Namba ②

110325-052-1535-1603-5

Itt még a reggelinél magyarázom - mindenki nagy örömére - hogy hogyan ette a planktonokat a bálnacápa az előző napi akváriumlátogatás alkalmával. A korlátozott nyelvi kompetenciából adódóan elkerülhetetlen, hogy a környezetünkben fellelhető eszközökből rögtönözzünk demonstrációs anyagot.

A rája már nehezebb volt, mert azt sem ismerte senki, az általam adott személyleírás alapján legalábbis. Azonban a zsömlecápa egy beható nyomószilárdság-vizsgálatot követően tovább fejleszthető:

Az evőpálcika (=rájafarok) beszerelésével kész is a tengeri rája. 3 éves kor alatt nem ajánlott.

㊥

Délután - a nyelvjárás- és mindenféle indiai előadások után - Lucával Nambába (Oszaka Déli pu.) mentünk, ahol belevetettük magunkat az "éjszakai életbe." Délután ötkor. Luca feltétlenül el akart látogatni egy Kaiten-zushi (futószalagos szusi) étterembe, úgyhogy meg is kérdeztük a metró információs irodáját, hogy van-e ilyesmi a közelben. Volt, ráadásul nem is messze, főleg nagyon olcsón, úgyhogy fel is kerestük a Ki no Ryōtarō nevezetűt, ahol 100 yen volt minden tányér szusi, tányéronként két darabbal, ami igen baráti.

Rendeltünk hozzá Calpis-t (fura japán yoghurtital - nekem csak limonádé, mert olyan az íze) és Szilvabor-fröccsöt :)

Meg ettem még mellé egy Sakuramochit, az errefelé a legfinomabb japán édességek egyike.Kívül rizs, belül édesbab, az egész falevélbe tekerve.

A szusi-hegyek. Ez itt tonhalas:

ez polipos: (ott vannak a tapadókorongok!)

ez rákozott:

A fenti érintőképernyőn lehet italt rendelni - csak rábökünk a kívánt cucc fényképére, és már hozzák is. Alatta meg a futószalag szállítja vég nélkül a szusikat. Amelyik megtetszik, azt egyszerűen leemeljük.

A lakoma után - levezető sétaként - ellátogattunk a környéken található hotelnegyedbe körülnézni, mert állítólag arrafelé nagyon sok a szálloda. És valóban: egymást érik a színesebbnél színesebb neonfények.

Aztán kiderült, hogy miért is olyan színesek ezek a hotelek. Furcsamód mindegyiknek olyan neve van, hogy Hotel Cordon Bleu, Hotel Laforet, Water Hotel Cache, és az árlista sem éjszakánként számol, hanem az 1 óra az alapegység. Tudniillik, ezek mindegyike ún. Love Hotel. Japánban a legnépszerűbb kikapcsolódási formák egyike. Mivel ugye a japán lakások nagyon szűkek, és gyakran három generáció is lakik 30 nm-en, plusz a szomszéd horkolása is áthallatszik a papírvékony falakon - az egymás szájába néző ablakokról nem is beszélve - az embernek nem sok lehetősége van a magánéletre. És itt itt jön be a képbe a japán Love Hotel intézménye, ilyen a világ más részein nincsen. Itt jutányos áron juthatnak a japánok egy-egy óra magánélethez. :)

A felszereltség változatos, a legszerényebb "hagyományos" stílusú szobáktól kezdve a kórteremként vagy börtönként berendezett szobákig minden van. Nem meglepő, hogy ezen a környéken gyakorlatilag csak párokat láttunk "sétálgatni".