110329-056-1822-1830-2
Múlt héten a nyolc japán egyetemista járt itt nálunk segíteni meg körülnézni, most pedig három japán egyetemen cserediákoskodó 12 külföldi látogat ide, hogy közösen vegyünk részt mindenféle kulturális programon, úgy mint Udon (japán tésztaleves) készítése, pálcikafaragás, szeszfőzde-látogatás.
A programsorozat azzal kezdődött, hogy mindenféle játékos/beszélgetős rejtvényeket adtunk fel egymásnak egy órán keresztül a nagyteremben, ami megtöri a két társaság közt a jeget. És itt jövök a képbe ÉN, merthogy ennek én voltam a házigazdája. :D Negyedmagammal ugyan, de enyém volt a megnyitó és lezáró szerep. A Lányok ugráltatták a népet a vetélkedő közben, a saját maguk által összegyújtott kérdések szerint, de én voltam az, aki bekonferálta őket, meg megnyitotta az egész eseményt. :) Sally-chan (AUS) tiszta ideg volt egész nap, meg előző nap, hogy nem tanulta meg a szövegét még, meg nem tudja pontosan hogy hány percet vesz igénybe a második vetélkedő... Mondtam neki, hogy igazából tökmindegy, sőt, az is tökmindegy, hogy mit mond. Ennek ellenére papírról olvasta azt a 3 mondatnyi mondanivalóját is. Én meg a helyszínen rögtönöztem az egészet, tetszett is mindenkinek, hogy végre egy kis lazaság feldobja a programot, mert a lányok robotos felolvasásától mindenkinek meghűlt az ereiben a vér. :D
Bárcsak az oktatási rendszer problémáiról szóló előadásom is ilyen jól sikerült volna...
Persze az is hozzájárult a sikeremhez, hogy itt most nem voltak jelen a tanárok, valami értekezlet miatt bízták ránk a lebonyolítást is. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése