Kyuushuu ②

110526-114-5234-5431-4

Hosszú idő után először végre rendesen aludtam... Reggel pont időben sikerült felkelni és reggelizni, úgyhogy teli hassal és kipihenten álltam neki a mai nap izgalmainak: Kumamoto (és itt a híres Kumamoto Vár), aztán a Yoshinogari régészeti park, végül a Hakata Port Tower, azaz egy kis éjszakai tévelygés egy ismeretlen ország ismeretlen városában.

De menjünk szép sorjában: alig szálltunk fel a buszra, az egyik piros lámpánál sikerült lencsevégre kapni az első gó-termet, amit japánban láttam. Aki bővebben szeretne olvasni a góról, az most "guglizzon rá". ;) (Japán területfoglalós táblajáték, táblajátékok közti státusza a nyugati sakkéhoz hasonló).

A buszút közben Ló aztán a tegnap esti képeit mutogatta... képeslapra illő éjszakai látkép valami nagyon magas helyről... alant a város tarka fényei... és mivel Mai(VIE) ült pont előttem - a székén térdelve guvadt Ló fényképezőgépének kijelzőjére - amikor senki nem figyelt oda, biccentettem: "Este elmegyünk oda, jó lesz? ;)"

Bő kétórás buszút után a mai nap első állomása a Fukuokától délnyugatra található Kumamoto, ami elsősorban a váráról híres, méghozzá a fekete várról, ami meg arról híres, hogy fekete. Mert ilyen nem sok van ám széles e Japánban. Csak a kapuja megtévesztő... nem utal rajta semmi arra, mi várja majd odabent a gyanútlan látogatót.

A famegmunkálási módszerek és a körfűrész elkötelezett rajongójához illően birtokba is vettem az objektumot inspekcióra.

Egy szálka se. Sehol. :) Se szeg. Ez japán cucc.

Ez meg itt már a lakótorony, az előtérben az UP4 különítmény tagjai. Külön figyelmet érdemel Jason(AUS) - baloldalt -, aki valami gyerektől tulajdoníthatta el az esernyőjét, mert gyakorlatilag nagy jóindulattal is csak maximum a fejét tudta vele beborítani... :D így járt-kelt mindenhova - amin mindig jót derültem... :_D

Én is odaállok a vár elé, hogy legyen ilyen odaállós fénykép is - az otthoniak nagyon csalódottak volnának, ha nem készülne egyetlen "odaállós" kép sem... :D

Ez meg az a kilátás, ahogyan a Shógun figyelhette a tájat még a japán középkorban...

Ez meg amikor azt látta, amikor betért a várba megpihenni, miután hosszú és fárasztó napját a vidéki japán földművesek kitartó sanyargatásával - esetenként kalligráfiával vagy teázgatással - töltötte.

Aztán botlunk mi ám szamurájba is! Ha nekem ez volna a munkám, hogy egész nap szamurájpáncélban pózoljak... :_D Egyébként most láttam japánban az első bajuszos ürgét.

Ez meg aztán tényleg teljesen olyan, mint amit a vakáción lévő Shógun és a Shógunyina láthattak a toronyból. Engem persze nem láthattak.

nem tudtam választani... viseljétek el mindkettőt... :D

Meg aztán odalent találtuk ezt a másik talpas katonát,
ő egy "yari ashigaru", egyszerű lándzsás sorszamuráj.

Körülbelül egy óránk volt körbejárni a várat, utána visszaültünk a buszba, mert megyünk megint nagyon messzire, de hogy hova, az az esős idő miatt szavazás tárgyát képezte. Lehetett szavazni, hogy most menjünk-e az Aso-san nevezetű vulkanikus hegyre megnézni a vulkanikus geológiai képződményeket és holnap meg a Yoshinogari régészeti parkba meg haza, vagypediglen most menjünk a régészeti parkba, és holnap lehessen még vásárolgatni a városban (utóbbi esetben nincs Aso-hegy). Na és mit gondoltok, mire szavazott a sok marha? Hogy másnap lehessen vásárolgatni, de ők most nem akarnak a hegyre menni, mert ott sár van. Nem mintha a régészeti parkban ne lenne ugyanolyan sár... Igazából nem sok döntötte el a szavazást, de annyi épp elég volt hozzá, hogy a busz hátsó vége, Feri(HUN), Silvia(ITA), Loh(MAL), Mai(VIE) és Souei(CHN) közösen zsörtölődjenek a busz elejének pipogya és semmirekellő voltán. Merthogy Jeong(KOR), Rei(KOR), Hayree(KOR), Ohkyeon(KOR), Icha(INA, de akár KOR is lehetne...) meg a többi karaokehuszár inkább vásárolni akarnak. Botorság. -_-"

