English!

110430-088-3414-3430-6

Eljött a napja annak is, hogy szándékosan angolra váltsak.
Eddig nem hittem, hogy ez lehetséges.

Úgy kezdődött, hogy én eleve utálom a hétvégét, mert olyankor mindenki visszavonul a szobájába, a menza elnéptelenedik, a folyosókon sincs senki, egyszerűen kihal hétvégére az intézet, és úrrá lesz rajtam a magány. Most pedig Renkyū van, azaz hosszú hétvége. Tegnap óta összesen hat emberrel találkoztam a huszonegyből, és az a hat is annyi volt, hogy együtt ebédeltem hárommal, meg vacsoránál pont összefutottam Jasonnel véletlenül. És akkor aztán kiborul a bili, amikor látom a többieket sorra megjelenni a menza kasszájánál, de nem ülnének le, hanem inkább vesznek pár üveg ásványvizet, egy szatyor édességet meg rágcsálnivalót, és úgy lépnek le vele ahogy jöttek...

- Figyelj, te hétvégén nem eszel? ...vagy mi van veled?

- Már ettem. A szobámban. :)

- ... T.T"

Én meg óránként kinézek a folyosóra, hogy van-e valami mozgás, mert annyira rossz egyedül ülni naphosszat... és persze sehol senki. Persze annyira azért nem érek rá, de hétköznap legalább találkozom emberekkel... beszélgetünk... van egy kis élet. Így tanulni se lehet, hogy közben végig tudom, hogy olyan egyedül vagyok, mint a kisujjam...

Úgyhogy ma estére már annyira felhúztam ezen magam, hogy amikor megláttam Jasont(AUS) a tanulószobában, önszántamból átváltottam angolra, és lehet hogy ezután ez így is marad. Igazából eddig azért nem beszélgettünk, mert nem áll szegény azon a szinten japánból, hogy szabadon kifejezze magát bármilyen témában - mint mondjuk a szuperzseni Sai(CHN) például, aki két év japántanulás után ment át a JLPT1-es vizsgán - úgyhogy eddig nem is nagyon beszélgetett szegény senkivel. De ennek ma vége.

Ausztrália gazdasági helyzetéről dumáltunk, a magyar munkapiaci válságról, a facebook-őrületről, meg arról, hogy mit fogunk csinálni ha vége a programnak, mivel mindketten az egzisztencia hiányától hűvös, rideg valóságba térünk majd vissza...

A Facebook feltalálója mellesleg fiatalabb nálam és húszmilliárddal keres többet havonta egy a gazdaság / tudomány számára tökéletesen fölösleges szoftverrel, ami csak az emberek idejét rabolja... berosálok.

A mai naptól fogva Jasonnel angolul beszélek és kész. ...I don't give a shit anymore. I'm PISSED!

Ezt még pár hete fényképeztem az ablakból:

P.S.: ...de legalább a koreaiakat se láttam ma... minden rosszban van valami jó... :_D

Tabi

110430-088-3414-3430-6

Ma eljutottam arra a pontra, ahonnan már nem tudom nem észrevenni a cipőmön levő lyukat, mert járás közben más érzés a bal meg a jobb... :) úgyhogy elhatároztam, hogy új lábbelire lesz szükségem.

Azonban a cipővásárlás az én esetemben SOHA nem volt könnyű, ezt jól tudja mindenki, aki akár csak egyszer is elkísért cipőt venni. :)

Mivel szegény egyetemista vagyok - és a pénzem se sok :) - hosszasan gondolkoztam, hogy honnan és milyen cipőt volna érdemes beszerezni. Az itteni edzőcipők mind kínai import, úgyhogy sokkal jobbra nem számíthattam mint otthon, maximum az ár sokkal magasabb. Arra jutottam végül, hogy nem veszek Japánban sok pénzért kínai edzőcipőt.

Hanem felültem a biciklire; innen 5 perc a Conan PRO - Home Center, afféle "japán OBI". Itt árulják a munkaruhát, többek között Tabit. Olcsón.

A Tabiról mindenkinek a nindzsák jutnak eszébe, mert a filmekben Ők hordanak ilyet. :) Manapság azonban a nindzsák helyett sokkal jellemzőbb az ácsok, állványozók, építők, riksa-"sofőrök" körében, akik szeretik tudni, hogy mi van a talpuk alatt. Nagyon könnyű, és nekem plusz lelki felüdülés, hogy a lépéseimnek nincs az az idegesítő hangos kopogása, mint eddig. Sőt; igazából semmilyen hangja nincsen. Az ára pedig barátságos 1900 yen volt. :) Talán ez benne a legjobb. Meglátom majd, hogy meddig tart egy ilyen...

