Útra készen

Épp most csomagoltam (/-tunk) be. Két táskám van, egy nagy bőrönd meg egy kézipoggyász.

A nagy bőrödbe a következők kerültek:

8 napi alsógatya/zokni/póló

2 hosszúnadrág

2 pulóver

2 hosszú ujjú póló

öltöny (inggel-övvel-cipővel-nyakkendővel)

törölköző

papucs

5 üveg tokaji aszú (ajándékba)

6 üveg tömény "feles" vegyes pálesz (szilva-paprika-marcipánlikőr; ajándékba)

1 üveg Jäger (magamnak; arra az esetre, ha kitaszít a társadalom és kiközösítenek a csoporttársak. Vagy pont fordítva: ha bulizni kell!)

tisztálkodószerek:

fogkefe

fogkrém (kettő is)

tusfürdő-sampon-borotvahab (ez mind egyetlen flakonba integrálva, de abból kettő)

körömcsipesz

kézfertőtlenítő zselé

algopirin

imodium

paprika (ez is ajándékba)

"kanálgép"

diktafon (a lehetséges interjúkhoz)

spárga (mindenre jó)

ceruzaelemek

tolltartó

plüss teknős (aludni)

A kézipoggyász tartalma:

1 könyv az útra, meg a szakdolgozati témához 2 szakirodalom

tatáridőnapló (utólag már nem javítom ki a "h"-t, ez így is megállja a helyét)

a programmal kapcsolatos papírok

útlevél

készpénz

repülőjegy

névjegykártyák

családi fotó (kelleni fog valamelyik tanórán)

notebook (+adapter)

telefon (+töltő)

japán szótár (elektronikus)

wcpapír

papírzsepi

ecsetek

oldaltáska

4 asztali hímzett terítő (ajándékba, Ica mama jóvoltából, Aranka néni horgolta)

3 tábla csoki (ez is ajéndékba, csak nehogy elfogyjon mire odaérek)

25 képeslap (ez is mind ajándékba)

3 magyar történelem füzet japánul (ez is ajándékba)

1 Budapest füzet (ez is ajándékba, ez Yuriko-szannak lesz, akivel majd Tokióban találkozom)

1 öv (nem a rendes csatos fajta, hanem a 2 karikás, pamut. Ez fokozatmentesen megszorítható. Azért tettem a kézipoggyászba, hogyha netán le találnánk zuhanni Szibéria felett és valakinek leszakad a karja/lába - vagy egyéb hasonlóan komoly sérülés éri - , akkor azzal jól el lehet kötni a vérzést.)

Nagyjából ennyi. Ha valamit esetleg kihagytam volna, azt Japánban a kicsomagoláskor majd úgyis megtalálom, és hozzáírom a fenti listához. Amit meg itthon találnék hagyni, az vagy úgyse kell, vagy pótolható. Amiket viszek, azok közül gyakorlatilag minden pótolható - rajtam kívül.

...arra meg azért vigyázok... :)

Vízum ②

110128-000-0000-0000-5

Öt nap múlva természetesen ott voltam a követségen kettő és négy között, hogy felvegyem a vízumomat.

A hegyre felérve új biztonsági őr fogadott - nem csak nekem volt új, hanem valószínűleg a szakmájában is, mert minden apró részletre odafigyelt, még ilyen kis ruhára csiptethető kártyát is adott amin a "CONSULATE" kifejezés volt hivatott hirdetni, hogy nem én vagyok a nagykövet, hanem csak a konzulátusra jöttem. Még arra is felhívta a figyelmemet, hogy a követség területén a mobiltelefon használata szigorúan tilos. Kérdeztem erre, hogy ki is kell-e kapcsolni, vagy elég ha csak nem veszem fel. -Elég, ha nem használja - felelte a marcona bádigárd.

Az irodában ugyanaz a BKV-stílusú kiadóablak fogadott, de ezúttal jobban szemügyre vettem a kiragasztványt, annál is inkább, mert vörös háttere volt, rajta 10-12 "igazolványképpel." Ezek a (japán) emberek egytől-egyig körözött terroristák lehettek; szerepelt a nevük alatt az évjárat amikor a felvétel készült (némelyik a '70-es évelben - nyilván azóta van szökésben a fószer), valamint a bűncselekmény, amiket elkövettek: gyilkosság, gyilkossági kísérlet (talán ez volt a leggyakoribb), okirat-hamisítás, pokolgépes merénylet, meg ami még a menőbb terroristákhoz illik.

Én szerencsére egyikre se hasonlítottam túlságosan, így nyugodt szívvel kértem ki a vízumomat az ablaknál. Mint megtudtam, ez nem csak nekem ingyenes - mármint a vízum - , hanem minden magyar állampolgárnak - hála a kitűnő japán-magyar nemzetközi kapcsolatoknak és a genetikai, nyelv-, kulturális, meg még ki tudja mennyiféle "rokonságnak." :)

A vízumom egyébként nem a bepecsételős fajta, hanem a beragasztós (egyesek rossz szemmel néznek az ilyen "beragasztós" vízumokra, mert útlevélbe állítólag nem is volna szabad beragasztgatni; "mert ez nem matricás album..." és hasonlók).

Kifele menet még megkérdeztem, hogy mi az oka, hogy nem szabad használni a kapun belül a mobiltelefont. Igencsak naiv voltam, amikor azt hittem, hogy a smasszer bácsi majd kedvesen elmeséli, hogy itt nincs "roaming szolgáltatás," pedig kellene, mert jogilag ez japán felségterület és akkor innen emelt díjas a telefon mivel nemzetközi hívásnak minősül, vagy mert biztonsági okokból szándékosan árnyéklova van a térerő, vagy mittudomén milyen indokokat említhetett volna ha jófej akar lenni, ám ehelyett felettébb rutinosan csak ennyire méltatott:

-Így döntöttek.

Hát... nagyon köszönöm a kimerítő tájékoztatást... ennek értékelhetőségét most kivételesen nem az úriember személyes kompetenciájának tudom be, hanem annak, hogy ez tényleg nemzetbiztonsági ügy.

2011-01-30 /vasárnap/

Ma este pedig félig becsomagoltam, meg kivágtam a névjegykártyáimat, mert azt írták a prospektusban, hogy nem árt ha van. Ugyan nem tették kötelezővé, de "amennyiben rendelkezik ilyennel, azt tanácsoljuk, hogy hozza magával." Viszem. Egyedi az összes: nincs két egyforma. Főként mert a dizájnpecsétet egyenként nyomtam rá mindegyikre, külön-külön.

Holnap leírom, hogy mi került végül a bőröndbe :)

Az alábbi képen pedig a vízumom látható (háttérben a vízumigénylő lappal), alul pedig a névjegykártyám, aminek a japánok majd nagyon fognak örülni.

-------------------------

Egyébként japánban a névjegykártyára egy csomó protokollszabály vonatkozik. Aki fél kézzel adja oda / veszi el a névjegykártyát, az neveletlen paraszt, mert két kézzel kell illedelmesen átnyújtani, mégpedig úgy, hogy az azt átvevő partner egyből el is tudja olvasni mindenféle további elforgatás nélkül. Ha pedig mi vesszük át - szintén két kézzel - a partnerünk névjegyét, azt minden esetben alaposan végig kell olvasnunk - hanyagul az ingzsebünkbe vágni szintén vérlázító. Ilyet csak "nagyon nyugatra" csinálnak. Mondanom sem kell, ha a farzsebünkbe tesszük, attól a japánok zsebében azonnal kinyílik a bicska...

eredeti dátum: jan31. újradátumozva: júl09.

Vízum ①

Január 21-én /pénteken/ végre kézhez kaptam - hosszú várakozást követően - a vízumigénylő lapot. Két oldal csupa japán szöveg. Egyiken piros pecsét is díszeleg. Ezzel kellett megmászni hétfőn (24-én) a Rózsadombot (szerintem sokkal inkább Rózsa-hegyet. Luca szerint köze sincs a Rózsadombhoz, de akkoris egy nagy HEGY), mert ott van a Zalai út legvégén a Magyarországi Japán Nagykövetség. A legtetején.

Érzezési idő: délelőtt 11:45.

A buszmegállóból a Zalai út egy kb 88 - hogyha nem még több - fokos emelkedő felfelé.

Illetve az egyik a Nagykövetség, a másik pedig a Japán Nagykövet Rezidenciája, mert két épület is van. Magas fallal, belül végeláthatatlan kert meg minden ami egy nagykövetnek kell. A meredek hegyoldal stratégiai fontosságú, mert így nehezebben veszik be a rezidenciát a törökök. Biztos a budai vár taktikus elhelyezkedéséből merítették a kivitelezők ezt a remek ötletet, hogy a hegy tetejére építsék a Nagykövetséget, mert így csak a legkitartóbbak - csakis az arra legérdemesebbek - jutnak el a bejáratig! Ez az első szelekciós lépcső a bejutás előtt.

A második taktikai húzás, hogy nem egy, hanem egyből két bejárat is van! És ebből csak egy vezet a követségre! Én az elsővel próbálkoztam először, mert ha bejön, és beengednek, akkor nem kell még feljebb - a fellegvárba - felkapaszkodni. Azokat, akik elég közel merészkednek a bejárathoz - ami nagy vaskapu és elsötétített ablakú őrbódé - , egy apró betűvel írt tábla várja: "A Japán Nagykövet Rezidenciája". Alatta nyomtatott A/4-esen japánul, angolul és magyarul pedig a következő szöveg: "Ez itt a Japán Nagykövet Rezidenciája. Ez nem a Japán Nagykövetség épülete. A Követség feljebb található, az utca végén."

Így akik eddig felmásztak, innen megtudhatják, hogy tovább kell még menni.

A Japán Alapítványban persze senki sem említette, hogy hozzak magammal oxigénpalackot is, meg hágóvasat, pedig jól jött volna. A belülbundás-kívülbőr pilótasapkám persze megint jó szolgálatot tett.

A zsákutca végén egy újabb vaskapu fogadja a legkitartóbbakat. Ki is van írva a nagy táblára apró betűkkel: Japán Nagykövetség.

Megpróbálok behatolni az objektum területére. Jogilag természetesen ez már Japán! A kapun belül már a Japán törvények vonatkoznak rám, és ha kérdezik, akkor elmondhatom, hogy "jártam már Japánban".

Illetve mégsem, mert az őrbódéból előcsoszogó pedellus megkérdezte, hogy mi járatban vagyok arrafelé.

-Vízumügyben jöttem. Vízumot szeretnék igényelni.

-Magyar állampolgároknak délután kettő és négy között van félfogadás.

-Iiiiigen???

-Japán állampolgárok mindig jöhetnek, de magyarok csak 14-16 óra között.

...de hiszen ez diszkrimináció! RASSZIZMUS! Ezek a xenofób rasszista japánok nem engednek be csak mert magyar vagyok! Ez kérem, felháborító! :)

Úgyhogy visszaereszkedtem az alaptáborba (ahová még a helyi busz hozza fel a hegymászókat), és úgy döntöttem, hogy - tekintettel a farkasordító hidegre - otthon várom meg az egy órát, amikoris indulhatok vissza.

Érdekes módon arrafelé fehérre vannak meszelve a járdán a buckák is, nehogy a második kerületi plázacicák pincsikutyái elbotoljanak bennük. Minő figyelmesség!

Itt, a zalai úti alaptáborban található egyébként Budapest két non-stop virágboltjából az egyik. A nap 24 órájában lehet itt virágot venni! Meg rendelni is.

Másodjára délután fél háromra értem vissza az alaptáborba, ahonnan újabb próbálkozást tehettem a Nagykövetség meghódítására. Most már tudtam fejből hogy merre kell menni: a második, magasabban levő épület az. Be is engedett a portás bácsi, és megmutatta, hogy még azon a távoli lépcsősoron kell már csak felmásznom, mert ott van a konzulátusi hivatal. Ott adják a vízumot.

Mikor beléptem a leginkább papír-írószerboltra emlékeztető bejáraton - még csilingelt is - egy BKV-jegykiadó ablak fogadott, mögötte pedig egy ismerős arc: Az a nő.

Ismertem már látásból "azt a nőt". Beszélgettem is Vele párszor, de a nevére nem emlékszem. A legtöbb komoly japános rendezvényen ott van, méghozzá komoly pozícióban. Nyilván nem véletlenül látom a követségen sem, de hogy pontosan milyen funkciót tölt be, sose volt alkalmam kideríteni.

Kedvesen átnyújtotta nekem a kitöltendő dokumentumot, majd kérte az igazolványképet.

- MIICSODAAA??? a MIT?

- Nem mondta senki, hogy a vízumhoz szükség van egy igazolványképre?

Egyetlen szerencsém, hogy nemrég kunyiztam Anyától egy igazolványképet - Neki mindig van rólam igazolványképe, gyűjti őket. Minden évjáratból őriz egyet a pénztárcájában, sőt, némelyik duplán van meg! Úgyhogy a múltkor kértem egyet, mert kellett valahova. Nem is szoktam fényképészhez menni, hanem csak "-Anya, adj má' egy képet lécci, mer' kell a diákigazolványhoz..." :_D És még választani is lehet, hogy milyen ruha legyen rajtam. Van öltönyös, inges, pólós, szóval minden célra van instant igazolványkép.

Emlékeztem, hogy ott kell lennie nekem annak az elkunyizott tartalék/kóbor példánynak az igazolványomban. Különben mehettem volna le megint a városba újat csináltatni (vagy haza egy tetszőleges igazolványképért).

De előkerült. Odaadtam, és kitöltöttem a formanyomtatványt, azaz hogy kik lesznek majd azok, akik Japánban értem a felelősséget vállalják (ha esetleg ki találnék rabolni egy-két közeli bankot), meg hogy házas vagyok-e (hiszen ez a vízumhoz döntő fontosságú).

Öt munkanap alatt kiállítják, ami az én esetemben PÉNTEK (kedden utazom). Pont belefér.

Pénzbe nem kerül - biztos a szuperhivatalos vízumigénylő lap miatt...

Pénteken megyek érte. :) Kettő és négy között.

Dicső napra virradtunk!

Január tizenkilenc.

Több szempontból is emlékezetes nap a mai. És nem csak azért, mert '42-ben a Japán Birodalmi Hadsereg lerohanta Burmát, vagy mert '45-en ezen a napon szabadították fel a Łódź -i gettót szovjet testvéreink, vagy mert '46-ban ezen a napon kezdődött a tokiói per, vagypediglen mert 2006-ban ezen a napon zuhan le Hazánk légterében egy szlovák kóbor vadászgép, hanem mert:

Ma kiszedték a varrataimat - mind a hármat - a Honvéd Kórházban. Igen. Fájt. De csak egy kicsit.

Holnapután már itthon leszedhetem a kötésemet, meg neogranormonozni kell, de az már fél gyógyulás. Bónusz jó hír, hogy amíg heges a seb, addig nem szabad víz érje - azaz addig se kell, addig se SZABAD mosogatni! :_D

A másik nagy esemény, legalább akkora mint az előbbi, "vagy csak egy kicsitnagyobb vagy kicsitkisebb vagy pontugyanakkora... vagy egy kicsitkisebb..."* az, hogy ma túl voltam a 2011-es esztendő utolsó vizsgáján. Ez nem vicc! 2011-ben már nem kell többet vizsgáznom egészen december 31-éig bezárólag. Irigykedjetek, noob-ok! :_D

---------------------------------------------------------

* Besenyő Pista bácsi után szabadon

Hol a vízum?

Ma be kellett vinnem az összes Ószakával kapcsolatos dokumentumomat a Japán Alapítványhoz, mert az Összekötő még nem tudta ideadni nekem az vízumigénylő lapot. Félő volt hogy korábban már elküldték, és talán véletlenül nálam van. De nem volt (én meg különben is tudtam volna róla). Úgyhogy most az Összekötőm aggódik hogy hol lehet a vízumigénylő lap, mert még Neki se küldték meg.

A nagykövetség viszont már tud az érkezésemről, úgyhogy tárt karokkal várnak majd amikor megyek; meg azt is tudják, hogy nincs túl sok idő rá, úgyhogy valószínűleg soron kívül kapok pecsétet, csak a vízumigénylő lap hiányzik még. :D

Én nem aggódom; még 20-a sincs... Az összekötő elküldi majd emailben, ha esetleg a postai verzió nem érne ide időben. Ha én nyomtatom, azt is elfogadják - nyilatkozta ma délután. :)

Holnap varratszedés - második kör. Szurkoljatok! :D

AIR TICKET

KILENCEDIK FEJEZET - Megérkezik a repülőjegy

Ma kaptam e-mailt az Összekötőtől a Japán Alapítványból. A levélhez csatolta az elektronikus repülőjegyemet, amit ha kinyomtatok és elviszek magammal a reptérre, akkor ideadják majd a beszállókártyát. :)

Egy lapon van rajta mind a 4 repülésem, úgyhogy egészen addig vigyázni kell majd a papírra, amíg haza nem érkezem (utána meg valszeg' majd bekereteztetem úgyis).

Sokba kerülök ám a Japán Államnak, csak a repjegyeim ára [HUF 415.900,-]. Nemsemmi...

A vízum meg még majd nemsokára érkezik...

Megvárjuk. :)

Még bírom cérnával...

NYOLCADIK FEJEZET - Maradnak a varratok

Szó szerint. Ugyanis ma voltam "varratszedésen" a Honvédban. És még bírom cérnával.

Ötre kellett mennem, hat fele be is jutottam (a dokicsaj valszeg' megint a MÁV-Kórházban rakott össze valakit). Bemegyek, kikötik - a sebet - és látja mindenki, hogy nagyon szép. Tökéletesen van visszaillesztve a félig levágott húsdarab, és a seb is szépen gyógyul. Nem volt semmi se beleragadva - optimális. Hanem a varratszedés:

- Jöjjön csak ide, Kolléga, nézze ezt meg!

- Látom... Gyönyörűen van megcsinálva, most ezt akartad hallani?

- Ezt én is tudom... Hanem azt mondd meg, hogy kiszedjük-e a varratokat. Vagy szerinted várjunk még vele?

- Így nem látszik jól, előbb mossuk le róla az alvadt vért, és utána megmondom.

- Mossuk le??? ...DE HÁT AZ TARTJA ÖSSZE!

- Akkor meg miért akarod kiszedni a varratokat...? -_-"

Így dőlt el végül, hogy visszamegyek a jövő héten, és majd akkor kiszedik. Reméljük, hogy nem a japóknak kell majd Ószakában kiszedni... :D

Pozitívum: MÉG MINDIG NEM KELL MOSOGATNI!

