Tokyo ②

110522-110-4965-5058-7

Reggel fél 10-re volt megint megbeszélve a találkozó a közeli Shibuya Station metróállomás előtti téren, a Hachikō kutya szobránál. Úgyhogy miután nyolckor felkeltünk - csörgött a kabinomban a beépített vekker - lezuhanyoztunk és elmentünk reggelit vadászni a közeli ábécében. A hotelbe visszatérve - míg vártuk az indulási időt - Ló olvasott egy kis mangát* (amik a szálló várójában voltak kitéve), én meg megnéztem a reggeli híreket a tévében.

Aztán időben útnak indultunk a gyalog pár percre lévő Shibuya állomásra.

Hachikō (1923-1935) egy egyetemi tanár kutyája volt, aki minden délután a Shibuya vasútállomás előtt várta gazdáját, ami megszokott látvány volt a helybeliek számára. Egyik nap azonban a gazdája nem jött haza többé. Ennek ellenére Hachikō azután még kilenc éven keresztül várta a férfit az állomás előtt, míg végül őt is utolérte a vég. A kutya egyébként gazdája halála után viszonylag hamar celeb lett, és még életében szobrot állítottak neki - aminek a leleplezésén személyesen jelen volt. Hachikō Japánban a feltétlen hűség megtestesítője, szobra pedig népszerű találkozóhely.

Yuriko-san a mai nap első állomásaként a Meiji Jingū-t választotta, ahová nagy rafináltan az út egy másik híres utcán át vezetett, így haladás közben híres épületeket is nézegethettünk. Az utca neve Omote-sandō, azaz "elülső látogató út", ami arra utal, hogy egy sintó szentélyhez vezet, méghozzá szemből. :) Itt belöktem egy Feri-poént, miszerint ha szendvicset kívül vajazzuk meg, az meg az "Ura-sando" (=kifordított szendvics). Muhaha!

Ez az utca eleje:

Főútvonalként errefelé aztán nem spóroltak a térrel:

Régiségbolt:

Bulgari

Dizájnépületekből nincs hiány:

Ez pedig az Omote-sandō vége: egy korabeli stílusú vasútállomás:

A sínek fölött átívelő híd (Jingū-Bashi) pedig egyenesen a szentély bejáratához vezet:

Ez pedig már a bejárat a cédrusfa kapuval:

A Meiji-szentélyt Meiji Császár (1852-1912) emlékére emelték 1920-ban, és azóta Japán egyik kiemelt szentélyeként tartják számon.

Meiji Császár uralkodása alatt ért véget a feudális rendszer a sógunátussal együtt, és valósította meg Japán a nyugatizálódást. Tengetentúli tudományos expedíciók indultak a nyugattal szembeni hatalmas technológiai hátrány behozására: vasút épült; úthálózat; gyárak nőttek ki gombaként a földből; beindult a nehézipar, hadihajógyártás; átalakult a jogrendszer, a közigazgatás - egyszóval Meiji Császár afféle japán Széchenyi volt, aki pár év alatt lezavarta a reformkort a Felkelő Nap Országában.

A szentély körüli erdő 365 féle fafajnak ad otthont.

Az isteneknek szokás szakét adományozni, ezek
mind-mind szakés hordók az ország minden szegletéből:

De európai felajánlások is érkeznek időnként:

Ez már a második kapu:

Kertészbácsi (tabiban!):

"Recepció" (kézmosókút):

A "shop"; itt lehet mindenféle talizmánokat kapni,

amik megvédenek az ártásoktól és betegségektől (de képeslap is van):

És hihetetlen szerencsénkre épp egy esküvői menetbe futottunk bele:

A menyasszony meg a vőlegény (látszik is, hogy a vőlegény a legdrágább fajta,

Mon-tsuki (=címeres) kimonót viseli. Elöl a mellkasán kétoldalt és hátul

a lapockák között van felvarrva általában a családi címer, de itt a könyökein is van):

"Rei!"