Plusz az alsó polcon megláttam a hozzá való kétujjas zoknit is, kemény 300 jenő volt az ötös csomag, úgyhogy azt is vettem hozzá, ha már ott vagyok. Én úgyis folyamatosan híján vagyok a zokniknak, és ha már szinte ingyen van... :D

Ja és most már azt is tudom, hogy Japánban 27-es a lábam. :)

Otthon ugyan nincs Conan HOME CENTER, de innen mindenki rendelhet magának kedvére:

http://www.jika-tabi.com/ ;)

Van ám acélbetétes tabi is, fémmunkásoknak vagy akár gedan-tsuki ellen ;)

* * *

Harmadnap aztán visszamentem felpróbálni az acélbetiset is, mert nagyon foglalkoztatott, hogy hogy találták ezt ki. Annak a dobozában tanúsítvány is van, hogy "ez a tabi megfelel az ilyen-olyan japán ipari szabványnak..."

...De én azt senkinek nem kívánom... Olyan kényelmetlen, mint a rohadás... Azért raknak amúgy bele valami kemény betétet, hogy a tetőről leeső tégla vagy falbontó kalapács ne vasalja ki az állványozók lábujjait.

De a hagyományos nagyon kényelmes, abban járok már egy hete (amikor a csillag alatti részt most hozzáadom).

Állványozók

110429-087-7045-7061-5

Ma itt voltak a szerelők és valami cuccot telepítettek a tantermek tetejére egész nap. Ami megragadta a figyelmemet, az az építőmunkások jellegzetes egyenruhája, abból is a nadrág: a Tobizubon.

Legelőször Ószakában láttam ilyet, és akkor még azt hittem, hogy csak valami elborult divatdiktátor kőműves egyéni szárnybontogatása, de kiderült, hogy nem! Építők, festő-mázolók, ácsok, állványozók, meg még egy csomóféle fizikai munkás ezt hordja munkaruha gyanánt.

Biztos nagyon kényelmes, de hogy mennyire biztonságos, azon nem csak én gondolkoztam el, hanem miután rákerestem neten, egy japán blogon is azon morfondírozott valaki, hogy vajon nem akad-e bele az állványzatba, mindenféle csavarokba, szegekbe... egyszóval más is felfigyelt a jelenlegi japán munkásdivatra - már ha lehet ezt annak nevezni. A shodó-szakkör japán diákja, Yūto szerint ez az előírt egyenruha a munkásoknak, de ő se tudta cáfolni a felvetésemet, miszerint a cucc balesetveszélyes. Viszont tény, hogy rohadtul menő. :_D

P.S.: Mindenféle elméletre nyitott vagyok, úgyhogy írjatok nyugodtan, akinek van ötlete.

(Ugyanez itt is: http://www.youtube.com/watch?v=q2Wq0sn03hI )

Nara ①

110423-081-3276-3334-6

Megint elérkezett a nap, amikor kirándulni megyünk; ez alkalommal ismét a DLGL (diplomata/közalkalmazott-) csoporttal. Az úti cél pedig Nara. Szokás szerint előre kellett jelentkezni, csak most 1000 yen volt a helyfoglalás, mert csomó múzeumba meg mindenhova vittek minket a kirándulást szervező tanárok.

Kezdésnek ott volt az Asuka Történelmi Park, ami a japán Asuka-kor (593-710) eredeti környezetét hivatott megőrizni - ami legalábbis a tájat illeti. Valamint itt található többek között két híresebb Kofun.

Na nézzük mi is az a kofun - csak hogy értse mindenki a képeket. Az Asuka-kort pont a Kofun-kor előzi meg időben, ami ezekről a hatalmas sírhalmokról kapta a nevét. A közepén van általában egyetlen sírkamra, aminek a tetejére felhalmoztak többmillió köbméter földet. Kívülről egy hatalmas dombnak tűnik az egész, de belül általában valami híres uralkodónak a sírja van. A leghíresebb ilyen cucc egyébként Nintoku császáré, a sírhalom hossza meghaladja a 400 métert. Ez afféle japán piramis. Mi is ilyeneket néztünk meg ma, csak kisebbeket. :)

A Takamatsuzuka Kofun arról nevezetes, hogy a belseje díszes freskókkal festett, bár az egész kripta nem nagyobb egy méretesebb hűtőgépnél. Azonnal hatalmas szenzáció lett, amikor felfedezték - nem olyan régen. Halandó - a kutatókon kívül - egyébként nem láthatja, így a közelben van kiállítva a tartalma - replika, természetesen.

Így néz ki "kívülről" egy valódi bambuszerdő:

Aztán a két kofun között gyalog tettük meg az utat, közben pedig megnézegettük az egyéb helyi látványosságokat.

Ez az Oni ni Mana-ita, "az ördög vágódeszkája." A legenda szerint ezen a vágódeszkán aprította az ördög a falusiakat. :) Hossza 3m körül lehet.

Ez meg az Oni no Secchin, "az ördög vécéje." Miután elfogyasztotta az embereket, az ördög ide jött székelni, ahol "kiürítette" a felismerhetetlenségig emésztett falusiak maradványait.Itt jönnek a "DLGL" tagjai - közül páran. Egyikük kakukktojás, mert ő "UP4". Melyik lehet? :)
Ez meg a Kameishi - a kőteknős. Szintén gránitból. A legenda szerint a jelenleg dél felé mutató teknős eredetileg kelet felé nézett. A jóslat szerint, ha egyszer nyugat felé talál fordulni, egész Japánt elmossa a lesújtó hatalmas sártenger. :)Ez egy Jizō, az egyik legnépszerűbb buddhista bódhiszattva szobra. Sőt, egyből kettő is. Jizō azon gyerekek lelkeinek őrzője, akik korábban haltak mint a szüleik; esetleg eleve halva születtek. A buddhizmus tanai szerint a gyerekekre szenvedés vár a túlvilágon, mert nem tudtak elég jó cselekedet felhalmozni életükben, és ezért örökre a pokol folyójának partján pakolják a súlyos köveket. Ettől hivatott Jizō megvédeni a gyerekek lelkét, mert elrejti őket a démonok elől, és mantrákat hallgattat velük.Ezek pedig a házakat őrző oroszlánkutyák, a démonokat hivatottak távol tartani. Mindig ketten vannak, és az egyiknek nyitva, a másiknak csukva van a szája. A csukott szájú nem engedi be, a nyitott szájú meg bentről kiereszti a rosszat. Ez afféle démon-egyenirányító. :_D

VIGYÁZAT! Viperák!

Aztán a másik "sírhalom" az Ishibutai ("kőszínpad") Kofun, amely a híres történelmi személyiség, Soga no Umako (Shōtoku Taishi haverja) végső nyughelye volt - valamikor. Az benne a különleges, hogy eredetileg ugye ennek is föld volt a tetején, de az idők nyomán valahogy - máig megfejtetlen módon - eltűnt a föld, és csak a szikladarabok maradtak meg. A legfrissebb elméletek szerint egyszerű talajerózióról van szó.

Mire ideértük, annyit tévelyegtünk az ösvényeken meg az út mentén, hogy a néprajzi múzeumra már nem maradt idő, úgyhogy azt helyből kihagytuk :(

Viszont finom volt a Matcha-fagyi az út menti bódéban, meg a dobozos kávé az útszéli - igencsak viharvert - italautomatából. Japánban legalább az út szélén is lehet kávét kapni :)

Ebédelni megint az AEON Mall-ba mentünk, mert az mindenhol van, és itt használhatjuk az intézet újfajta bevásárlókártyáját. Ez pl. az AEON Narában....ahonnan rögtön a világ legöregebb faépületéhez siettünk, ami nem más, mint a narai Hōryū-ji. Még Shōtoku Taishi alapította - a "japán Szent István", az Úr 607-ik esztendejében.

A Hōryū-ji után aztán siettünk vissza a buszhoz; én különösen, mert a pecsétgyűjtő albumomba feltétlenül kellett még a kalligráfia, és mire onnan visszataláltam a főkapuhoz, már el is voltam késve. De nagy szerencsémre beértem a többieket, akikkel még vettünk Nagayama Tanárnőnek szuvenírt Narából. Plusz magamnak is vettem narai édességspecialitást: Shika no Fun = Őzkaki.