Szibéria és Észak-Korea felett

HETEDIK FEJEZET - Megérkezett az útvonalterv.

Lufthansával repülök (!)

Hétfő reggel ülök a piros 20-ason (XXI. száadban 20E), amikor megzizzen a telefonom.
Az Összekötő az Alapítványból. Megérkezett a külön az én számomra összeállított útvonalterv, és hogy nézzem meg rajta a nevemet, mert aszerint rendelik meg a jegyet; és ha nem stimmel, akkor az újranyomtatást nekem kell majd kifizetni (potom kétszáz rugó). Úgyhogy tüzetesen átvizsgáltam a nevem mind a tizennyolc betűjének hiánytalan meglétét, valamint hogy ezek a megadott szigorú sorrend szerint követik-e egymást a papíron is. Igen. Egy ékezet ugyan hiányzik, de a japóknak nyilván nem volt magyar "á" betű a billentyűzetén. Bezzeg ha a japándogában egy kandzsiról én hagyok le egy bizbaszt, az mínuszpont a vizsgán, mi? Nekik szabad... értemén... :_D

Szóval a lényeg, hogy a repülőjegyem gyártás alatt. :)

Az útvonal pedig a következő:

① Budapest → Frankfurt

Tue 01 Feb

FLIGHT: LUFTHANSA

DEP: Budapest 9:15 Terminal 2A

ARR: Frankfurt 11:00 Terminal 1

CLASS: Economy Class

STATUS: Confirmed

DURATION: 1:45 NON STOP

② Frankfurt → Osaka

Tue 01 Feb

FLIGHT: LUFTHANSA

DEP: Frankfurt 14:20 Terminal 1

ARR: Kansai Intl-Osaka 9:35

CLASS: Economy Class

STATUS: Confirmed

DURATION: 11:15 NON STOP

Visszafelé pedig fordítva:

③ Osaka → Frankfurt

Wed 01 Jun

FLIGHT: LUFTHANSA

DEP: Kansai Intl-Osaka 9:40

ARR: Frankfurt 14:50 Terminal 1

CLASS: Economy Class

STATUS: Confirmed

DURATION: 12:10 NON STOP

④ Frankfurt → Budapest

Wed 01 Jun

FLIGHT: LUFTHANSA

DEP: Frankfurt 17:10 Terminal 1

ARR: Budapest 18:40 Terminal 2A

CLASS: Economy Class

STATUS: Confirmed

DURATION: 1:30 NON STOP

Ezen a térképen ugyan körívesnek tűnik az útvonal, azonban ha földgömbre vetítjük, akkor az bizony nyílegyenes. :)

- Németország

- Balti-tenger
- Lettország
- Észtország
- Oroszország / Szibéria

- Kína / Mandzsúria

- Észak-Korea

- Japán-tenger*

- Japán

Ezek felett az országok felett fogok elrepülni. Ha szerencsém van, és éppen akkor csapódik be egy meteor a közelben, vagy ha épp napalmbombázás van folyamatban, akkor láthatom a Bajkál-tó nyugati csücskét. Ha se meteor se napalm nem hullik, akkor semmit nem fogok belőle látni, tudniillik sötét éjszaka lesz... Utána meg le ne lőjenek majd Észak-Korea felett...

Egyébként ma már nem léteznek a "légifolyosók" - minden légitársaság maga szabja meg hogy merre repülnek a gépei. Vannak persze tiltott légterek (pl. atomerőművek felett) vagy korlátozott légterek (katonai bázisok, gyárak felett), de ezeken kívül gyakorlatilag "szabad az ég". A Kommunista Blokk széthullásával a szigorú légifolyosók is megszűntek. :) Tudtátok?

----------------------------------------

* Koreában a Japán-tenger nem Japán-tenger, hanem Keleti-tenger. Emlékszem amikor még a koreai tanszéken volt koreai órám, óra közben bejött két dél-koreai férfi, az egyik a koreai hadtengerészet egyenruháját viselte, a másik egy térképész volt. Azt jöttek személyesen ellenőrizni, hogy a tanszéken kiakasztott Korea-térképeken mindenhol a "Keleti-tenger" felirat szerepel-e. Ezért utaztak ide Koreából. :)

Mai FELADVÁNY:

Japánba Frankfurtból valószínűleg a 07-es kifutóról indul a gépem. Vagy a 07L vagy 07R-ről. Visszafelé pedig vagy a 25L vagy 25R-re száll majd le. :) IGEN? Hogy huszonöt kifutópályája volna a frankfurti reptérnek? Akkor most megmondom, hogy Ferihegyről a 31-es kifutóról megyek! Na ezt kapjátok ki. Aki elsőként küldi be a helyes megfejtést, hogy miért 31-es a Ferihegyi kifutópálya, aközött magas jutalmat sorsolok ki. :)

Segítségnek itt a kép; ez éppen Frankfurt.

