Bentō (dobozolt uzsonna). Én reggel le is mentem a menzára "reggelizni", és közben a rizsből titokban juttattam egy kicsit az uzsonnás dobozba is. Elméletileg szigorúan tilos a menzáról ételt kivinni, de amiről nem tudunk, az nem fáj. :) Ételcsempészésért még nem buktattak meg senkit. A zöld csíkok a rizsen finom algalapkák. A kétszintes, mikrózható dobozt a százjenes boltban vettem. :)

Délben aztán Ló(MAL) mikor meglátta, kérdezte is hogy honnan van nekem ilyen király bentóm.

-Honnan? Hát reggel a menzán tankoltam fel.

-Igen, de... reggel én is megkérdeztem, és a néni mondta hogy nem szabad...

-Hát persze; ha megkérdezed, akkor nem is! Látod, én nem kérdeztem meg senkit, és így nem is mondta senki, hogy nem lehet. :) A reggeli svédasztal úgyis ingyen van mindenkinek, az ábécé viszont 10-kor nyit... Enni meg kell, nem igaz?

Aztán elindultunk - bő másfél-két óra az út busszal. Ez itt az utolsó pótszék amin én ültem. Otthon ha jól emlékszem, akkor törvényileg szigorúan tilos mindenféle pótszék használata, de itt Japánban ez teljesen természetes. Igaz, van is hozzá biztonsági öv meg minden. A fehér támla behajlik 180 fokban a 2 tartókonzol közé, ami meg megint ráborul az ülőlapra, az egészet meg fel lehet csukni a karfa belsejébe. Azért ez kicsit más, mint az otthoni deszkás rendszer... és semmivel se kényelmetlenebb, mint a rendes ülés. :)

Most nem csak a mi csoportunk , az UP4 volt a buszon, hanem a DLGL is, ami a diplomaták csoportja, nyolc hónapig vannak itt japánnyelvi-képzésen. Mindegyikük most kezdte ősszel a japántanulást. Velünk együtt fognak majd júniusban hazamenni.

Vannak aztán köztük olyanok is - ezen nagyon meglepődtem - akik annyira antiszociálisak, hogy nem hajlandók kommunikálni senkivel. A baloldali szakállas csávótól - aki mellesleg mindig csövesnek álcázza magát - próbáltam megkérdezni a nevét, amire a kezével intett hogy kopjak le, és rátapadt az ablakra. A csoporttársa szerint Vanuaturól jött. ...És DIPLOMATA lesz! Vagy már most is az, nem tudom.

Bár ha diplomatákról van szó, a bunkóságuk Pesten is hírhedt (persze tisztelet a kivételnek), főleg a parkolási szokásaik. Attól hogy rá van írva a kocsijukra hogy CD, egyből azt hiszik hogy nekik mindent szabad, és a leglehetetlenebb helyekre tudnak beparkolni: felparkolnak a járda közepére, bele a buszmegállóba, virágágyásba... nekik semmi se szent. Az Andrássy úton tessék körülnézni, a tilosban parkolók 90%-a CD... Még szerencse, hogy a KRESZ a kék rendszámra nem vonatkozik:)

A nindzsafalu felé félúton megálltunk egy útszéli pihenőhelyen ebédelni. Mindenki elővette az uzsonnáját - csak Ló nem, mert Ő megkérdezte a konyhás nénit. :D

A Tajiri International Club tagjai (mert ezúttal nem az intézet, hanem a helyi közösségi szervezet rendezte a múzeumlátogatást - egy rakat jópofa nyugdíjas, akik azzal töltik a szabadidejüket, hogy teadélutánokat meg mindenféle kulturális programokat szerveznek a helybeli külföldieknek - velük mindig jó hangulatban telik az idő) elővették a sátorponyvát amit bekészítettek, hogy a szilvavirágok alatt ebédelhessünk. A bökkenő csak az volt, hogy a hőmérő higanyszála alig volt valamivel fagypont felett, és akkor még a cipőnket is le kellett venni... de a forró tea mindenkit felmelegített. A szilvavirágos égbolt meg elég zsír volt.