A dobozára az volt írva, hogy csokis süti, de amikor kibontottam, akkor kiderült, hogy nem csokis hanem kakaós, és nem süti, hanem "mochi". Nem valami finom, de legalább vicces. A japán gyerekek is biztos nagyon élvezik... :_D

Egész nap az idő NAGYON ROSSZ volt; kisebb szünetekkel végig szakadt az eső, és kevesebb esernyő volt összesen nálunk, mint a csoport létszáma - de legalább összehozta az embereket az ernyőhiány. A legantiszociálisabb DLGL-tagok is maguk mellé vettek egy-egy ázott vándort; én hol Maihoz(VIE), hol Andreeához(ROM) csapódtam; Ló(MAL) meg inkább ázott az esőben. Ennek meg is itta a levét később, mert estére belázasodott, és a Paracetamol, amit bevett rá, olyan allergiás reakciót váltott ki belőle, hogy azt hittük, bárányhimlős... tiszta vörös kiütés lett az egész teste, és nem mehetett emberek közé sem egy hétig. De mindig vittünk fel Neki a menzáról banánt. :)

Sadō

110421-079-3266-3272-5

Sadō / Chadō - vagyis teaszertartás; teaceremónia*

A múltkor ugye Taiko-dobolás volt az egyik délután, de nem mindenkinek, mert a fele társaság fért csak be, így a másik fele teázgatott - japán módra. Most eljött az ideje, hogy cseréljünk, és így az én csoportom ment teázni, a másik fele meg dobolt - persze ők nem voltak olyan ügyesek, mint mi voltunk... :_D

Előfeltétele a teaszertartásnak, hogy megszabaduljon az ember mindenféle ékszertől, karórától, mert ezek nem kellékei a teaceremóniának. Valamit előírás még a fehér zokni - ezzel mutatjuk ki a házigazda iránti tiszteletünket - mert ugye a teaceremónia helyszíne mindig egy tatamis szoba, ahova bizony nem léphet az ember cipővel. (A ravaszabb japánoknál mindig van egy pár fehér zokni vészhelyzet esetére - ha mondjuk munka után véletlenül meghívódnának teázni).

Elég hosszú időbe telik, amíg az ember elsajátítja a jó vendégeskedés technikáit.

Ugyanis közel sem mindegy, hogy mikor melyik lábbal lépünk előre, vagy hány centire helyezzük ki magunk elé a legyezőt (ami kötelező kellék). Gyakorlatilag minden mozdulat kötött, amit az ember el tud képzelni; de még a beszédtéma is! :D A fővendégnek (ha többen is hivatalosak az eseményre, akkor mindig van egy fővendég, akit "elkísérnek" a pajtásai, ilyenkor övé az első csésze tea, stb) és többek között ő az, aki a teaszertartás során használt eszközöket méltatja.

-Nagyon szép ez a teásbödön.

-Krizantém a mintája - válaszol a házigazda

-Hát a bambusz teáslapát honnan való?

-Bizony Matsushimáról.

-És hogy hívják [a teáslapátot] ?**

-Rügyecske...

Plusz engem külön meglepett, hogy a japán hagyományos tatami sokkal, de sokkal keményebb, mint az edzőteremben használatos. Oké, hogy az direkt arra van, hogy beledobáljuk egymást, de azt feltételeztem, hogy a szeizában*** ülés nem lesz sokkal fájdalmasabb, mint otthon. "Pedig de" :_D

Két órán keresztül kellett volna kibírni, de a mi csoportunkból csak Sai (CHN) volt rá képes, meg a másik csoportból állítólag Jeong (KOR). Nekik biztos van valami mozgásszervi rendellenességük, amitől sokáig bírják a térdelést. A fő probléma nem is a térddel van, hanem a bokával, mert órákig kell rajta ülni... kukorica nélkül is fáj... :D

Fényképezni nem illik közben, úgyhogy illusztrációnak álljon itt most ez a fénykép, amit már kifele menet fényképeztem.

--------------------

* vannak magyar szakértők, akik szándékosan kerülik a "teaszertartás" kifejezést, és helyette a "teaceremónia" a javasolt; de hogy pontosan miért, arra nem emlékszem :_D (régen hallottam valahol).

** a teáslapátnak (cha-shaku) nevet szokás adni

*** szeiza ("helyes ülés") a neve annak a testtartásnak, amikor a japánok a térdüket behajtva a sarkukra ülnek. Rövid távon nagyon kényelmes, hosszú távon még a japánoknak is rémálom. :D

link:

https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjy0ZK43Ad2p5tkwdZl6Y2pipsHRcMvBrNPJNy83MTNRCoXfEYRrQNW2hir2bUPKcmy4q57WSWB7v4C4LoiDCFY4B9T6pzvIQ_Mh6tw7jBsV3xEbGp8lI9H4mV0X_Ott8Gtn4Hqn-r-dDg/s400/j0409515.jpg

Takoyaki Party

110420-078-3249-3265-3

A keddi kalligráfia szakkör után marasztalni akart minket Nagayama Sensei, hogy csapjunk egy nagy Takoyaki-partit, a menzakaja úgyis biztos unalmas.
Sajnos minket vártak a dolgozatok szerdán, úgyhogy vissza kellett utasítanunk, de áttettük szerda estére, pont amikor már mindenki túl volt az arra a hétre kitűzött megpróbáltatásokon.