Viszont kétségkívül így is sokkal emelkedettebb volt a buszon a hangulat, mint eddigi bármelyik utazásunkon. Nem volt már semmi nyomás, plusz érződött hogy közel a vég... én például amikor megkérdezte Tominaga-san(JAP), hogy van-e valakinek orvosságra szüksége akkor fennhangon szívgyógyszerért könyörögtem, mert megszakad a szívem, ha még a héten haza kell menni... Souei(CHN) szerint meg az előtte ülő Joosthoz(NED) kellene mentőt hívni, mert akut agylágyulása van, ahogy minden tehetségét beleadva Muttley(a pilótasapkás zöld kutya az amerikai H-B rajzfilmből) nevetését utánozza.

Várnézés után aztán valahol enni is kellett, amit mindenki
két-háromfős rajokban intézett egy erre kijelölt bevásárlóutcában...
ezúttal Silvia(ITA) és Joost(NED) élvezhették megtisztelő társaságomat. :D

...mégpedig egy hívogató olaszos szendvicsbárban, ahol az
olaszos (nevű) szendvicsemet az alábbi csodával öblítettem le:

Aztán összetalálkoztam az Andrea(ROM)-Mai(VIE)-Tóru(THI) trióval, és Andreával gyorsan be is pozícionáltuk magunkat egy szinte-tökéletes fényképhez.
Azért szinte, mert elég kicsik vagyunk rajta... :P

jappán zőccséges:

...japán görögdinnye 2.800,- yen, 2011-es árfolyamon
potom 8.400,- HUF. Igen, Japánban ennyibe kerül.

Fukuoka esőben:

Ez meg egy igen menő ősrégi villamos - ki se látszik a rozsda alól. Legalábbis ahogy azt elsőre vizionáltam. Aztán később előkerült az igazi villamos is... megvan? :)

Vagy egy órát tartott, mire mindenki összevakarta magát a gyülekezőre,
bár lehet hogy csak mi voltunk túl gyorsak - bárhogy is legyen, az ácsorgás,
a borult ég, és az eső ellenére nem unatkozunk...

Varpu(FIN), Sai(CHN), Andrea(ROM), Feri(HUN), Mai(VIE), Hayree(KOR)

Ez meg modern fukuokai villamos:

Loh(MAL) "alszik" a buszon. Ő mindig így alszik. :D

Ez meg itt már a Yoshinogari Őstörténeti Régészeti Park. Japán szakosoknak kötelező. Főként azt mutatja, be, hogy hogyan élt a japán kőkori/bronzkori/vaskori/ember; gyakorlatilag egy hatalmas óriási szuper-gigász-brutyó skanzen.

Rögtön kezdjük egy olyan érdekességgel, ami még akár japán szakosoknak is új lehet: a "torii" etimológiájával. A torii ugye az ősi japán természetvallás, a Shintó szent helyeinek kapuja, általában fából, néha kőből kifaragva. Aki emlékszik a Miyajimában tett látogatásra, ott a tengerből kimagasló piros fakapu is egy "torii", illetve Tokióban a szentélyek (Yasukuni Szentély, Meiji Szentély stb.) és az összes szent hely környékén találkoztunk vele. Na nézzük akkor: japánul a torii a szótárban a 鳥居【とりい】címszó alatt szerepel, és furcsamód a 鳥 madár és az 居 élni írásjegyeivel íródik. Amilyen kapukkal eddig Japánban találkoztunk, azoknak mind csak a neve állt kapcsolatban a madarakkal, és rejtély volt, hogy miért pont ez a két írásjegy - ez egyébként a japánok között is titokzatos. Hanem itt most fény derül az igazságra, ugyanis a legkorábbi torii-leleteken még fából faragott madarak ültek, ehhez az életnagyságú rekonstrukcióhoz hasonlatosan. Azonban hogy a kapukat valóban az áldozati kakasok ülőhelyének szánták-e, vagy csak egyszerűen az istenek hírnökeit jelképező díszek-e a madarak, egyelőre rejtély.
Ez az épület a Yoshinogari skanzenkomplexum legjellegzetesebb darabja, ha az internetre beírjuk hogy Yoshinogari, rögtön ezzel a fényképpel áraszt el minket az információs szupersztráda. Igazából azért jellegzetes, mert a Yayoi-korszakban jelentek meg japánban a cölöpökre épített, emelt padozatú építmények (először a magtárak, de később az arisztokrácia épületei is "megemelkedtek"). De ez most itt a feltételezések szerint egy őrtorony.