Elvonul a főpap és a miko-lányok (az isteneknek szánt szüzek).

Amolyan sámánnők ők; nem áldozzák fel őket, egyszerűen csak

a szentélyben teljesítenek szolgálatot. És nem szabad őket lefényképezni. :)

Bejárat a belső udvarba:

Szentfa a belső udvarban:

Megint itt van az ifjú pár, a menyasszony fején meg Tsunokakushi, azaz "szarvtakaró" van. Mert a Nők démonok igazából, veszedelmes bestia mind; de a szarvuk csak nagyon ritkán látszik. Az esküvőn semmiképp nem kéne hogy meglássák, így gondosan olyan fejvédőt kell viselnie a menyasszonynak, ami eltakarja a szarvait (ezt nem én találom ki, ez Japánban ősi hagyomány. A japánok tudhatnak valamit...)

Kifelé tart a nászmenet - a sintó szentélyekben mindig csak a

szűkebb családi kör van jelen, összesen csak huszonegynéhány ember.

Miko néni hátulról - igazából innen se szabad fényképezni (de akkor most nem látnátok):

700.000 négyzetméternyi erdő veszi körül a szentélyt:

Yoyogi Park - kifele menet

Innen látszik Japán nyolcadik és Tokió első legmagasabb

épülete (antennával együtt), a Docomo Building (mobilszolgáltató).

A parkban van egy Dōjō** is, épp kendósok szívnak friss levegőt két edzés közötti szünetben.

Ez meg a közeli vasútállomás, de mi folytatjuk utunkat a közeli Szamurájkard-múzeumba.

A Múzeum közelében aztán megláttuk Ezt. Mondtam is Yuriko-sannak, hogy milyen jó poén, Volkswagen-mintásra festett Toyota(vagy akármilyen) kisbusz. De Yuriko-san láthatóan nem nézi ki senkiből, hogy így "becsapnák" felebarátaikat, így nekem sem hitte el, hogy nem eredeti. Mindenesetre ötletes. :)

A Szamurájkard-múzeum bejárata. Már csak a felbecsülhetetlen értékű magyarázó brosúrák miatt is megérte eljönni, hiszen megtudtam, hogy mi a különbség

a Katana (szamurájkard) és a Tachi (szamurájkard) között. De nem árulom el! :D

A kardmúzeummal szemben pedig vehetünk is magunknak egyet:

Hatatani Japán Kardok (VISA, Mastercard):

Most pedig már tényleg felszállunk egy vonatra, mert messze van innen az a felhőkarcoló, ahonnan szét akarunk nézni (és ahol megtömjük a bendőnket finom ebéddel)

Már robogunk is! (persze én nem maradtam a peronon...)

Végállomás

Ez a felhőkarcoló aljában a japán étterem. Jobboldalon miso-leves (ha jól emlékszem), a baloldali viszont Oyako-don, azaz "Anya-lánya tál", ami attól anya-lánya, hogy a rizs tetején rántott csirkemell van, és azon meg tojásrántotta - a csirke meg a tojása együtt

az Anya-lánya tál. :) Kiirtom az egész baromficsaládot! :D

Mire belakmároztunk - amire megint Yuriko-san hívott meg minket - már

"el volt eredve" az eső, így a kilátás nem volt zavartalan. Szemben látható a

Mode Gakuen Selyemgubó Torony, a világ második legmagasabb oktatási

intézménye, Tokióban a 17. legmagasabb épület.

Innen egy aluljáró egy 1km hosszú aluljáró vezet a Tokió Fővárosi Önkormányzat épületéig. Nappal mozgójárda segíti a az időseket a táv sikeres megtételében - energiatakarékossági rendelet idején csak hétköznap (jobboldalt, a rácson túl):

Ez pedig félúton egy szemüvegtisztító állomás. Beletesszük a szemüvegünket a tálba, megnyomjuk a gombot, és 1 perc múlva kész. Közben a szemüveg vize hevesen reagál a szemüveggel (vagy a kosszal - de nyilván a kosszal, mert az enyém pezsgett a legdurvábban). Utána leöblítjük a másik vízben és szárazra töröljük. :) Tada. Grátisz. Ingyen. Free of Charge.