Elég jó volt ez a házi takoyaki; és most végre azt is láttam, hogy hogy készül!

Meg megérkezett közben a mukából Nagayama-san is, akivel szokás szerint legalább ezer féle dologról beszélgettünk egyszerre; többek között a japán hangutánzó- és hangulatfeső szavakról. Mondtam is Lónak, hogy összesen kettőt ismerek, abból is az egyik a "boin-boin"... amire persze hatalmas nevetésbe fulladt a vacsora :_D

Feri (HUN), Ló (MAL), Andreea (ROM), Mai (VIE), Nagayama Sensei (JPN)

Misaki Kōen

110416-074-6531-6814-6

Ma reggel arra keltem, hogy eltűnt a világ! Legalábbis a távolabbik fele. A menza meg a tantermek még megvoltak, de a kikötőnek - a híddal együtt - egyszerűen nyoma veszett!

Pedig pont mára terveztük Lóval meg a Lányokkal, hogy ellátogatunk a Misaki Parkba; de mi van, ha az is eltűnt?!

Mire megreggeliztünk addigra aztán visszatért a világ távoli része is, csak ugye kiderült, hogy a hajnali órákban leesett egy felhő az égről, aztán sok időbe telt a plébániának, mire elintézte telefonon hogy csörlőzzék vissza az egészet az égbe, ahol ugye eredetileg volt. Azért nemsemmi, 6 km magasból leszakad egy felhő, ezért valakit tuti lefokoznak odafönt...

Szóval Ló egy hete mesélte, hogy a Misaki Kōen (=Misaki Park) jó hely, mert állítólag delfinek is vannak benne. Mondom, biztos jó, úgyis a tengerparton van, majd ott úsznak a tengerben a delfinek. Ha egyáltalán megismerjük őket. Van ugyan belépti díj, de "nem drága..."

A lányok közül is volt aki akart jönni, megbeszéltük hát hogy szombaton délelőtt elnézünk abba a parkba.

A vasútállomáson az alábbi tábla hirdette, hogy a szatír-/mutogatós/fogdosós/molesztálós bácsi gonosz bűnöző, és fogjunk össze, hogy megállítsuk őket.

"A szatír rossz dolog! Tutira rossz, bizony!" - világosít fel a szöveg

Szóval vonattal mentünk fél órát a parkig, ahol a delfinek hirdették, hogy már közel vagyunk - ha ennyire propagálják a delfineket, akkor itt tényleg élhetnek ilyenek...
Nem kis meglepetésünkre hangos zene szólt a bokorból. Néztük, hogy zenekar sehol, hátha Yoda bújt be a bokorba egy gitárral, mert egy rendes ember nem fért volna bele... ...aztán az alapos helyszínelés során végül megtaláltuk a rejtőzködő muzsikust:Közeledünk az igazi bejárathoz...

Na szóval Misaki Kōen, azaz "Misaki Park". Kezdjük, ott hogy ez egy nagy átverés. Én arra készültem, hogy fizetünk 300 jenőt max, amiért beengednek minket egy nagy kertbe tele virágokkal, ösvényekkel, talán pár paddal; lefényképezzük azt a pár fenyőt ami ott van, meg max a delfineket - ha látunk egyáltalán - aztán jól hazajövünk. Mert kívülre az van ugye kiírva hogy park. Odabent viszont gyakorlatilag egy állatkert van, meg egy vidámpark. Egyben. A belépés pedig 1400 円 fejenként! Még szerencse hogy a Hétfejű Sárkány nem jár ilyen helyekre, mert hamar felkopna az álla, azt hiszem... Hoppáhoppá, elrontottam! Hát nem is 1400 yen, hanem 1400 "mipo", ugyanis itt helyi valuta van! (1yen=1mipo). Hogy mi ez a Mipo, azt ne kérdezzétek; mi se tettük.