Indulás előtti egyéb fontos teendők ②

HATODIK FEJEZET - A Patkány

Mielőtt elrepülök Japánba, a másik fontos dolog, hogy kiirtsuk a lakásban élő egyéb kártevőket. :) Mert lett nekünk olyan is.

2011.01.09. vasárnap 17:xx

Épp valami cikket olvastam az interneten, amikor Marci hangját hallom a konyhából: "feriiii...."

Kimegyek... "Te Feri, szerinted mi van ott a sarokban" - kérdezte Marci a konyhapultra mutatva. Mondtam Neki, hogy "Hát nézd, Marci, látod van itt egy kenyérpirító... egy csomag szalvéta... egy szendvicssütő... egy... EZ MIEZ?" - alighogy megláttam, egy kis szürke labda gurult le a konyhapultról a fal tövében. Keresem a földön hogy felvegyem, de nem találtam. Furcsa volt viszont hogy nem pattogott a földön miután legurult, és abszolút semmilyen hanga se volt.

"Te Marci... ez mi volt?" - kérdeztem Luca Öccsét, de a falfehér arcáról lesírt hogy 1: nem tudja, 2: nem is akarja tudni, ha nem muszáj.

Nekem az első gondolatom az volt: "Jól van, legalább nem csótány." Mert azokat nem szeretem.

Visszamentem a szobába és megnéztem az interneten, hogy hogyan kell improvizált eszközökkel egeret fogni. Így:

http://journal.chrisglass.com/2005/09/how_to_catch_a_.html

A képen látható papírhenger nem állt rendelkezésre, így jobb híján egy átalakított sörösdobozzal próbálkoztam, de végül eszembe jutott, hogy van itthon narancsleves kartondoboz is, ami sokkal stabilabb. Csalinak az oldalon mogyoróvajat írnak, de az nincs itthon - nem vagyunk gazdag amerikaiak. Van viszont Nutella, ebből egy mogyorónyi biztos hatásos. Legalábbis ha én egér volnék, tuti hogy szeretném a Nutellát. A vödörnek pedig írták a neten, hogy magas vödör legyen, mert ezek a kis zsebszörnyek kimásznak belőle. Felmosóvödör van, más nincs - mondtam magamban és odakészítettem a konyhapult pereme alá. Távozáskor leoltottam a villanyt, és kiosontam a konyhából. És vártam.

Fél óra elmúltával kimentem ellenőrizni a csapdát. Semmi változás. Szöszmötölés viszont volt, ami azonnal abbamaradt, amikor felkapcsoltam a villanyt.

Ketten vagyunk - mondtam magamban, és lassan elemeltem a hűtő mellől az oda előkészített felmosónyelet (az ellenfelet soha nem szabad alábecsülni, legyen az mégoly parányi is).

Egy óvatos choku-tsuki a kenyérpirító oldalába, és kiugrik rejtekhelyéről a bestia. Farkasszemet nézünk... Na most megvagy kisköcsög! - súgtam neki figyelemelterelés céljából, miközben lassan átpozícionáltam a vödröt a konyhapult pereme alá. Még egy tsuki a kenyérpirítóba - csak ijesztegetésnek, és ahogy azt előre - nagy ravaszul - kiterveltem, pont ugyanott akart eliszkolni az egér, ahol korábban - csak ezúttal elállta az útját a vödör feneke. HAHA! MEGYVAGY, kis sajtzabáló bundásféreg! ELKAPTALAK!

Letettem buszkén a vödröt a konyha közepére, hogy majd jól megmutatom Lucának a zsákmányt, ha hazaér. Ugrált ugyan felfelé az egér, de pont nem érte el a tetejét. Vagyis de!!!Ötödik hatodik próbálkozásra sikerült felkapaszkodnia a tetejére, és még mielőtt kitaláltam volna, hogy hogy tegyem reverzibilissé a folyamatot, már nem volt sehol. Mint a Batman amikor eltűnik. Köddé vált. Viddszatettem ugyan a vödröt a csapda alá, de már nem jött vissza aznap...

Luca mikor hazaért, beszámoltam Neki az új lakóról. Meg hogy az egérrel jobban kijöttem, mint a Marci "barátnőjével", mert előbbi legalább bemutatkozott; még beszélgetni is tudtam vele. :)

Luca viszont ahelyett hogy sikítva elrohant volna az egér hallatán, fejest ugrott a konyhapult alá és vékony hangon kezdte szólongatni az egeret, hogy jöjjön elő, mert ad neki enni... -_-"

"-Figyelj, Luca, szerintem most erre nem fog előjönni, tudod, nagyon meg van ijedve."