A Tokyo Metropolitan Government Building - 2006-ig Tokió legmagasabb épülete.

A kilátó a 45. emeleten van, 202 m magasan. Itt van a szuvenírbolt is, ahol legalább egy órát nézelődtünk, tele van csupa érdekességgel. Van nindzsakard-esernyő, ami összecsukva megszólalásig hasonlít egy nindzsakardra, van Japán szupermenes póló, aminek mellkasán az S betű helyett 超 van (=szuper). És itt lehet kapni Star Wars -os fénykard-pálcikát is: kéket-zöldet-pirosat. :)Tiszta időben látszik a Fuji.

Aztán visszaszálltunk a metróra, hogy tovább suhanjunk városnéző villámtúra-sűrítményünk következő komponense felé, ami nem más, mint a híres Tokyo Tower. Ez itt egyébként a tokiói metróhálózat térképe. Csak a metrókat jelzi (illetve az a fekete-fehér az vonat).

Ez egy másik metrótérkép, hátha könnyebb rajta eligazodni:

Budapesten meg 1972 óta álmodjuk a négyes metrót... :)

Na de ne rontsuk most el a hangulatomat, oda kell érni estére a buszpályaudvarra, úgyhogy folytassuk is gyorsan tovább a Tokyo Towerrel, amit én csak úgy hívok, hogy a japán Eiffel-torony. A 333 m magas kilátó- és adótorony nem piros, hanem hivatalosan "nemzetközi narancssárga" színű, ahogyan a Golden Gate is, a repülésbiztonsági előírásoknak megfelelően. Az"International Orange" egyébként csak egy kicsit sötétebb, pirosabb árnyalatú, mint a "Safety Orange". :) 1958-ban épült, belépőjegy 800 JPY, ami miatt mi inkább az előbbit, az önkörmányzat épületét választottuk. Az 1: magasabb is, 2: ingyen van. Ezt csak megnéztük, mert ezt azért muszáj. Aki nem nézi meg Tokióban a Tokyo Towert, az olyan mintha Párizsban nem nézné meg az Eiffel-tornyot.

Yuriko-san felhívta a figyelmünket rá, hogy a 2011-03-11 -i hatalmas földrengésben elgörbült az antenna a tetején. Tényleg. A fenti képeken a fényképész álláspontja kollineáris a gravitáció által az antennára kifejtett nyomaték irányvektorának vízszintes vetületével, ezért nem látszik a ferdeség. :) Másik szögből viszont de:

A torony körül apró parkok húzódnak, egybe be is húzódtunk a szemerkélő eső elől:

Középiskola bejárata (melletti cím) - a kalligráfia-csoportnak

kötelező hosszasan megvizsgálni! Minato-ku Onarimon Chūgakkō.

Atago Green Hills: Mori Tower - 187 m, bankok székhelye.

A tapizás bűncselekmény! Nem megengedhető! - hirdeti a tábla a metrón. Tokióban is komoly gondot okoznak a fogdosós bácsik a tömegközlekedési járművön (olyannyira, hogy a Genki c. japán nyelvkönyv II-es kötetében direkt szerepel az új kifejezések között, hogy "Takeshit megfogdosta a szaítr a metrón." Egyébként a tankönyvi jelenet mindkét szereplője férfi.)

Ez pedig már Akihabara, a tech-negyed. Elektronikai Paradicsom. Minden, ami kütyü. MediaMarkt -szerű plázák végeláthatatlan sora... ameddig a szem ellát. És azon túl.

...közben feltűnik egy Rámen-étterem:

Ez pedig az "elsötétített" Akihabara. Ha nem lett volna a nagy földrenyó, most ötször ilyen világos lenne ebben az utcában. De még így is szinte nappali a világosság.