Szóval állatkert; ez itt pl egy madár:

Ez meg egy rágcsáló:

Kerecsensólyom :_D (na jó, nem biztos hogy kerecsen-).

Ezt felismertem :)

"Gyaku-seiza:"

Ez meg a japán lépcsőnyakú flamingó:

Ez meg japán makákó; ezek a majmok szeretnek belemászni az emberek szabadtéri hévforrásaiba fürdeni :D

Ez meg sas - ha nem tévedek:

Ez meg az egyik ritka - kihalófélben lévő ("EW"-besorolású) - teknősfaj utolsó megmaradt példánya; eszmei értéke felbecsülhetetlen! Táplálkozási szokásai (ami túlnyomó részt csokoládéból, fagylaltból és egyéb szénhidrátokban gazdag élelemből áll) igen sebezhetővé teszik ezt az egyébként remekül alkalmazkodó fajt. Egyes laboratóriumi kísérletek szerint IQ-ja megközelíti a főemlősökét!Ez meg már az állatkerten belüli őslénypark. Hatalmas plakátjait már többször láttuk a metrón, így nagyon kíváncsiak voltunk, hogy milyen is lesz valójában. Természetesen a belépésért külön kell fizetni; fejenként 300 mipo.

Na most nézzük meg akkor jól a plakátot (tudom hogy pici, meg nem látszik, de akkor is): Számoljuk össze: Allosaurus baloldalt, meg a Triceratops, középen a terepszínű, aztán mellette a Brachiosaurus, végül a két szürke. Ennyi. BENT IS! Az a tényállás tehát, hogy a dínópark összes darabját sikerült felrakni a plakátra, így nem marad semmi meglepetés a látogatóknak... illetve mégis: hiszen az a meglepetés, hogy tényleg csak ezek vannak! :_DDe legalább élethűen mozognak - ha nem is viszik nagyon túlzásba. Plusz néha-néha üvöltenek hozzá :) Ez persze jó időzítéssel épp megfelel. Például amikor Mai(VIE) a kordonon áthajolva próbálta elérni az egyiknek a kezét/mellső lábát, hogy megtapogassa, hogy miből készült, pont akkor üvöltötte el magát a jószág, hogy "ŰŰOOAARRRRGH", amire Mai ijedtében visszarántotta a kezét, mi meg hangos nevetésben törtünk ki... :_D

"-Ne félj, nem bánt!" :D

Ez meg már a delfinakvárium - a delfinshow helyszíne. (Külön belépőjegy= 400 mipo)

A legjobban talán az ott levő óvodáscsoport élvezte, de azért nekünk is érdekes volt, én pl még élőben nem is láttam ilyet. :) Nekem a legjobban a zene tetszett :D
("Jump-jump-jump... Pika-pika, Kira-kira nee...")

Ez meg a "park" végében levő kilátótorony.

És a rajta levő kilátás.

Ló (MAL), Feri (HUN), Mai (VIE), Akira (CHN)

Ez meg valami Haniwa-lelet felnagyított változata az erdőben. Nem is erdő, csak a park egyik elhagyatott ösvénye, amit valamilyen érthetetlen okból úgy benőtt a gaz, hogy teljesen Indiana Jones-nak éreztem magam, ahogy rátalálok az ókori eltűntnek hitt város nyomaira...

Annyira elhagyatott volt, hogy pont ez volt benne a kísérteties...

Ez meg a virág a fán. Talán szakura.

Koinobori. Japán gyereknapkor szokták "eregetni". Igazából nem kell ezt eregetni, mert főleg díszszélzsákként funkcionál, de szerintem átmenetet képez az eregetős sárkány és a szélzsák között.

Ló átment még a közeli Wakayamába körülnézni, én meg hazafelé vettem az irányt a lányokkal, mert itthon várt a sok házi feladat, de közben az AEON-ban vettünk kaját (részemről egy doboz szusi), amit a tengerparti padon, a Koinobori tövében eresztettünk le a tápcsatornánkon.

Ez volt a mai nap: elindultunk reggel nyolckor, hogy elköltsünk 300-400 jent egy parkra és visszaérjünk ebédre, ehelyett otthagytunk összesen... 1400 a belépő + 300 a dínópark + 400 a delfinshow + 120 a kávé az automatából, az 2200 mipo, az átszámolva annyi mint... 2200 yen. :) És éppen vacsora előtt értünk haza. :) Ló meg még később. De azért élvezetes volt, nem mondom hogy kár érte; ez is belefért még az "ellátmányba" :P

Csak ugye másra számítottunk :)