"-IGEN? o.O"

Mintha a világlegtermészetesebb dolga lenne hogy a biztos halál sötét torkából épp csak megmenekülő kisegér (mezei szürke vadegér!) az első hívásra előjön.. :D

"Feri holnap menj el az OBI-ba, és vegyél egy egérfogót, de ne olyat ami bántja! Nehogy rácsukódjon valami vas vagy meghaljon...."

"Ó, pedig a múltkor láttam a kirakatban azt a jó kis eletrosokkosat..."

"NEEEEEEM! Olyan kell, ami nem bántja!!! ÉRTED?"

Úgyhogy másnap elmentem az Obiba. Tényleg volt benne egérfpgó, főleg az a klasszikus Tom&Jerry stílusú: a tarkónverős. Meg volt persze a klasszikus MÉREG...

De kis keresgélés után megtaláltam a nekünk valót. A vadbefogó ketrecet!

A végébe kell tenni a csalit, ami előtt még van egy kis pálcika, amihez hozzáér a vad amikor a csali felé igyekszik; a pálcika érzékeli az inputot, erre a rugó kiold és az edzett acél "biztonsági lemez" rácsapódik a bemeneti nyílásra!

Leginkább szürkületkor vadásznak az egerek. Ezért este 4-5 fele már fel is lehet állítani a csapdát; és valóban: még az este lakója is akadt :) Luca lefényképezte miután hazaért; majd kivittük a kereszteződés másik oldalára, az a térképen is már Káposztásmegyer. Ott eleresztettük. Persze csak miután Luca adott neki útravaló sajtot :_D

A vadbefogó ketrecet meg élesítettem és most is nagyra tátva várja a következő kis szőrmókot. :) Japánban valószínűleg nem lesz szerencsém ilyen bestiákhoz...

Mai tanulság:

Az egerek nagyot ugranak. Ilyenkor habozás nélkül vissza kell rúgni őket a vödörbe. Utólag eszembe jutott, hogy talán nem tud kiszökni, ha folyamatosan mozgatom össze-vissza a vödröt. Azzal lenne elfoglalva, hogy az egyensúlyát visszaszerezze, és nem tudná felmérni a megfelelő szöget/távolságot, így aztán nyugton maradna amíg keresek egy fedőt a vödörnek. (Tudniillik a macska se tud leugrani a vállamról amíg forgok - hiszen nincs fix viszonyítási pont!).

eredeti dátum: jan11. újradátumozva: júl09.

Indulás előtti egyéb fontos teendők ①

ÖTÖDIK FEJEZET - melyben Ferinek levágják a kezét.

Először is érdemes indulás előtt túlesni mindenféle sérülésen - hogy ne Japánban kelljen. Épp ezért én úgy döntöttem, hogy most, még a kiutazás előtt fogom letudni az idei sérüléseimet.

Neki is álltam mosogatni, mert az veszélyes üzem, hamar szerezhetünk mindenféle sérüléseket - az evőeszközök típusától és állapotától függően. Ezekből válasszuk ki a számunkra legmegfelelőbbet!

Én a kokakólás promóciós üvegpoharat választottam, mert vékony a fala, és nem kár érte, mert ingyen volt. Ráadásul a mérete is pont ideális, mert kis odafigyeléssel akár négy ujjam is belefér, amivel a szivacsot tudom körbefuttatni a pohár fenekén. Csak sajnos a tenyerem ujjtöveknél mért átlagos szélessége kis mértékben meghaladja a pohárszáj keresztmetszetét - ez egyelőre nem baj, mert ha összehúzom a csontokat a tenyeremben, akkor még pont el tudom mosni.

Itt szeretnék rámutatni, hogy az ilyen mértékű szorgalom és kitartás kifejezetten balesetveszélyes! Ha ökölbe szorítva nem fér bele a pohárba a kezünk, akkor hagyjuk azt másra vagy dobjuk ki, de ne erőltessük bele a kezünket, még ha látszólag "pont kényelmesen elfér" is.

A választott időpont éjjel 00:30 - ennek később lesz majd jelentősége.

RECCS - kész is a baj. Jön a vér... a sok vér. Nézi az emberfia, hogy tényleg: eltört a pohár, a sok vér pedig folyik lefelé a mosogató lefolyóján. Erre vigyázni kell! Vérünket igyekezzük nem olyan helyen tartani, ahol nem vesszük hasznát! (Általában a szervezetünkön kívül nem vesszük hasznát). A férfilét alapszabálya sérülés esetén 1: Ordítani! 2: Megint ordítani! Vegyünk egy nagy levegőt és ahogy a torkunkon kifér, mondjuk, hogy "ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. VÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!" Ez a leggyorsabb módja ugyanis, hogy segítséget kérjünk a környezetünktől.