Vacsoraidőben pedig megint beültünk egy étterembe. Yuriko-san Apukája bányász volt - mielőtt nyugdíjas lett volna - és Hokkaidón volt a bányászfalu ahol dolgozott, így a Hokkaidó nevű helyet választottuk a lehetőségek közül. Ez a bejáratnál őrködő medve:

A vacsora ezúttal olyan snack-kaliberű volt, többek között egyikünk sem akarta még jobban leterhelni Yuriko-san pénztárcáját - hiszen megint ragaszkodott hozzá, hogy Ő hívjon meg minket vacsorára. Úgyhogy mi csak viszonylag egyszerű rizsgombócot választottunk, viszont Yuriko-san akkor úgy gondolta, hogy választ még mellé többféle érdekességet.

Ez például valami krumpliszerű olajban sütött tésztaféle; funkcióját tekintve pedig nem posztmodern impresszionalista szobor, hanem rágcsálnivaló / chips.

Ez meg az asztalon álló reklámtáblácska: A Tonhal Ereje. Energiaital tonhalból kinyert "anzelinnel" (ennek köszönhetően úsznak le napi 100km-t a tonhalak).

Erő, izom - tonhalvért iszom! :D

Nichijou c. anime plakátja a hév peronján: az apró betűs részben Magyarország is szerepel - itt vették fel a háttérzenét állítólag.

Ez pedig már a kijárat az állomáson, innen már egyenesen a buszhoz vezet az út - előbb azonban álljunk meg egy szóra: 八重洲 - Yaesu. Európába eljutott egy ilyen márkájú rádió, de otthon többnyire csak "jézu"-nak olvassák, ahogy a nyugati "ae" betűkapcsolatokat és "s"-eket szokás. Én is így hallottam róla, amíg meg nem láttam itt Tokióban ezt a táblát a helységnévvel - és így már egészen más értelmet nyert számomra a dolog. Hár persze! (Egyébként lehet hogy hamarabb is megvilágosodom, ha tudom, hogy japán gyártmány a rádió).

Szóval innentől nekem is "jaeszu", ahol az "ae" nem "é", hanem "a + e". :)

八 重 洲

ya e su

Yaesu Alsóváros (metróállomás):

Végül megérkeztünk a buszmegállóba - ezúttal sem a végállomáson szálltunk fel, hanem a helyközi megállóhelyen, Ginza mellett (itt van Yaesu). Bent áll valami másik busz - a mienk indulásáig még 20 perc van (és ezt Yuriko-san is gondosan ellenőrizte) - de biztos ami biztos, megmutatjuk a jegyet a sofőrbácsinak...
-Hopááhoppá! Tessék felszállni, egy perce el kellett volna indulnunk! - azzal beszakította a jegyet, becsukta az ajtót és megmordult a busz motorja...

Yuriko-sannal csak néztünk egymásra bambán, hogy mi történik, elvileg lett volna idő rendesen elbúcsúzni, szépen megköszönni a két napos városnézést meg a programokat meg minden... de csak integetni maradt idő. Tiszta szerencse, hogy az otthonról hozott ajándékot már korábban átadtam...

Másnap jött Yuriko-santól email, hogy a menetrendhez képest tényleg 20 perccel korábban indultunk, a neten is megnézze... úgyhogy ezúttal nem mi voltunk a buták - odafele igen... :D

Vár rám 8 óra buszozás, holnap reggel hétfő, elvileg pont beesünk reggel a nagyelőadás főpróbájára, kedden megtartjuk, szerda-csütörtök-péntek háromnapos kirándulás Kyūshū szigetére, és közben lejár a kalligráfia vizsgám feladási határideje, úgyhogy azt valahova még nagyon be kell szorítani... De sebaj, Chuck Norris fiának - ahogy engem elneveztek - ez nem okozhat problémát. :)

Reggel találkozunk; addig Ti is aludjatok! ;)

--------------------

* a japán képregények gyűjtőneve

** harcművészeti edzőterem