A Dzsómon-korzska jellemző épülete pedig a veremház, ahol egyméteres gödrök fölé háztetőt emeltek: Persze Souei(CHN) abban az időben valószínűleg még nem volt benne:

A régészeti parkban én egyébként az első öt percben eltévedtem, és mire feleszméltem, már sehol nem volt senki. Aztán szembe jött Souei(CHN), meg később átverődtem Yousei(CHN)-hez, akit szintén elhagytak. Így mentünk hol ketten, hol hárman, a többieknek a hangját sem hallottuk semerre. Viszont MOST, a blog frissítésénél kellett ráeszmélnem, hogy van egy HATALMAS előnye annak, hogy elhagytak a többiek. Az alábbi képeken gyakorlatilag egyetlen turista sem látszik! :) Nézzétek csak meg - bár nem fognak látszani. :D

Itt gyönyörűen látszik a japán veremház (mindkét képen jobbra):

A vaskori japán falu látképe (eredetileg a háttérben
magasodó gyárkémény és toronyház nélkül):

A kőkori / vaskori japán házaspár. Figyeljük meg a férfi fura copfba kötött, a korszak divatjának megfelelő hajviseletét.

Korabeli fekhely. Ős-futon.

Korabeli tárolóedények, miket eszterga helyett kapához hasonló szerszámmal faragtak.

Tűzhely, edénylábbal:

A híres japán ipar nem újkeletű találmány: már a vaskorban használták a falusiak a túlnyomással működtetett poroltót. Mivel a por mindenütt jelen volt az életükben, kézenfekvő volt, hogy a ritka kincsnek számító víz helyett ezzel oltsák el a tüzet éjszakára. Vízzel csak a törzsi vezetőknek szabadott tüzet oltani.

Ez pedig a vallástörténet óráról ismert "dótaku", vallási harang. A funkcióját a mai napig senki nem ismeri, de valószínűleg harangoztak vele. Érdekesség, hogy csupa olyan állat vésett képe díszíti, amik mind-mind a kerti kártevőket irtják, így a tudósok azt tartják valószínűnek, hogy valamiféle földművelési szertartás kelléke lehetett.

Vaskori japán harcos. Ez még nem szamuráj, mert még nem egyenesedett fel; itt még csak szamur-ülj! Ül is csöndesen. Hozzánk se szólt egy szót se, pedig a furcsa frizuráját is megdicsértem.

Ez meg itt a falu legnagyobb épülete, a törzsi vezető konferenciaterme. Épp követeket fogadnak a hegyeken túlról, így jelen van a felső tízezer (akkoriban még csak felső tíz) is.

Ez egy titokzatos hely: kívülről csak egy halomsírnak látszott (ugye mindenki emlékszik a két kofunra, amit Narában láttunk?). Gyanútlanul megkerültük az ösvényen, és mit ád Isten: BEJÁRAT! Méghozzá egy mini-múzeumba. Ebben a kiállítóteremben a halomsírok és mindenféle bronzkori temetkezési helyek régészeti leleteit vonultatták fel, ráadásul olymód, hogy az ásatási terület fölött ívelő hídon lehetett "nézkelődni". :)

Ilyen kapszulába temették a halottat, ez volt japánban az első koporsó. Orsó alakjáról és viseltes külső borításáról lehet megismerni a "koporsót". A kapszulába a halott mellé a fegyvereit és egyéb használati-és dísztárgyakat is temettek. Ha visszaemlékszem, a tokiói kapszula-hotel beltere is körülbelül ekkora volt. :) Ennek ellenére, ha összehasonlítjuk nyugati rokonaival, a japán koporsó sokkal kevésbé klausztrofób. Engem is majd ilyenbe temessetek! :D

Így zajlik a bronzkori japán temetkezés (hoppá... egy kis nyelvelméleti fejtegetés: szerintem a magyar "temetkezés" kifejezés teljességgel helytelen, mert azt sugallja, hogy a halottak önmagukat temetik el). ilyenkor a kapszula még nyitva van. Belefektetik a halottat, rátapasztják a kapszula másik felét, majd az egészet elhantolják és napokig siratják (a sirat is helytelen, mert az meg azt sugallja, hogy az emberek maguk helyett másokkal végeztetik e cselekményt).... :D

Ekkora ez a kis temetkezési múzeum: körbe lehet menni,
le lehet tekinteni a feltárt ásatási megtalálmányokra:

Kifele menet aztán arról beszélgettünk hárman, hogy Yousei (a szemüveges túl-eleven kínai lány) miért marad gyakran magára. Furcsállta, hogy a többiek néha maguk mögött hagyják.
-Talán furcsán viselkedek? Sokan mondják hogy gyerekes vagyok...
-Ugyanmár, talán csak néha túlreagálod a dolgokat, de siessünk, mert tíz percünk van, hogy odaérjünk a főbejárathoz, és megjegyzem: egyelőre rohadtul el vagyunk tévedve...