Volt velünk egy medvebocs is:

De nem volt különösebben félelmetes; embert nem, csak bébiételt eszik.

Aztán indulás előtt még felszaladtunk a közeli hegytetőre, mert onnan állítólag nagyon jó a kilátás. Arrafelé piros színű virágok nyíltak (talán az is szilva?).

Ez itt Thierry(GAB), a gaboni srác, Neki "Bon jour"-ral kell köszönni. :) Ő elég jó fej, múltkor is képeket cseréltünk.

-Comment ça va?

-Bien! Tres Bien, mon Amis!

Ez meg én vagyok. :) Irigylésre méltó arcvonásaim és méltán nemes személyiségem végre méltó hátteret kaptak. Halálom után erről a képről lehet majd olajfestményt rendelni. :_D

A hegytetőre vezető úton a többiek mind elmentek emellett a tavacska mellett... pedig tele volt Koi típusú pontyokkal.

Itt éppen beszél hozzám az egyik (azt magyarázta, hogy milyen jó hűvös a víz):

Elég nagyok ezek a víziszörnyek, átlagos hosszuk - amilyeneket eddig láttam - kb. 60-70 cm.

Nagyon komótosan, méltóságteljesen úsznak, mindenféle hirtelen mozdulat nélkül. Egyébként rengetegféle variációjuk létezik, az alábbi képen csak a leggyakoribbak szerepelnek:

Ezen a plakáton meg a három legnépszerűbb változat látható:

Aki meg még jobban érdeklődik a mintázatok iránt, az itt lelhet fontos információkra: http://www.cnykoi.com/koiid/main.asp

És valóban, a hegy tetejéről a következő látvány fogadott minket:

Ez meg más az Iga Ryū Ninja Museum bejárata:

Nindzsavécé:

Ez itt pedig a bemutatóterem, a nindzsaház, tele mindenféle csapóajtókkal, titkos rejtekhelyekkel, meg mindennel, ami egy igazi nindzsa otthonába kell.

Thierry(GAB) az idegenvezető nindzsanéni társaságában. Az a csaj igazi robotkiképzést kapott... olyan folyamatosan hadarta a magyarázó szöveget a mindenféle demonstráció közben, hogy nem volt helye semmilyen kérdésnek. Kerestük ugyan, hogy hol tudunk közbevágni egy-egy levegővételnél, de nem sikerült. Folyamatosan - szó szerint megszakítás nélkül! - jöttek a szavak kifelé a száján, és nem volt olyan szünet köztük, ahol akár csak egy "De..." befért volna a lehengerlő szövege közé. Mindig tudtuk, hogy a lányok nagyon tudnak szövegelni, de ilyet én még nem láttam... Fekete öves szájkaratés volt.

Ezek pedig a múzeum-részben kiállított nindzsafegyverek:

Ugyan oda volt írva mindegyikhez hogy mennyire praktikus, és hogy melyik zsebében tartotta őket a Ninja a bevetésein, de hogy vajon ezek összesen hány kilót nyomtak, és hogy hova tette őket amíg felmászott egy-egy tetőre, azt nem sikerült kideríteni.

Nindzsa bácsi: az élő nindzsabemutató alatt használat közben is szemléltették az esernyőbe és fuvolába rejtett kardokat, több dobócsillagot dobáltak egyszerre, laikus szemmel elég látványos volt. Bár Josi lehet hogy inkább elsírta volna magát a tameshi-giri láttán... Arra a következtetésre jutottam végül, hogy az élő bemutató főleg gyerekeknek és laikus külföldieknek való. :) A legkisebbeket is kihívták a "küzdőtérre", ahol foghattak nindzsakardot, és cserébe a nindzsabácsi megjutalmazta őket egy VIP dobócsillagdobáló ingyenjeggyel.

Ez meg az Ueno Vár, a falu melletti hegyen, alatta meg a várárok:

Itt van a videjó a titkos tárolórekeszről - arra az esetre, ha a nindzsacsalád otthonát hirtelen támadás éri: http://www.youtube.com/watch?v=_rUfY-pykrA