Én szerencsés vagyok, mert nekem Luca jelenti a környezetet, Aki rögtön ki is szaladt a konyhába, és közölte véleményét: "ÚRISTEN FERI!"

Első lépésként felhívtam Anyát, mert tudtam, hogy kell otthon lennie még némi amerikai tapasznak*, amivel elkerülhetem, hogy össze kelljen varrni a nagyjából 3 centis vágott sebet a jobb kezem külső élén a kisujj alatt fél centire. Nem volt. Kénytelen leszek bemenni a kórházba. Kérdeztem Lucát, hogy van-e kedve velem jönni, hogy ne unatkozzak a kórházban. "-Hát persze hogy van. Reggel korán kelek, mi nekem az a 3 óra alvás ami marad!". Úgyhogy felöltöztünk - nekem Luca segített, mert én közben azzal voltam elfoglalva hogy minél több mindent összevérezzek a magasba tartott kezemmel. Valamint a taxi telefonszámát is Luca kerítette elő, én meg kihívtam. Szándékosan nem kötöttem be a sebet, mert nagyon rossz, ha valami beleragad. Ezért fogtam a konyhapultról a papírtörlő tekercs maradékát, és azzal itatgattam, törölgettem a lecsöpögő vért a kezemről, illetve igazgattam a lógó húsdarabot, hogy az végig pont a sebet takarja.

Hátrahagytuk Marcit - Luca Öccsét - hogy a vérnyomokat mossa majd fel, ha ráér. Odalent nem is kellett sokat várni, jött is a taxi. "-Így nem szállhat be!" figyelmeztetett a taxisofőr a csöpögő vér láttán. "-De, lécci-lécci, muszáj a kórházba mennem. Majd belecsavarom a kabátomba" - kamuztam a sofőrnek, mert tudtam, hogy nem fogom a kabátomat szándékosan még tovább vérezni, elég lesz a törlőkendő is. Az volt a lényeg, hogy beszállhassak. Persze vigyáztam, hogy tényleg ne vérezzem össze a járgányt. Mondtam is nagy büszkén miután kiszálltunk, hogy "Tessék megnézni - mint az új! Egy csepp sincs rajta!"

Előreszaladtam a kórházba, Luca próbált lépést tartani. A honvédban az éjjeliőr kiskatona mutatta az irányt: balra, aztán előre, majd jobbra, kicsitbalra, aztán fel a lépcsőn. Persze hogy nem jegyeztem meg, de amikor a folyosón hátranéztem, láttam hogy a kiskatona a karját lengeti amolyan földi irányító módjára "-A másik balra!" Luca is őtőle kérdezte, hogy én vajon merre szaladtam - mert közben a taxiban maradt a telefonja, emiatt maradt le tőlem. "-Kövesse csak a vérnyomokat!"

Megtaláltam az ügyeletet; nagy betűkel tábla: "BALESETI SEBÉSZET" Láttam, hogy úgyis unatkoznak az orvosok, majd most akkor kicsit lehet velem foglalkozni. :)

Félórát mostuk a nővérbácsival a sebemet a betadine-os lavórban, aztán megérkeztek az orvosok. Tetanusz; Röntgen - hogy maradt-e benne üveg (szerencsére nem); majd összevarrták. Három öltéssel, amiből az egyiket éreztem, mert nem hatott elég messzire a lidokain-injekció. Egy jótanács: Soha senki ne kapjon a kezébe injekciót, mert az nagyon rossz. Sok az ideg benne - nagyon fáj. Combba / karba megszokja az ember, de kézélbe kapni ugyanolyan sokkoló, mint mikor felszúrják az ember fülét (nekem szerencsére még sose szúrták fel).

De legalább a doktornénik gyorsak, kedvesek, jófejek voltak, ez némiképp kárpótolt.

Tanulságok:

- Sose mosogassunk. Hagyjuk ezt a Nőkre.

- Ha mégis mosogatunk, akkor tegyük azt éjjel, mert ha megsérülünk és kórházba kell szaladni, akkor nem lesz forgalom az utakon - jól lehet haladni - és a kórház se lesz tele sérült, ellátásra váró emberekkel.

- Ne kapjunk kézbe injekciót, mert az nagyon fáj.

--------------------------------------------------

* Amerikai tapasznak hívják a "ragtapaszt", ami ilyen vékonyka, szivacs nélküli csíkokból áll, és arra való, hogy az összevarrandó sebet - varrás helyett - ezekkel rögzítsük seben kívüli bőrhöz. Ilyennel "ragasztottak" össze sok éve a Madarász utcai Gyermekkórházban. Szintén a Bal.Seb-en. :)

eredeti dátum: jan11. újradátumozva: júl09.