-mire Yousei kontrollálatlan óbégatásban (Oááááááá) tört ki, mely leginkább egy kétségbeesett dinoszaurusz utolsó üvöltéséhez hasonlított... Souei(CHN)-jel egyszerre néztünk össze és mondtuk ki: "..na látod, ezért lehetséges..." :D

Utolsó zoom-felvétel a falu szélén álló házról, a hegyekkel - vaskori japán panoráma:

Aztán hat fele elmentünk Lóval(MAL) meg Jasonnel(AUS) a folyó túlpartján levő lacikonyha-korzóra kajálni, illetve én csak elkísértem őket, mert egyrészt nem voltam éhes, meg különben is fél hétkor találkozunk Andreával(ROM), Mai-jal(VIE) és Tooruval(THI), hogy felkeressük este a kilátót. :) Így aztán ahogy elkísértem Lóékat, már indulnom is kellett visszafele, hogy odaérjek. Nincs ugye mobiltelefon, így egyetlen kommunikációs lehetőség a szóbeli egyeztetés, amit a távolból sehogyan se lehet megváltoztatni, elhalasztani, lemondani, mert ha nem jelenek meg, akkor hárman várnak rám fölöslegesen...

Úgyhogy végül ott hagytam Lóékat hogy visszamenjek a hotel elé, mert az ottani lacikonyha előtt várnak majd a lányok.
Csakhogy: a szálloda előtt legalább 15 lacikonyha sorakozott, és a lányok nem voltak sehol... :D Fél hét volt, de gondoltam, sétálok egy kicsit fel-alá, és hátha belebotlok Andreáékba. Sétálok... sétálok... megfordulok, visszasétálok... de akkor az egyik zebra túlsó végénél feltűnik Mai.

-Hol vannak a többiek? - kérdeztem meglepetten.
-Visszamentek a szobájukba, mert kezdődik Andrea sorozata a tévében... -_-"

Úgyhogy végül fél-létszámmal indultunk a kilátó keresésére.

Közben pedig eleredt az eső. Természetesen egyikünknek sem volt esernyője, de nem kell félni: Japán az esernyők országa. Mindenhol lehet 100-yenes esernyőt kapni, az összes kisábécé, virágárus, giroszos és újságos árul esernyőt. Kivettem hát a farzsebemből a VAGYONOM (ami időközben 1000 yenre apadt), és ebből 300 yent beáldoztam egy fél esernyőre. Mai meg az Ő 300-át a másik felére. Térképet szereztünk a hotelból, (eredetileg esernyőt is innen akartunk, csak már elfogyasztották a vendégek) úgyhogy minden készen állt az expedícióra. :)

Ott látszik is a távolban az a piros piramis alakú jelzőfénykupac. Oda megyünk. :)

Közben elhagyunk pár japán Demszky-karót, de ezek itt világítanak is.

És mi világít még? Hát a járólap a hídon! :D

Ugyanez az UV-fény még az esernyőnk fehér műanyag alkatrészeit is kékre festette:

Ez meg már a kilátás a Hakata Port Tower tetejéről: Fukuoka.
Fukuoka kikőjének épülete:

Fukuoka 1-es számú autópálya az öböllel:

A kilátóhelyiség - lifttel lehet felmenni. :)

Hakata Port Tower

Hazafelé meg a fényeket fényképeztük a városban - volt mit:

Színes színváltós ház "A" (szín: 1/10):

Színes színváltós ház "A" (szín: 9/10):

Színes színváltós ház "B" (szín: 4/10):

Színes színváltós ház "B" (szín: 7/10):

...most nézem csak, hogy ez pont ugyanaz a híd hazafelé, amin átjöttem, amikor ott hagytam Lóékat. :) Fent negyed 7-kor, itt meg negyed 11-kor

Hazaértünk: Central Hotel Fukuoka.

És első alkalommal lefekvés előtt felhúztam a hotelben adott pizsamát (yukatát). Eddig valamiért nem érdekelt a téma, volt saját "pizsamám". De végülis ez az utolsó alkalom, hogy japánban szállodában szállunk meg, így ki kell próbálni egyszer az ottani "pizsamát" is - amíg lehet.

Köztudott, hogy a tükörből-kézből fényképezés ultra ciki - és főként a 14 éves, internet pöcegödrébe beleesett lányok körében elterjedt - de jelen esetben nem volt más választásom. Nézzétek el most nekem, nem fordul elő többet. :D